Zoogoneticus purhepechus – Bíborszegélyes fogasponty

Nem tartozik a legjobb természetű fajok közé ez a kistestű fogasponty, ugyanis előszeretettel csipkedi meg más halak úszóit. Éppen ezért legcélravezetőbb egyfajos módon, önmagában gondozni. Néhány példány számára 60 liter már bőségesen elgendő, de ha egy kisebb csapatot tartanánk, akkor érdemes 80-90 literre beruháznunk.

Akváriumának berendezésekor vegyük figyelembe, hogy sokszor eléggé ideges természetűek, félénkek, szívesen elbújnak. Helyezzünk be köveket, ágakat és ültessünk lehetőleg többféle vízinövényt is, melyek között nyugalomra lelnek. A vízijácint, valiznéria, hínárfélék teljesen jók, de üde színfoltot jelenthet egy jávai mohacsomó, egy kisnövésű tavirózsafaj vagy épp némi úszónövényzet (pl.: békalencse), melyek mind hozzájárulnak a halak nyugalmához. Talajnak alkalmazzunk sötétebb tónusú kavicsot. Persze azért őket sem kell félteni, a hímek gyakran rivalizálnak egymással, ilyenkor nem zavartatják magukat, de egyébként is láthatjuk őket jó néhányszor vízközt úszkálni.

Kristálytiszta, oxigénben dús vizet igényelnek, hetente cseréljük vizük felét egészen nyugodtan, hogy megőrizzük egészségüket. A kémhatás legyen semleges vagy enyhén lúgos, emellett legyen keményebb a víz, ugyanis 10 Nk alatt tartva őket elpusztulnak. Tartásuknál a hőmérséklet alapvető fontosságú szempont! A halak hosszú távon a 20-22 C° körüli hőmérsékletet kedvelik. A meleg vízben elveszítik jó kondíciójukat, rövidebb ideig élnek, hamar „kiégnek”. Igyekezzünk hosszú távon 24 C° alatt tartani a hőmérsékletet, még nyáron is! Télen 2-3 hónapra célszerű 15 és 20 C° közötti hőmérsékletű akváriumot teremteni nekik, ahol nyugalmi fázisukat élhetik ki, ilyenkor leáll a szaporodásuk, pihennek a halak, és a tavaszi szezonban újra elkezdenek szaporodni. A természetben február és április közötti időszakot tekintjük a szaporodási periódusuknak.

Kiválóan tarthatóak kerti tóban is! Amint a hőmérséklet tavasszal átlépi a 15 C°-t tartósan, máris kitelepíthetjük a halakat, melyek egészen az őszi hidegebb időkig ott maradhatnak. Ha a hőmérséklet 10 C° közelébe ereszkedik, akkor azért már érdemes behozni őket, de csak szép fokozatosan szoktassuk vissza a melegbe őket, hirtelen ne váltsunk nagyot, hagyjuk, hogy átálljon szervezetük. Egy ilyen nyaraltatás után kicsattanóan szép és egészséges állományt halászhatunk le, mely jó eséllyel szépen gyarapodott is.

Ragadozó halak, de természetesen nem más halakat vadásznak le, hanem jellemzően gerincteleneket fogyasztanak. Étlapjukon szerepelnek különböző férgek, lárvák, apró rákocskák és egyéb ízeltlábúak is. Emésztő szervrendszerük teljes egészében a mikroragadozás életmódjához alkalmazkodott. Akváriumi tartásuk során is próbáljuk ezt előtérbe helyezni, kapjanak rendszeresen fagyasztott és élő eledeleket, mint amilyen például a tubifex, daphnia, artémia, különböző szúnyoglárvák, grindálféreg. A halak színükkel és egészségükkel meghálálják a jó táplálékokat, de néha száraz tápokat is kaphatnak, melyek közül a lemezeseket különösen kedvelik. Ez az egyoldalú étkezés elkerülésére szolgál, hogy némi növényi tápanyaghoz is hozzájussanak, ugyanis a forrázott zöldségek és spirulina tabletták nem tartoznak a kedvenc táplálékaik körébe.

Szaporodásukat illetően ugyanaz igaz rájuk, mint a rokon fajokra. Belső megtermékenyítésűek, e célra a hímek andropódiumnak nevezett párzószerve szolgál. A nőstény a párosodásától számított 6-8 héten belül szüli meg elevenen ivadékait. A nőstény a hímivarsejteket nem tárolja, minden szüléshez új párzásra van szükség. Az ivadékok aránylag jól fejlettek, bár környezeti hatások (pl.: hőmérséklet) és a nőstény stresszfaktorától függően halvaszülések is előfordulhatnak. Az embrionális fejlődés során az utódok az ún. trophotaenián tartanak kapcsolatot anyjuk szervezetével, ez szülés után akár órákig csünghet még az ivadékokon, melyek azonnal nekilátnak táplálékot keresni, innentől kezdve ivadéknevelő portápokkal indíthatóak, de sokkal inkább ajánlom a friss artémia naupliák és walterféreg, majd aprított grindál és tubifex etetését, ugyanis sokkal gyorsabban, sokkal szebben és egészségesen cseperednek fel az ivadékok. A nőstényt szülés előtt érdemes elkülöníteni, ugyanis a kannibalizmus e fajnál meglehetősen gyakran fellép.

Könnyen összetéveszthető az aranyszegélyes fogasponttyal (Zoogoneticus quitzeoensis). Sőt, korábban egy és ugyanazon fajnak hitték őket, mígnem a genetikai vizsgálatok alapján 2008-ban egyértelműen különválasztható lett a két taxon. Fenotípusosan a hátúszó sugarainak száma alapján megkülönböztethetőek, a Z. purhepechus 13-14 sugárral rendelkezik, míg a Z. quitzeoensis 11-13 sugarat tudhat magáénak. A legmegnyugtatóbb vizsgálatot eddig a citokróm-b genetikai vizsgálat adta, a különbségek a két faj között 3-3,8 %-ot mutatnak, ami azonos területet vizsgálva még az ember – csimpánz közötti maximum 3%-os különbséget is meghaladja. Ebből kifolyólag biztosak lehetünk benne, hogy a két hal önálló, külön fajt képez.

Sajnos természeti állományát a kihalás veszélye fenyegeti, ugyanis az elmúlt 5 év alatt populációinak 75%-a eltűnt, s természetes élőhelyét a természetkárosítás és környezetszennyezés kritikusan veszélyezteti, emellett a felelőtlenül betelepített ragadozók, mint például az afrikai tilápiák is tizedelik állományát. Egyetlen reménye a stabil akváriumi populációkban rejlik, a természetben pedig az adhat mentsvárat neki, hogy kisebb populációi több területegységen szétszórva élnek, így egy adott régiót érintő katasztrófa még nem törölheti el teljes vadállományát.