| Megtekintve: 153

Datnioides undecimradiatus – Mekongi tigrishal

LATIN NÉV

Datnioides undecimradiatus

CSALÁD

Datnioididae

MÉRET

35-40 cm

°C

22-28 °C

°pH

6-7,5 pH

°Nk

8-18 Nk

HELYIGÉNY

850 liter

VISELKEDÉS

viszonylag békés

TÁPLÁLÉK

ragadozó

HOL TARTÓZKODIK?

alsó- és középső szint

ÉLETTARTAM (év)

6-8 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

sebezhető

Külalak és jellegzetességek leírása

Alakja tipikus a tigrishalakra, robusztus felépítésű, előrenyúló, hegyes fejjel. Alapszíne inkább ezüstös, enyhén aranyló az oldalán. Oldalát, rokonaihoz hasonlóan, fekete keresztcsíkok díszítik. Több más tigrishalhoz képest csíkjai vékonyabbak. Az első közvetlenül a kopoltyúk mögött fut, majd a testet két sáv szeli át: egyik a has- és farok alatti úszó között, a test középtájékán, míg a másik a farok alatti úszó középső régiójában, az úszóra rá is nyúlik. A farktő kezdetén lévő, sok fajra jellemző teljes sáv hiányzik – bár a hátúszó magasságában elindul, a farktövet elérve vége szakad, így csupán egy tört csíkként van jelen. A farkúszó bázisában a két vékonyabb csík e fajnál is jelen van, akárcsak a jellegzetes V alakú minta a fejen (melynek csúcsa a szem területén van). A hátúszó első fele 11 megerősödött úszósugarat hordoz, jobbára a test sárgás-ezüstös színét mutatja, kivéve, ahol a fekete keresztcsíkok futnak, ott ugyanis a hátúszó is fekete. Az úszó hátsó régiója áttetsző. A farkúszó szintén jellegzetesen áttetsző, s ez a farok alatti- és hasúszóra is jobbára igaz, bár előbbire ráterjed a test egyik fekete sávja, míg a hasúszót egy vastag fekete terület keretezi.

Legnehezebben a sziámi tigrishaltól (Datnioides pulcher) különböztethető meg. A D. pulcher alapszíne sokkal inkább aranyló, viszont pontosan ugyanannyi sávval rendelkezik, mint a mekongi tigrishal. A fő különbség, hogy a sziámi tigrishal esetében a sávok nagyon vastagok, erősek, míg a mekongi tigrishalnál inkább vékonyabbak. Emellett biztos támpontot ad a faroknyél kezdetének mintája. A mekongi tigrishalnál a faroknyél kezdetében fekvő csíknak vége szakad, és jól elkülöníthető a hátrébb megjelenő két sávtól. A sziámi tigrishal esetében a faroknyél jelentős területét elfoglalja e két kisebb sáv közül az első, mely összeér a hátúszótól elinduló, a többi fajnál elkülönülő sávval. Így olybá tűnik, mintha a farokúszó kezdetét közvetlenül szegélyező vékony fekete csík után egy hangsúlyosabb fekete terület következne, ami felnyúlik egy csíkban a hátúszóig.

Az indonéz tigrishaltól (Datnioides microlepis) jól megkülönböztethető, hiszen annak egy csíkkal több fut oldalán, az ezüstös tigrishal (Datnioides polota) pedig szintén egy csíkkal többel rendelkezik, s nála még a csíkok között vékonyabb sávok is futnak. A pápua tigrishal (Datnioides campbelli) esetében is a legfőbb támpontot az eggyel több csík, illetve a fej jócskán eltérő mintája adja.

Tartása és tenyésztése

A tigrishalak sajnos, mint egyöntetűen brakkvízi halak terjedtek el az akvarisztikában, holott a fajok nagyobbik része teljes mértékben édesvízi hal. Pontos beazonosításuk már csak ezért is kritikus fontosságú, ugyanis egy édesvízi és egy brakkvízi tigrishal gondozása nagymértékben eltér egymástól! A mekongi tigrishal akváriumokban a ritkább fajok közé tartozik, holott teljességgel édesvízi életmódja megkönnyíti ellátását.

Mivel kifejletten a 40 cm-es testhosszt is elérhetik, tágas akváriumra van szükségük, célszerű legalább kb. 800-850 litert a rendelkezésükre bocsátani. Gyakori részleges vízcserékkel és nagyon erős szűréssel gondoskodjunk a víz tisztán tartásáról, a tigrishalak ugyanis nagyon rosszul viselik a felszaporodó bomlástermékeket, nitritet, nitrátot. Gyors anyagcseréjű, nagyon sokat piszkító halak, ezért is szükséges a nagy kapacitású szűrőrendszer biztosítása. Az akvárium rendelkezzen elegendő búvóhellyel, kiváltképp a fiatal mekongi tigrishalak előszeretettel tartózkodnak ágak, vízinövények között. Ültessünk szegélynövényzetet valiznériákból, s bátran helyezzünk akváriumukba gyökereket, uszadékfákat is, vagy akár kövekből építhetünk barlangokat. A kifejlett halaknak természetesen nagyobb úszóterületre is szükségük van. A jó oxigénellátásról is gondoskodnunk kell, például levegőporlasztó beüzemelésével.

