Datnioides microlepis – Indonéz tigrishal

Az akvarisztikában sajnos tévesen terjedt el az a nézet, miszerint valamennyi tigrishalnak félsós vízi közeget kell teremteni az optimális tartáshoz. Ez mindösszesen két fajukra igaz: az ezüst tigrishalra (Datnioides polota) és a pápua tigrishalra (Datnioides campbelli), míg az összes többi faj teljes mértékben édesvizekben él. Az indonéz tigrishal messze a legelterjedtebb faj az akváriumokban, s mindemellett a legnagyobb termetű is. Könnyedén eléri a 45 cm-es testhosszt (amit esetleg még meg is haladhat), és az akár 10 kg-os testtömeget.

Az indonéz tigrishal, bár méreteiben meghaladja a hasonlóan robusztus termetű, de nála sokkal ritkább sziámi tigrishalat (Datnioides pulcher), annál nyugodtabb természetű. Fajon belül egyáltalán nem agresszív, és hacsak nincs kis helyre bezsúfolva, más fajokkal is békésen kijön. Arra társításánál azonban okvetlenül ügyelnünk kell, hogy túl kicsi halak ne kerüljenek mellé, mert azokat eleségnek nézi. Remekül gondozhatóak más tigrishalak, csontnyelvű halak, nagyobb termetű harcsák, pontyfélék társaságában. A kifejlett tigrishalak esetében már ez nem jelent különösebb gondot, de a fiatal példányok mellett figyeljünk arra, hogy túl aktív társhaluk se legyen. Az ifjonc tigrishalaknak kell némi idő, amíg beszoknak az akváriumba, ezalatt visszahúzódóbbak, és ha olyan társaságba kerülnek, melynek tagjai nagyon aktívak táplálékszerzéskor, könnyedén elnyomhatják őket. A fiatal indonéz tigrishalakból érdemes akár egy 5 példányból álló csoportot is beszereznünk. A szállítással, telepítéssel járó stresszre érzékenyek, ezt igyekezzünk csökkenteni. Nyugodt, beállt akváriumba kerüljenek.

Ideális tartásukhoz legalább kb. 1000 literes akvárium szükségeltetik, így a legtöbb akvarista otthoni akváriumába az indonéz tigrishalak sajnos alkalmatlanok, leginkább nyilvános akváriumok, állatkertek ideális lakói. Ha viszont kellőképp nagy medencével rendelkezünk, és belevágnánk tartásukba, akkor hamar kezes háziállatokká válnak. A medencét úgy rendezzük be, hogy bőséges szabad úszótér álljon a halak rendelkezésére, de mindemellett legyen némi búvóhely is – erre jobbára az ifjaknak lesz szüksége. Gyökerekből, uszadékokból és sziklákból építhetünk nagyobb tereptárgyakat, illetve robosztus növényekből is helyezhetünk be néhány tővel. A szegélyként ültetett valiznériák is mutatósak. Nagyon sok felvételen látni szinte tereptárgymentes, üres akváriumokban tartott óriáshalakat, így tigrishalakat is – holott ezek nem feltétlenül jelentik a faj számára ideális közeget.

Az öreg, bomlástermékekben dúskáló vizet nem kedvelik, de a víz kémiai összetevőivel szemben alapvetően nem kényesek. Egy átlagos 24-26 °C megfelel a tartásukra, de ettől néhány fokkal mindkét irányban eltérhetünk. A kémhatás semleges legyen, vagy inkább savanyú, akár az 5,5-6 pH-n is gondozhatóak! Mivel malajziai, esőerdei folyókból származnak, így a lágyabb és savanyú kémhatású vizekhez is alkalmazkodtak. Keménység terén a lágy és középkemény víz felel meg nekik. Sokat táplálkozó, s rengeteget piszkító halak, nagyon sok mulmot termelnek, ezért intenzív szűrésre lesz szükségünk az akváriumuk tisztántartásához. Mindenképpen erős külső szűrőkben, szűrőakváriumokban gondolkodjunk.

Etetésük általában nem kritikus, bár az akváriumba frissen bekerült állatok néha vonakodnak táplálékot elfogadni. A stresszes példányok színe megfakul, csíkjaik eltűnnek, de néha akár el is sötétülhetnek, sokat bújnak. Ha megszokták helyüket, a fiatalokat érdemes vízi gerinctelenekkel táplálni élő és fagyasztott formában, mint például vörös szúnyoglárva, artémia, tubifex, grindál és televényféreg, blackworm, fagyasztott mixek. A kifejlett halaknak a garnéla, kagylóhús, földigiliszta is adható, illetve ezek megfelelő méretű formában a fiataloknak is kedvelt eledelei lehetnek. Mindenesetre az idősebb tigrishalak táplálékának bázisát a halak jelentik, alaptáplálékként a fagyasztott hal, halszeletek tanácsolhatók. Élő halakkal akkor tápláljuk őket, ha azok megbízható helyről származnak, mert könnyen betegségeket vihetünk be rajtuk keresztül. Szoktatás után a nagyobb halaknak készült, pálcikás eleségeket is elfogadják. Emlős és madár húsát ne adjuk nekik, nem ehhez alkalmazkodtak a természetben, így rendszeres etetésük emésztőszervrendszeri megbetegedésekkel járhat. A kifejlett állatokat bőven elég heti három alkalommal megetetni.

Tenyésztésük akváriumban megoldatlan, még sosem járt sikerrel, szaporodásukról is csak nagyon keveset tudunk. Az akváriumokba kerülő példányok vadonfogottak, általában esős évszakban gyűjtik őket, amikor kiúsznak elárasztott erdőkbe, mezőkre, hiszen alapvetően mély, nagyobb folyók lakói, s ilyenkor nyílik lehetőség a befogásukra. Thaiföldön helyi védelemben részesül. A leggyakrabban és legnagyobb egyedszámban gondozott tigrishal-faj.