Parambassis lala – Indiai üvegsügér

Ha régi berendezésű medencébe teszik, ahol sűrű a növényzet, igen jókedvűen és barátkozóan viselkedik. A színek jó kiemelése végett ajánlatos sötét hátteret és talajszínt választani, s a medencét ráeső fénnyel megvilágítani. Hőmérséklet: 21— 25, minimális hőmérséklet 20 C°; egy kis napfényben a hal még jobban érzi magát.

Az üvegsügér különösen hasonló fajúak társaságában érvényesül jól, de kisebb, békés természetű halakkal is összetársítható. Erre a célra természetesen élénk fajokat célszerű választani. Eleinte mindig félénk. Ekkor többnyire a talaj közelében marad, olyan helyeken, ahonnan rejtekhelyét könnyen elérheti, idővel azonban bizalmassá válik. Nem túl nagy élőeleséggel kell etetni. A vízbe nem kell sót tenni.

A tenyésztési hőmérséklet 24— 26 C° vagy még magasabb. A hím a nőstényt szép, egyenletes mozdulatokkal úszkálja körül, s közben aranyszínű csillogása különösen szépen érvényesül. A költőhelyet a hím már néhány nappal vagy héttel előbb kiválasztja, és más halak ellen megvédelmezi. Ilyenkor a kis állatok meglehetősen támadó kedvűek. Az ikrák lerakása úgy történik, hogy a pár egymás mellett egy úszónövény (Ceratopteris vízipáfrány) gyökeréhez úszik, s itt szinte a farokúszójára áll. A hím eközben esetleg a hátára fekszik. Miközben a nőstény meg-remeg, egy-egy alkalommal 4— 6 pete lökődik ki a növény gyökerei fölé, ahol a peték rögtön meg is tapadnak. A folyamat 100—120 ikra lerakásáig ismétlődik. Minthogy az ivadékok nagyon kicsinyek, célszerű a víz szintjét az ikra lerakása után 10-15 cm-re csökkenteni.

A szülők általában nem bántják a petéket és utódaikat, mégis célszerű őket kivenni az akváriumból. A kicsinyek 24 óra elteltével bújnak ki, 2-4 napig szilárd tárgyakon függve maradnak, ezután kezdenek szabadon úszkálni. Ekkor kb. 2,5 mm hosszúak. Az akvárium világos oldalán, a talaj közelében, szorosan egymás mellett tartózkodnak.

A fő nehézség az eleség beszerzése a nagyon kicsiny, de falánk ivadék számára. Infuzóriaeleség nem elég a táplálásukra, de etetésük különben is eléggé vitatott. Az egyik változat szerint kizárólag a Diaptomus naupliuszlárváit eszik, mások szerint a Copepodae család minden naupliusz-lárvájával táplálkoznak, ázalékállatkákkal (infuzóriumokkal) azonban sohasem. Ha nem kapnak megfelelő eleséget, 2-4 nap alatt éhen pusztulnak. Eleség között kell „állniuk”, s az eleséget naponta frissen kell beszerezni.

A tenyésztőmedencében az enyhe szellőztetés elősegíti a víz mozgását, és ez egyenletesen eloszlatja az eleséget az egész medencében. Célszerű a világos oldalon terasz beépítésével egészen sekély vízrészt létrehozni, amely fölött az ivadékok és az eleségül szolgáló állatok, amelyek egyaránt a fény felé törekszenek, találkozhatnak. Ha mindezektől a nehézségektől eltekintünk, az ivadék korántsem nevezhető gyengének. Éppen ellenkezőleg: a víz romlásával és hőmérséklet-ingadozásokkal szemben kifejezetten ellenállók. A kivett tenyészpárt szét kell választani, s jó etetés mellett három hét múlva újból ívásra képesek lehetnek.

Az üvegsügérek egészségének megőrzésére jól bevált módszer időnként egy kevés konyhasó adása a vízhez, mégpedig akkor, amikor úszóikat kezdik kibontani.

Hans Frey után