Monocirrhus polyacanthus – Levélhal

A hal színe a környezete szerint változik. Általában aranybarna, melyet sötétebb barna szabálytalan foltok tarkítanak, úgy, hogy egy száraz levélre emlékeztet.

A test magas, oldalt erősen lapított, a szájrés széles, az állkapcsok előre nyújthatók. Szája nagyon nagy és kinyitva tölcsérszerű. Oldalát egy vékony, sötét, vízszintes vonal szeli át, fején két hasonló sötét vonal van, melyek V alakot alkotnak, a szemek irányából előrefutva találkoznak. A hosszú alapon nyugvó hátúszó tüskés, a farokúszó a hal jellegzetes fejjel lefelé testtartású úszása közben gyakran összecsukódik. Barnás alapszínen a törzsmentén egy vékony csík húzódik és szabálytalan sötét foltok látszanak. A rajzolat nagyon változó, egyes brazíliai vizekben egészen fekete példányok is foghatók, amelyeknél jó néhány napig eltart, amíg a szokásos rajzolatot fölveszik. A farkúszó, a hátúszó és a fark alatti úszó lágy részei átlátszók. A nőstény valamivel kisebb és teltebb, de néhány megfigyelés szerint azonban nem kisebb, hanem nagyobb a hímnél. A rajzolatban nincs köztük különbség.

A homlokvonal erősen bemélyedő, a hátúszó kezdetéig meredeken emelkedő. A hát ettől kezdve egészen enyhe lejtéssel halad a nagyon rövid faroknyélig, Az állkapcsokon és a szájpadláson sorokká rendeződött kicsiny fogak ülnek. Az alsó állkapocsnak van egy húsos nyúlványa, amely izgalmi állapotban felegyenesíthető, s levélnyélnek látszik. Hosszúsága: 10 cm-ig.