TUDOMÁNYOS NÉV
- Neotoca bilineata
CSALÁD
- Goodeidae
MÉRET
- 4 cm
°C
- 10-23 °C
°pH
- 7-8 pH
°Nk
- 14-25 Nk
HELYIGÉNY
- 60 liter
VISELKEDÉS
- békés, félénk
TÁPLÁLÉK
- mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?
- középső szint
ÉLETTARTAM (év)
- kb.4 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- kihalás közeli
Külalak és jellegzetességek leírása
Kicsi, kedves halak, a nőstények – részben terhességük miatt – elég tömzsik általában, míg a hímek kecsesebb, karcsúbb felépítésűek. Alapszínezetük ezüstszürke, hasoldaluk fehéres. Többféle mintázat is megjelenhet rajtuk származási helyüktől függően, de a leggyakoribb, amiről nevüket is kapták, az az, amikor a nőstényen két hosszanti jellegű csíkot találunk, az egyik átszeli a hasoldalt, a másik pedig mintegy alulról szegélyezi azt, s a terhességi foltban végződik. Ez sokszor nem sokkal kiterjedtebb a terhességi foltnál. A faroktövön nagyon halvány csíkozottság néha megfigyelhető. A nőstények úszói jellemzően áttetszőek.
A hímek színezete is rendkívül változatos, vannak fakó szürkésbarna példányok, melyeken kevés vagy semennyi minta sincs, míg megint másik egyedek a fehéres hasoldalukat leszámítva szinte befeketednek. A hímeknél jellemzően a hát, fark és hasoldali úszók tarkítottak vagy feketék, de a mellúszó náluk is áttetsző.
A nemek könnyen felismerhetőek, ugyanis a nőstény sokkal nagyobbra nő a hímnél, jóval kisebb úszói vannak, mint azok kifeszítésével pózoló hímtársaiknak, de a vemhességi folt és a kocka-alakúra dagadó has a terhesség idején is jó elkülönítő bélyeg.
Akváriumban a hímek gyakran alig 1,5 cm-sek, míg a nőstények sem gyakran haladják meg a 3 – 3,3 cm-t (utóbbiból elméletileg 6 cm-s példányok is léteznek, de valójában csak 4,2 cm-s volt az eddig hivatalosan is dokumentált legnagyobb nőstény).
Tartása és tenyésztése
Kihalással fenyegetett fajról van szó, melynek állományai jócskán megritkultak, éppen ezért csak olyan akvaristáknak ajánljuk a fajt, akik éreznek magukban elegendő elhivatottságot gondozásához. Számos tényező vezetett a faj megritkulásához, ilyen például a vízszennyezés, az élőhelyek tönkretétele vagy épp a biotópidegen ragadozók betelepítése. Sajnálatos módon az akvarisztikában nem terjedt el igazán a faj, meglehetősen ritka, és csak néhány specialista gondozza féltve. 1984 és 1989 közöttről származó adatokból Hieronimus 1995-ben azt írta róla, hogy nagyobb egyedszámú populációkkal rendelkezik, melyek hosszú időre biztosítják a faj jövőjét. Sajnos ez nem így történt, mára a legritkább fogaspontyok között tartjuk számon. Ez egy sajnálatos, de jó példa arra, hogy az ember pár év alatt is mekkora katasztrófát tud okozni az élővilágban, s egy-egy faj jövője mennyire kétséges lehet.
Ijedős, félénk halak, melyeknek sok búvóhelyre van szükségük. Persze ha kiismerik helyüket, megbátorodva többet mutatkoznak, úszkálnak. Tartásához mindenféleképpen fajspecifikus akváriumot javasolnék, ami azt jelenti, hogy ha egy mód van rá, rajta kívül ne tartsunk más halat ebben az akváriumban. Ha társítani szeretnénk, akkor algaevő- és páncélosharcsák, Pangio-csíkok, esetleg békés és apró termetű halak jöhetnek szóba (pl.: Trigonostigma hengeli, Sawbwa resplendens, Phallichthys amates, stb. ), de ezt kerülendőnek tartom.
Akváriumát dúsan növényesítsük, a természetben elsősorban a zöldmoszatok és a vízi jácint a jelentős, de akváriumba bátran telepíthetünk kagylótutajt, békalencsét, valiznériát, hínárféléket, jávai mohát, tüskehínárt, tündérrózsát, stb. Kövekkel és ágakkal építsünk fel nekik egy varázslatos vízi tájat, mely búvóhelyekben bővelkedik. Egy 4-6 példányból álló csoportnak 60 liter bőségesen elegendő.
