Datnioides pulcher – Sziámi tigrishal

Sajnálatosan elterjedt tévhit az akvarisztikában, hogy a tigrishalak valamennyi faja félsós vízben él, holott a fajok nagyobbik része teljes mértékben édesvízi hal. Így igaz ez a sziámi tigrishalra is, mely délkelet-ázsiai folyók, folyamok lakója. Az egyik legnagyobb termetű, viszont a legvehemensebb viselkedésű tigrishal, ezért tartása feltételez némi jártasságot az akvarisztikában.

Gondozásukhoz célszerű egy körülbelül 1000 literes térfogatú akváriumot választanunk, amiben a kifejlett példányok is kielégíthetik helyigényüket. Egy ekkora akváriumban néhány példánya már tartható. A fiatal halakat legérdemesebb kisebb csoportban megvásárolni (kb. 5 példányt). Fajon belül általában békések egymással, de a hasonló habitusú halakkal szemben egy idős sziámi tigrishal néha agresszív lehet. Társítani kizárólag olyan fajokkal szabad, melyek nagyobb termetűek, a kisebbeket ugyanis tápláléknak nézi. Arra azonban ügyeljünk, hogy az ifjonc tigrishalak mellé ne kerüljön túl aktív társhal, mert esetleg etetéskor elnyomhatják őket. Ez a faj mindenesetre eléggé aktív, hamar megtanulja az akváriumi táplálékszerzés módját és gyorsan elő is jön táplálkozni.

Igazi ragadozók, kizárólag állati eredetű táplálékot fogyasztanak. A fiatal tigrishalak számára remek választás a vörös szúnyoglárva, tubifex, blackworm, földigiliszta, televényféreg, kisebb garnélák, a nagyobb példányokat pedig elsősorban halszeletekkel, fagyasztott hallal, garnélákkal és kagylóhússal kínáljuk. Különböző fagyasztott mixeket is kaphatnak természetesen. Bevett szokás élő etetőhalakkal is táplálni e termetes ragadozókat (pl.: guppi, aranyhal, stb.). Ezt csak akkor tegyük, ha megbízható helyről származnak a táplálékállatok, ugyanis ilyen formán könnyű betegséget bevinnünk. A saját tenyésztésű etetőhal mindig jó megoldás. Emlőstől, illetve madártól származó húst ne adjunk halainknak – ilyet a természetben sem fogyasztanak, szervezetük nem ehhez alkalmazkodott. Ha rendszeresen melegvérű állat húsán tartjuk őket, az hosszútávon különböző betegségekhez, idő előtti elhulláshoz vezet. Száraz tápokra nem igazán szoknak rá, legfeljebb óriás termetű halaknak szánt stickek, pálcikás tápok használhatóak. A kifejlett tigrishalakat elegendő hetente kb. 3-szor megetetni, ennél sűrűbben nem érdemes, a túletetés kóros elhízáshoz vezet. Rengeteget piszkítanak, az akvárium nagyon alapos szűrést igényel.

A medencéjüket úgy rendezzük be, hogy legyen számukra alkalmas búvóhely, ahová visszavonulhatnak, például termetes gyökerek, uszadékok rejtekébe. Robusztus növényeket is ültethetünk, vagy például valiznériákból álló szegélynövényzetet. A fiatal tigrishalak még kicsit bújósabbak, nekik különösen fontosak ezek a helyek, az idősebb példányok kevesebb időt töltenek gyökerek árnyékában. Náluk mindenképpen ügyeljünk a tágas úszóterületre. Nem igényel intenzív megvilágítást, sőt, a tompább fényeket jobban kedveli. Az akváriumnak mindenképpen erős szűréssel kell rendelkeznie, hogy a halak által termelt rengeteg mulmot hatékonyan eltávolítsa. Akár több erőteljes külső szűrőben, szűrőakváriumban kell gondolkodnunk. A tigrishalak nem viselik jól a felszaporodó bomlástermékeket, nitritet és nitrátot. A rendszeres vízcserékről sem szabad megfeledkeznünk!

A víz kémiai értékeivel szemben viszonylag tűrőképes, a hőmérsékleti optimuma is 22 és 28 °C között húzódik (természetesen a hirtelen hőmérséklet-változásokat ő sem kedveli). A kémhatás legjobb, ha semleges közeli, vagy legfeljebb enyhén savas (6,5-7,5 pH ajánlott). Inkább lágyabb vagy középkemény vízben tartsuk, de a legtöbb vezetékes ivóvíz keménysége megfelel számára. A szállítással járó stresszre érzékenyek, telepítését fokozott körültekintéssel végezzük. Kerüljön beállt, nyugodt akváriumba. A kereskedelemben sokszor fordulnak elő lesoványodott, stresszes állatok, melyek eleinte vonakodnak táplálkozni, apatikusak. Társítása leginkább hasonló méretű, viszonylag nyugodt halakkal működik (pl.: csontnyelvű hal, nagytestű harcsák). Méretéből és helyigényéből kifolyólag a legtöbb otthoni, szobai akváriumba alkalmatlan a faj.

Mesterséges szaporítása mind a mai napig megoldatlan, az akváriumokba kerülő állatok a vadonból kerülnek begyűjtésre. Ez azért is komoly probléma, mivel e faj súlyosan veszélyeztetett, a kihalás küszöbére jutott. Az 1980-as évek óta populációinak közel 90%-át elvesztette, Thaiföldről már teljesen kipusztult. Ennek hátterében számos, különböző ok áll. Az élőhelye környékén az emberi populációk túlnépesedése komoly környezeti terhelést jelent, a víz szennyezése, elvezetése problémás. Számos gát épült a dél-ázsiai nagyobb folyókon, ami alapjaiban változtatta meg azok környezeti feltételeit, súlyosan visszavetve az őshonos fauna állományát. Az erdőirtás is a kiváltó okok közé tartozik, az esőerdőkön keresztülfutó folyók környékét lecsupaszítva a vízi élőhelyek is megváltoznak. Étkezési halként is számon tartják a sziámi tigrishalakat, így lehalászásuk nem kizárólag akvarisztikai, hanem táplálkozási célokat szolgál, de nem mehetünk el szó nélkül az akváriumi felhasználás mellett sem. Thaiföldön befogása szigorúan tiltott – bíznak abban, hátha fennmaradt még valahol ismeretlen populációja. Vietnam továbbra is exportál belőlük. Thaiföldön már a ’90-es évek óta próbálkoznak a faj ex-situ szaporításával, sikertelenül, így megőrzésének biztosítéka a helyi védelem és az élőhelyek visszaállítása lenne. Amennyiben tigrishalakat szeretnénk tartani, igyekezzünk ne ebből a fajból vásárolni, hogy ne rontsuk tovább a természetes állományokat, kiváltképp, mivel ennek a fajnak az optimális gondozása jelenti az egyik legnagyobb kihívást.