Xiphophorus helleri – Mexikói kardfarkú hal

A vad eredetű zöld törzsek ellenálló, életrevaló halak. A vízhőmérsékletre sem kényesek, 18-22 °C hőmérséklettel is beérik. A szín- és alakváltozatok azonban valamivel érzékenyebbek, ajánlott tartási hőhatárok: 24-27 °C. Az élénken udvarló hímek, a menekülő nőstények, sőt még a játékosan kergetőző fiatalok is igen ugrálósak, ezért medencéjüket egy percig se hagyjuk fedetlenül! Mindenevő faj. Az élő eleséget előnyben részesíti, de a jó tápokat sem veti meg. Növényi kiegészítést is adjunk nekik! Könnyen társítható, más halakkal békés, vegyes társas medencébe kezdő akvaristáknak kitűnő választás.

Mivel mozgásigényesek, ezért csak hosszú medencébe helyezzük őket, nem szabad 85-95 liternél kisebb akváriumban tartani őket! Hosszú kiúszóteret igényelnek, ahol bőven van helyük „rakétamód száguldozni”.

Tenyésztése: A jól fejlett nőstény 5-6 heti terhesség után egy alkalommal 80-250 utódot is világra hozhatnak. A szülési időszak szüneteiben a nőstény bekaphatja újszülöttjeit. Ezért azokat sűrű növényfedezékkel vagy szülőketrec alkalmazásával kell megóvnunk a szülői kannibalizmustól. A kicsinyek bőségesen etetve, gyorsan nőnek. A kezdő akvaristáknak a kitenyésztett változatok közül csupán a természetben is létrejövő egyszerű pirosak és sárgák ajánlhatók. A többi tenyészváltozat utódai nem ilyen életrevalóak. Egyes ritka, kényes akváriumi változatai előfordul, hogy csak a magasabb hőmérsékletű (24-26 °C) vízben szaporodnak. Az ivadékszám jóval alacsonyabb, egymás közt gyakran terméketlenek, amiért többnyire csupán az azonos színű, illetve úszóformájú plattival visszakeresztezve tarthatók fenn saját törzsalakjukban.

Egy hímre legalább 2-3 (vagy akár még több) nőstényt célszerű számolni.

A mexikói kardfarkú halak akvaristák által újra meg újra megcsodált fiziológiai sajátossága az ivari átalakulásuk. Sokszor megfigyelhető, hogy egy mindaddig termékeny nőstény kardfarkú hal, amely már többször is szült, egyszerre elveszti sötét terhességi foltját, és egész teste alkatilag is megváltozik: a hímekhez hasonló karcsú, megnyúlt formát ölt. Majd a farok alatti úszójának sugarai megnyúlnak és létrejön a hím párzószerv, a gonopodium. Ez az átalakulási szakasz többnyire elég soká tart. De végül termékenyítőképes hímmé válik a korábbi hím. Egyes törzsek nőstényeinek mintegy 30%-a alakul át idővel hímekké. Ez a látszólagos kétivarúság a következőképpen jön létre. Az újszülött ivadék ivarilag még kialakulatlan. Vagyis bármelyik ivarrá alakulásra hajlamos. Bizonyos hatóanyagok befolyására hol az egyik, hol a másik nem irányába kezd fejlődni anélkül, hogy az alárendelt ivar teljesen kiküszöbölődne. A leendő nőstény kifejlődő petefészkei olyan hormont választanak el, amely az egyed egész testet nőstény típusúvá formálja. Meg nem teljesen tisztázott folyamatok a petefészkek ezen hormontermelését akadályozhatják vagy teljesen kiiktathatják. Ennek nyomán az addig gátolt adottságok felszabadulnak és hímmé alakul át úgy, hogy kialakuló heréi elsorvasztják a petefészkeit. E jelenség fordítottját (a hím átalakulását nősténnyé) nem figyelték meg.

A magyar botanikus, Heller Károly fedezte fel egy mexikói növénygyűjtő expedíciója során, de a faj tudományos leírásást már nem ő végezte el. Latin neve viszont őrzi felfedezője emlékét!

Kereskedelmi, gyakori, köznapi elnevezése a xifó.

Ezen nevének helyesírása eltérő lehet, sokan xiphonak, szifónak hívják, és még számos hasonló formában tartják helyesnek.