Ataeniobius toweri – Kékfarkú fogasponty

A faj kihalással fenyegetett, természetes élőhelyén nagyon megritkult, amiben a környezet pusztítása és szennyezése, illetőleg biotópidegen ragadozók (pl.: nílusi tilápia, pisztrángsügér) betelepítése játszott szerepet. Bár tartása nem nehéz, és némely pontban szöges ellentétben áll a Goodeidae család jellegzetességeivel, gondozását elsősorban azoknak ajánlom, akik hosszú távon felelősségteljesen viseltetnek a faj tartásával, esetleg tenyésztésével szemben.

A legfontosabb ellentét rokonaival szemben, hogy míg a legtöbb magashegyi fogasponty 18-20 C-os vízben érzi csak igazán jól magát, addig a kékfarkú fogasponty 24 C alatt nem is szaporodik, ha igazán jó körülményeket kívánunk neki teremteni a szaporodásához, akkor 26 C-on tartsuk. Ettől függetlenül a 21-23 C-os tartóvíz sem árt a halaknak, ugyanis remekül elvannak benne, sőt, hosszabb-rövidebb periódusokban évente meg is kellene ismételni a halak hűvös vízben tartását, ugyanis ilyenkor nyugalmi fázisba kerülnek, nem szaporodnak, és mintegy „pihennek kicsit”. Egészségi szempontból ez előnyös is rájuk nézve, viszont legalább 7-8 hónapon keresztül igyekezzünk őket 25 C-on vagy afölött tartani.

Kedveli az alaposan átszűrt, biológiailag is tiszta vizet, erről egy erőteljesebb külső szűrővel, illetőleg rendszeres, gyakori vízcserékkel gondoskodhatunk. Akár kéthetente a víz felét is leereszthetjük, és hideg vizet tölthetünk be, esőt imitálva. A károsanyagokkal terhetl vízben könnyen megbetegszik. Figyeljünk rá, hogy kemény vízben tartsuk, legalább 12-13 Nk-n, ugyanis lágy vízben elpusztulnak. A kémhatásra nem túl igényes, de törekedjünk semlegesen tartani ezt az értéket.

A medence berendezésénél ügyeljünk arra, hogy aktív, kicsebb-nagyobb csapatokba verődő halakról van szó, melyek intenzíven úsznak, sok szabad teret igényelnek. Semmiképp se zsúfoljuk túl akváriumát, néhány követ és ágat elhelyezhetünk középen, a medence szélein peremnövényzetként pedig hínárokat, valiznériát, tündérrózsát ültethetünk. Némi úszó békalencsével még dekorálhatunk.

Igyekezzünk legalább 5-6 példányt együtt tartani.

Gondozásukhoz első körben a monotipikus, azaz egyfajos tartásmódot javasolom, ha igazán tenni szeretnénk megmentésük érdekében. Egyébiránt jól kijön más fajokkal is, mivel rendkívül békés, családjából Ilyodonokkal lehet a legjobban társítani, de vigyázzunk, hogy olyan hal ne kerüljön mellé, ami elnyomja a táplálékszerzésben. Vegyes társas medencékbe ritkasága miatt nem ajánlom, egyébiránt közepes méretű békés halak jónéhány fajával remekül kijönne. Nem tartozik a túlságosan csipkelődő fajok körébe, ezért páncélos- és algaevő harcsák kerülhetnek mellé.

Etetését tekintve törekedjünk minél több természetes eredetű tápanyag biztosítására. A különböző szúnyoglárvák, artémia, daphnia, tubifex és grindálféreg első osztályú eledel számára, ha lehet élve adjuk nekik, ezzel erősítve őket a tenyésztéshez. Ha élve nem állnak rendelkezésre és még gyűjteni sem tudunk, akkor érdemes fagyasztott verzióban adni nekik. Emellett kiegészíthetjük étrendjüket spirrulina tartalmú lemezes eledelekkel, ha viszont csak száraz tápokat kapnak, akkor igyekezzünk magas minőségű prémium tápot használni, és párhuzamosan többfélét váltogatni, hogy minél vegyesebb étrenden tudjuk tartani őket.

Ha a fent leírtakat megfogadjuk, tenyésztése sem ördöngösség, kb. 60-70 naponta születnek utódai, számuk 4-15 közötti jellemzően, viszont meglehetősen jól fejlettek, egyből táplálkoznak. Száraz eledelen is nevelhetőek, de az élő náluk is sokkal jobb megoldás. A kishalakat érdemes különvenni, illetve a nőstényt ellető kamrába helyezni, ugyanis a kannibalizmus, ha nem is általános érvényű, de gyakran előfordul körükben. A kishalakat legjobb egy külön, tágas nevelőakváriumban felnevelni. Érdekességük, hogy születésuk után rajtuk meglehetősen sokáig megfigyelhető az ún. trophotaenia, azaz egyfajta „köldökzsinór”, ami az embrionális fejlődésben játszik szerepet, a méhlepényes emlősök szervezetében kialakuló képződmény ősi, kezdetleges formájának tekinthető.