A vízminőségre különösen ügyeljünk. Mindig kristálytiszta, alaposan megszűrt vízben legyenek, ezért még egy kisebb 60-80 literes akváriumnál is érdemes elgondolkodni a külső szűrő lehetőségén. A bomlástermékekkel terhelt vizet nem kedveli, hetente – kéthetente cseréljük vizét részlegesen, akár 40-50%-ot is. Hidegkedvelő faj, mint a Goodeidae család legtöbb tagja, 20-22 °C-os hőmérséklet pont ideális hozzá. A 10 °C-os vizet is eltűri, sőt, még szaporodni is képes benne! A kémhatást igyekezzünk inkább lúgosabb irányba eltolni, a savas vizet nem viselik el, akárcsak a lágyat sem, ezért mindig keményvizet alkalmazzunk. Ebből a szempontból a vezetékes ivóvíz is tökéletesen megfelelő. Vizét enyhén sózhatjuk is, a betegségek megelőzésével kapcsolatban jótékony hatással bír.
Etetése problémamentes, elfogadja a száraz eledeleket is, de érdemes menüjét kiegészíteni néha fagyasztott vagy élő artémiával, tubifexel, szúnyoglárvával, grindálféreggel, mert ezektől könnyen gyarapodik. Néha kapjon némi növényi eredetű tápanyagot is, mint például spirulina algát. Bélrendszere 1,5-szer olyan hosszú, mint teste, fogai osztottak, ebből következtethetünk életmódjukra.
Szerencsére a legtöbb betegségre nem túl érzékeny, de a hosszan tartó meleg megviseli őket, ugyanis gümőkór jön elő ilyen esetekben.
Tenyésztése nem bonyolult, a nőstények kb. 2 havonta világra hoznak 8-15 jól fejlett utódot. A kishalak ún. trophotaeniával jönnek világra, mely az anya és utóda közti kapcsolattartás fenntartásában játszik szerepet embrionális korban. A kifejlett halak nem eszik meg a kicsinyeiket, így együtt is nevelhetőek. A magashegyi fogaspontyok nem képesek a spermiumok raktározására, ezért minden szüléshez új és új megtermékenyítésre van szükség. Az ivadékok száraz poreleséggel, artémia naupliákkal és walterféreggel is etethetőek kis idővel születésük után. A vadonban a szaporodási időszaka március elejétől május végéig tart. A halak normális életciklusában jellemző a pihenőidőszak, mely több hónapot is igénybe vehet, ezt akváriumban is érdemes tartani, például télen hűvös víz biztosításával. A tavaszi – nyári szenzora így a halak felerősödve érkeznek.
1902-ben Meek sorolta a Skiffia genusba, de Hubbs és Turner már 1937-ben megcáfolta ezt. Azóta is viták tárgyát képezi kutatók között a Neotoca genus, ugyanis páran nem fogadják ezt el, holott számos tulajdonságbéli különbség igazolja, hogy a Neotoca bilineata nem tartozhat a szkiffiák közé (pl.: fogazat, ajkak, száj felépítése, úszók jellegzetessége, szaporodási különbségek). A filogenetikus rendszerezés már azt is bizonyította, hogy még csak nem is a szkiffiákkal áll a legközelebbi rokonságban, hanem a Girardinichthys – fajokkal.
Már 1935-ben Európába került a faj, de itteni populációi a második világháború alatt kipusztultak.
A faj tartását ténylegesen elhivatott tenyésztőknek javasolom, akik szívesen foglalkoznának e kihalással kritikusan veszélyeztetett faj szaporításával.
Elterjedési területe - térkép (map)
Mexikóban, Guanajuato, Jalisco és Michoacán szövetségi államok területén a Rio Lerma és Rio Grande egyes ágaiban fordul elő. Nyugodt, sekély vizekben fordul elő, elsősoron tavakban, kanálisokban, ahol búvóhelyek állnak rendelkezésére sziklák és sűrű növényzet tekintetében.
Egyéb elnevezések
syn: Skiffia bilineata, Goodea bilineata, Characodon bilineatus.
Eng: Twoline skiffia, Crescential goodeid, Blackfin goodeid.
Egyéb köznevei: Stribet skiffia, Zweistreifenkärpfling, Juovatoka, Parijuovatoka, Skifiya, Tiro de dos rayas.
Képek
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
http://www.goodeidworkinggroup.com/neotoca-bilineata
http://www.fishbase.org/summary/Skiffia-bilineata.html
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2015-06-03
Frissítve:
2016-01-24 09:01
Katalógus ID:
No. 4532
Oldal linkje: