| Megtekintve: 27 351

Poecilia reticulata – Szivárványos guppi

TUDOMÁNYOS NÉV

Poecilia reticulata

CSALÁD

Poeciliidae

MÉRET

3-6 cm

°C

23-27 °C

°pH

6-8 pH

°Nk

8-20 Nk

HELYIGÉNY

50 liter

VISELKEDÉS

békés

TÁPLÁLÉK

mindenevő

HOL TARTÓZKODIK?

felső leginkább

ÉLETTARTAM (év)

3-5 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

felméretlen

Külalak és jellegzetességek leírása

A vadon élő guppiknak eredendő genetikai változékonyságuk folytán számos helyi alakjuk van, ezért nehéz egységes leírást adni róluk. A hímek a természetben 3 cm-esre, a nőstények 6 cm-esre nőnek (a nemesített óriásguppi hímjei az 5, a nőstények pedig a 8,5-9 cm hosszúságot is elérhetik). A hím oldalain nagy fekete szemfoltok láthatók, a köztük levő részek a szivárvány minden színében ragyognak — innen a magyar zoológiai elnevezésük. Egyes példányokon a piros, másokon a kék vagy a zöld fényfolt az uralkodóbb. A hát- és a farokúszó sokféle alakú és színű.

A természetes helyi változatok közül a guayanai guppi a legnagyobb, a legtarkább, s a farokúszója rendszerint szélesen keretezett. Az észak-brazíliainak a hátúszója kihegyesedő, a farokúszója lekerekített. A venezuelai fehér guppi színei halványak és fénytelenek; főleg brakkvizekben fordul elő. A Trinidad-guppi nagy farokúszója sárga alapon fekete keretű. A Barbados-guppi magas hátúszójú, farokúszója villásodásra hajló. Nyugati guppinak nevezik a Kis-Antillákon és a Leeward-szigeteken élő, sok utódú, igen tarka helyi változatot, amelynek az ivadéka olykor már a megszületésekor színes. A nőstény szembetűnően nagyobb, s az ivarérettség elérése után többé-kevésbé mindig hasasabb, jelentéktelenebb külsejű. Színezete egyszerű olajbarna vagy sárgás, esetleg zöldes-sárgás. Ráeső fényben egyes oldalpikkelysorai kékesen csillognak. Lekerekített úszói áttetsző szürkék; csak egyik-másik tenyészformán díszítik a hát- és a farokúszót színes foltok.

A guppi akváriumi tenyészváltozatai igen sokfélék. Eleinte csak egyszerű színváltozatait tenyésztették ki a dominánsan, illetve recesszíven öröklődő színgének figyelembevételével. Ilyen volt a természetesen előállott sárgás változat egyedeiből már a húszas évek végén kitenyésztett és a harmincas évek derekán ismertté vált, hálózatos pikkelyrajzolatú magdeburgi guppi. A hát- és a farokúszóján egy-egy nagy páva szemfoltot viselő, gyakran zászlós hátúszójú pávaszemes guppi is vad törzsből származik. Valószínűleg valamelyik északbrazíliai állományból tenyésztették ki. A vad Guayana-guppiból válogatták ki az intenzív színezetű orchideaguppikat, amelyek pirosas foltjai pattanásszerűnek tűnnek. A kárminpiros, zöld, kék hullámvonalas, a zebrarajzolatú, a kobrafoltú s a fekete színváltozatok létrehozása közben a tenyésztők mind több figyelmet szenteltek az úszók alakjának és méretének is. A Barbados-guppiból állították elő a kardfarkú, a lantfarkú és a Macropodus-farkú tenyészguppikat. A Trinidad-guppiból tenyésztették ki a legyező- és fátyolfarkú formaváltozatokat, az Abbsés a Hähnel-féle korán kiszínesedő, többnyire legyezős, a háromszögfarkú vagy hosszan fátyolos óriás tenyészguppikat pedig a guyanai és a nyugati természetes törzsekből kiválogatott alaptörzsek továbbnemesítésével hozták létre.

Tartása és tenyésztése

Nemcsak az elevenszülő fogaspontyok, de talán valamennyi trópusi eredetű díszhal közül a legnagyobb népszerűségnek örvendő, legelterjedtebb halacska. Ám nem csupán az akvaristák körében, de hazájában, Brazília északi vidékein, Venezuelában, Barbados és Trinidad szigetén az őslakosság is jól ismeri, s a moszkitólárvák ritkításáért nagyra becsüli, szeretettel „milliónyi halacskának” nevezi a szivárványos guppit. Az amerikai akvaristák pedig még ma is misszionárius halként emlegetik, mivel változatos szépségével, kedvességével, könnyű tarthatóságával és egyszerű szaporíthatóságával egyre újabb meg újabb hívek százezreit avatja akvaristává. Noha a geológus és növénygyűjtő Robert John Lechmere Guppy szerzetes és más expedícióvezetők a múlt század derekán több konzervált példányát küldték el a British Múzeumba, az első eleven állatok csak 1908-ban jutottak Európába. A szúnyoglárvák pusztítása végett a Föld számos szubtrópusi és trópusi belvizébe betelepítették. A mérsékelt égövi országokban pedig a hőforrások táplálta patakokba, tavakba, valamint dísztavacskáikba kihelyezve meghonosították.

A guppi diadalútja azonban csak a második világháború után kezdődött. Amikor 1946-ban Angliában, majd 1954-ben a Deutsche Guppy Gesellschaft hannoveri nemzetközi guppikiállításán számos díszhaltenyésztőt megigéztek és vetélkedésre ösztönöztek a New York-i „guppikirály”, Paul Hähnel fátyolosfarkú óriásguppijai. Azóta más európai országokban is guppitenyésztő egyesületek egész sora jött létre, melyek évről évre kiállításaikon a farokúszóformák nemzetközileg érvényben levő 12 szabványkategóriája alapján újabb és újabb színmintázatú, azaz más génkombinációjú nemesített guppitenyésztörzseket minősítenek és díjaznak. Az új mutációk és törzskeresztezések nemzedékeken át folyó szigorú szelekciójával, vagyis nagy türelemmel és tenyésztői rátermettséggel tiszta vonalúvá (jól örökítővé) kitenyésztett guppiújdonságok létrehozása napjainkban sem ért véget. A szaküzletekben egyre-másra megjelenő — a legújabb törzseknél már a nőstény színes farokúszójával is feltűnést keltő — guppicsodák mind több akvarista vonzalmát vívják ki e guppik iránt. A legújabban érvényes európai guppiminősítési szabványt 1981-ben fogadták el. A guppiegyesületek közti első összeurópai vetélkedőt a 25. Bécsi Guppi Kiállítás alkalmával, 1986-ban tartották meg.

A hímtől körüludvarolt nőstény ivarérettségét 3-4 hónapos korában eléri. Ettől kezdve szinte folyamatosan megtermékenyített állapotban van, s — hacsak meg nem akadályozzuk az újabb megtermékenyülésekben — 4-5 hetenként 25-60 utódnak ad életet, de egyes esetekben az ivadékok száma a 100-at is elérheti. Egyszerű (tervszerűtlen) párosítású tenyésztése tehát nem okoz nehézséget. Ha viszont bizonyos szép külső bélyegekre kitenyésztett törzs leszármazottaival van dolgunk, akkor az ilyen tervszerűtlen pároztatásokkal a gyönyörű úszóforma vagy az elbűvölő színezet 4-5 nemzedék alatt a felismerhetetlenségig eltűnhet. De a törzs sajátosságait fenntartó progresszív szelekció és párkiválasztás nélkül utódállományuk már 2-3 generáció alatt is leromolhat (az új törzs kitenyésztőjének fáradságos munkája e tenyészvonalnál kárbaveszett). Ezt elkerülendő, a tenyészváltozatok esetében a még szűz nőstényeket 2-3 hetes korukban válasszuk külön hím testvéreiktől, majd a 3-4 hónapos korig más nevelőmedencében gondozzuk őket tovább. Pároztatáskor az adott törzs bélyegeit a legintenzívebben magán viselő, legéleterősebbnek látszó hímmel (esetleg 2-3 ilyennel) hozzuk össze a legfejlettebb, legszebb nőstényt. Az ilyen eseti párosítások a feltételei annak, hogy egy-egy értékes guppitörzset a leromlástól megóvjunk. Amikor tehát nemesített guppitörzsből származó utódokat szerzünk be, a kiválasztott nőstényekhez csak bizonyosan ugyanazon törzsbeli hímet vásároljunk.

Ha több tiszta vonalbeli törzset is kívánunk egyszerre tenyészteni, akkor azokat egymástól szigorúan elkülönítve kell tartanunk! A 2-3 hetes korukban különválasztott szüzeket, illetve hímeket a lehető legjobb feltételek között neveljük ivarérett állatokká. A továbbtenyésztésre alkalmatlan példányokat vonjuk ki a tenyésztésből. A pároztatásnál tehát szigorú válogatással beltenyésztést hajtunk végre, a legmegfelelőbb testvérek egymás közti, majd az apa és lánya vagy az anya és fia pároztatásával. Ha azután újabb tenyésztörzs-kitenyésztést tűzünk ki célul, akkor vegyük figyelembe a guppi különböző tulajdonságait hordozó génjeiket is.

Sajnos sok akváriumi törzsük túlontúl beltenyésztett, leromlott genetikájú, és gyakran csak rövid ideig élnek…

A fátyolos és túltenyésztett guppik tartása nem egyszerű feladat, rendszeresen cserél, alaposan kristálytisztára szűrt vizet igényelnek. Viszont napjaink „átlagos” guppijai nem olyan igényesek, ezért is felelnek meg a kezdők számára. Persze nekik is kell jó szűrés és rendszeres részleges vízcsere egészségük megőrzése érdekében. A fátyolos úszójú halak az öreg vízben könnyebben kaphatnak fertőzéseket, mint például bakteriális úszórothadást. Növényeket bőséggel ültethetünk, szívesen bújócskázik közöttük, és egy kis úszó hínárt is helyezzünk be. Az úszócsipkedő halak társítását mindenféleképpen kerüljük, mint amilyen a szumátrai márna is, mivel a fátyolos úszók sok halat izgatnak, és ezért megcsipkedik őket, ami a guppik vesztét is jelentheti. Békés kisebb termetű fajokkal bátran egyberakhatjuk. A guppik kisebb csoportban de akár nagy rajban is tarthatjuk. Arra figyeljünk, hogy több nőstény legyen, mint hím, mivel azok erősen hajtják nőstényeiket.

Etetésére száraz tápok is megfelelnek (érdemes színfokozós tápot adni nekik), de a vitalitásuk érdekében ezt egészítsük ki fagyasztott, apró élő és növényi táplálékkal is.

A Gambusia affinissel történt keresztezésével létrehoztam egy akváriumi változatot, amit szivárványos fogaspontynak neveztem. Látszik a hímek méretén, hogy Gambusia affinis „van benne”, a nőstényeken nem igazán. 4 színváltozatot tenyésztettem ki belőlük, ellenálló kis nanohalak.

(mark24)

Elterjedési területe - térkép (map)

Poecilia reticulata - Szivárványos guppi elterjedési területe (Map)

Dél-Amerika északi részén, pontosabban Venezuelában, Kolumbiában, Barbadoson, Trinidad szigetén, Észak-Brazíliában és a Guyana-kon őshonos. De betelepítés folytán a Föld további 5 kontinensén is előfordul melegvízű élőhelyeken.

Egyéb elnevezések

syn: Acanthophacelus reticulatus, Girardinus reticulatus, Lebistes reticulatus, Poecilioides reticulatus, Haridichthys reticulatus, Pocilia reticulata, Poecilia reticulate, Poecilia reticulatus, Lebistes poecilioides, Lebistes poeciloides, Girardinus guppii, Acanthophacelus guppii, Heterandria guppyi.

Eng: Barbados millions, Guppies, Guppy, Million fish, Millions, Millions fish, Rainbow fish.

Egyéb köznevei: Guppie, Miljoenvis, Barkuleci i ylbertë, Larëza këlyshlindëse, Lareza tripikaloshe, Larëza tripikaloshe, Renting, Bunting, Burting, Sibolon perut, Siburting, Hung dzoek ue, Živorodka duhová, Gup, Miljoonakala, Poisson million, Queue de voile, Millionenfisch, Wilder RiesenGuppii, Ikan seribu, Kingyo, Cytrynówka, Gupik pawie, Barrigudinho, Barrigudinho-mexicano, Gúpi, Lebiste, Lebistes, Mexicano, Sarapintado, гуппи, Živorodka dúhová (gupka), Bandera, Gupi, Sardinita, Lepistes, Cá bay màu.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Amerika
Dél-amerika
Guyanák
Orinoco
Közép-Amerika
trópusi
Biológiai jellemzők:
Testmérete: kicsi (0-5 cm)
Viselkedése: békés
Aktivitása: nagyon aktív
Aktivitása: közepesen aktív
Táplálkozása: mindenevő
Ált. tartózkódási vízréteg: felső szint
Élethossza: átlagos (kb. 3-6 év)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz kémhatása: félsavas (6-6,5 pH)
Víz kémhatása: normál (6,5-7,5 pH)
Víz kémhatása: féllúgos (7,5-8 pH)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Víz színezete: átlátszó
Víz színezete: sárga
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: kicsi (0-50 liter)
Kedvelt vízmozgás: közepesen áramló
Növényzetigény: sűrűn beültetett
Növényzetigény: átlagosan beültetett

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

Felhasznált irodalom, források feltöltése folyamatban.

Fotók:

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2008-05-07

Frissítve:

2014-06-17 08:06

Katalógus ID:

No. 3915


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Bölcsőszájú halak (115) | Amerikai fajok (57) | Afrikai fajok (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (134) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (15) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Elevenszülő fogaspontyok kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük