Macrognathus siamensis – Sziámi szemfoltos angolna

Éjszakai állat, a nappalt általában búvóhelyén tölti, ritkán merészkedik elő. Kövekből és ágakból remek üregeket készíthetünk neki, ahol ideje nagy részét eltöltheti. Táplálkozni is leginkább lámpaoltás után jön elő, ilyenkor adagolhatunk nekik például különféle harcsatablettákat, de kiegészítő fagyasztott és élő eleségeket is kapjon.

Növényeket bátran ültethetünk, dekorálhatjuk akváriumát. A kis halakat sajnos legtöbbször tápláléknak nézi és elfogyasztja, de nagyobbacska ázsiai fajokkal (díszmárnák, malabári dániók, gurámik, csíkfélék) remek biotópot alkothatnak, de biotópidegen fajokkal is társítható (pl. nagyobb lazacok, harcsák, vitorláshalak és más nem túlontúl agresszív sügérek, elefánthal). Az angolnák akár rajban is tarthatóak, de egyedül is megvannak, bár tény, hogy egyedül félősebbek.

Rendszeres vízcserét és bomlástermékektől mentes vizet igényel, amit egy erős szűrő képes biztosítani. Nem kedveli a gyógyszereket, különösen a réztartalmúakat, ezért ezek alkalmazását kerüljük.

Tenyésztése akváriumban általánosan megoldatlan, bár már volt nem egyszer alkalom spontán ívásra. Ilyenkor célszerű csoportosan ívatni. Egy hűvösebb vizű vízcsere és bőséges élő eleség (pl. tubifex) jó hatással lehet. Ragacsos ikráikat növények közé helyezik, pár nap múlva ki is kelnek. A kishalak nagyon érzékenyek a betegségekre, gombásodás elleni készítményekkel (amik vegyszer létük miatt szintén nem a legjobbak), erős szűréssel és oxigenizációval (a szűrő ne szívja be a kicsiket!), valamint nagyon gyakori vízcserékkel lehetünk esetleg eredményesek. Akár az 1000 ikrát is elérheti egy ívásban lerakott petemennyiség száma. Még sok megválaszolatlan kétely van az angolnák tenyésztése körül, de jó úton haladunk ikrázásra bírásuk ügyében.

A Távol-Keleten nagy mennyiségben „állítanak elő” más halak mellett angolnákat is akváriumi tartásra, valószínűleg hormonkezeléssel, vagy hatalmas természetes ég alatti medencékben. Sajnos a hazai nagykerekbe is bekerülő importgurámik- és angolnák jó része fertőzött lehet a jelenleg még gyógyíthatatlan halgümőkórral, ami továbbfertőzheti a saját állományunkat is akár. Mindig körültekintően válasszuk ki a halakat, erős és egészségesek legyenek, ne legyenek soványak, beesett hasúak, letapadt úszójúak!