A hőmérséklettel szemben nem kényesek, 22 és 28 °C között tarthatóak. A brakkvízi fajokkal ellentétben egy kicsit lágyabb, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású vízre van szükségük. Megfelelő értékek a 8-18 nk és a 6-7,5 pH. Kedvelik az úszónövényzetet, ami kicsit tompít a világítás erején, lévén a folyók mélyebb, árnyékosabb szakaszain élnek. A szállítás, a kereskedelemben eltöltött idő gyakran nagyon megviseli az állatokat, kiváltképp betelepítésük után nagy odafigyelést igényelnek. Hajlamosak apatikussá válni, nem táplálkozni – ilyenkor bújósabbak, sötétebb színűek lesznek. A halaknak ilyenkor segíthetünk, ha egy számukra ideális vízminőségű, nyugodt akváriumba kerülnek, ahol nincsenek olyan társhalak, melyek elnyomnák őket. Bár az idősebb példányok nagyon erősek, és ha megszokták helyüket és eledelüket aktív, gyors halakká válnak, az ifjú példányok még félősek. Ha túl heves társhalak kerülnek melléjük, akkor a fiatal tigrishalak nem jutnak elegendő táplálékhoz, és félnek előjönni. Az ifjabb példányokat érdemes kisebb csoportban beszerezni (kb. 5 példány). Ha elegendően tágas az akvárium, az idősebb halak is jól megférnek egymás mellett, territorialitásuk nem olyannyira számottevő, mint a velük távolabbi rokonságban álló egyes sügérfajoknak. Persze zsúfoltan tartva őket, agresszívebbé válhatnak.

Ragadozók, a vadonban halakkal és rákokkal táplálkoznak. Ideális a fiatal egyedek számára különböző vízi gerinctelenek etetése, kaphatnak például vörös szúnyoglárvát, artémiát, blackwormot, grindált, tubifexet, kisebb garnélákat, fagyasztott mixeket. Ezzel szemben a kifejlett állatoknak érdemes kisebb halszeleteket, garnélát, kagylóhúst és hasonló vízi élőlényeket felkínálni. Madarak és emlősök húsát ne etessük velük, ezek nem képezik természetes étrendjüket, nem ehhez alkalmazkodtak, így ha rendszeresen efféle táplálékot adunk számukra, az akár emésztőszervrendszeri megbetegedésekhez is vezethet. A száraz tápokat csak hosszú szoktatás után fogadják el, abból is leginkább a nagytestű halak számára készült pálcikás, pelletes formák adhatóak – ne várjuk, hogy apróbb lemezes vagy granulált eledelt fogyasszanak. Élő eleséghallal csak akkor etessük őket, ha azok nagyon megbízható helyről származnak, mert könnyűszerrel vihetünk be fertőzéseket. A kifejlett állatokat bőven elegendő heti három alkalommal megetetni.

Tenyésztése akváriumban teljes mértékben megoldatlan, a kereskedésekbe kerülő állatokat a természetből gyűjtik be. Az akvarisztikai célú befogások, illetve a helyi lakosság élelmezési célból történő halászata megritkította a mekongi tigrishal állományait, a Vörös Lista jelenleg sebezhető státuszba sorolta a fajt, ami a veszélyeztetettség előszobája. Jelenleg semmilyen fajmegőrző program nincs kilátásba helyezve a faj megóvására.

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

A Mekong folyó alsó- és középső folyásvidékén honos, Thaiföld, Vietnám, Laosz és Kambodzsa területén húzódik élőhelye. Kizárólag édesvizekben fordul elő, nagyobb folyók, mélyebb szakaszok lakója.

Egyéb elnevezések

syn: Coius undecimradiatus.

Eng: Mekong Tiger Perch, Thin bar datnoid, Northern Thai tigerfish.

Egyéb köznevei: –

Képek

Képek feltöltés alatt!

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Ázsia
Dél-Ázsia
Indokína
Thaiföld
Vietnám
Biológiai jellemzők:
Testmérete: óriás (20< cm)
Viselkedése: békés
Viselkedése: kissé agresszív
Aktivitása: lassú mozgású
Táplálkozása: ragadozó
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: hosszú (6 évnél is több)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: barna
Víz színezete: sárga
Víz kémhatása: félsavas (6-6,5 pH)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: nagy (200 liternél is több)
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: átlagosan beültetett

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

  • Frank Schäfer: Brackwasserfische – Alles über Arten, Pflege, Zucht
  • https://www.seriouslyfish.com/species/datnioides-undecimradiatus/
  • https://www.practicalfishkeeping.co.uk/features/articles/datnioides-undecimradiatus
  • https://www.iucnredlist.org/species/180679/7649830

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2019-01-27

Frissítve:

2019-01-31 09:01

Katalógus ID:

No. 9673


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Sügérfélék (115) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (104) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (12) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Egyéb édesvízi halak kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük