Hypseleotris compressa – Császárgéb

Tartására homokos aljzat a legmegfelelőbb, tartályának tartalmaznia kell sok rejtekhelyet. Sima, víz-koptatta sziklák és bükk ágak ideális berendezési tárgyak. Amennyiben halunkat édesvízben szándékozzuk tartani természetesen növényeket is ültethetünk, sós vízben ez értelemszerűen nem célszerű.

Ideális faja a sós vagy keményvízi biotóp közösségeknek, hiszen nem különösen agresszív, és bár eszik halat, ahhoz elég kicsi, hogy társai beleférjenek a szájába. Jó társhalai a szivárványhal-félék, elevenszülők, sósvizű akváriumban az íjhalak, holdhalak és gébfélék.

Természetes élőhelyén elsősorban a kis rákok és rovarlárvák alkotják étrendjét, de akváriumi körülmények között táplálékát illetően elég igénytelennek mutatkozik: szívesen elfogadja a legtöbb szárított és fagyasztott élelmet. Ha ezeket rendszeresen kiegészítjük élő eleséggel a legszebb színeiben fog pompázni.

Akváriumi szaporítása ritkán sikeres.

Alapfeltétel a faj monokultúrás tartása. Annak érdekében, hogy egy pár biztosan kiváljon társai közül, a legjobb megoldás vásárolni egy kis csapat halat, amit változatos étrenden tartunk. Édesvízben szaporodik, ezért ha tenyészteni szeretnénk őket, ehhez édesvízi feltételeket kell biztosítanunk számukra.

A szaporodási ciklus nyitánya, hogy a hímek erős színekbe öltöznek, és ívási területeket jelölnek ki, melyeket védenek és ahova intenzíven próbálják a nőstényeket csalogatni. A hím ezt a reviert az egész szaporodási ciklus alatt fenntartja. Színeikkel próbálják annyira lenyűgözni a sikerrel odaédesgetett nőstényt, hogy az hajlandó legyen ívni velük. Az ikrákat egy – melyek száma akár 3000 is lehet, és az ismert gerinces állatok által rakott legkisebb tojásoknak számítanak – előre megtisztított felületre rakják le. Ez a felület bármi lehet, akár az akvárium üvege is, de legtöbbször a sziklák, vagy egy vízalatti fadarab. Ha az ívás megtörtént a hím gondoskodik tovább az ikrákról, minden betolakodót elkerget a közelből.

A lárvák kikelésére kb. 24 óra múlva kerül sor, és itt érkeztünk el a súlyos problémák honába. A természetben valószínűleg az ivadékok az édesvízi patakokból – ahol a felnőttek élnek – lesodródnak a tengerhez, ahol élelmüket a tengerpart körül, a folyótorkolatokban találják meg, és ha megnőttek, visszatérnek az édesvízbe, ahol majd ők is szaporodni fognak. Nyilvánvaló, hogy szinte lehetetlen megismételni ezeket a feltételeket az akváriumban. Elképzelhető, hogy érdemes növelni a sótartalmat, de csak lassan, mintegy néhány nap alatt, de ez csak spekuláció.

További probléma az, hogy az ivadékok nagyon picik. De ez még nem minden, mert még azokat a szokásos ázalékállatokat és kerekesférgeket sem tudják bekebelezni, ami a hasonlóan kis méretű ivadékoknak nem jelent problémát. Ennek oka valószínűleg az, hogy elúszás után a tápcsatorna valamint a szájszerkezetük is csak gyengén fejlett. Baensch szerint a zöld víz (napon beálgásított víz) alkalmas lehet első táplálékként, de ez csak feltételezés.