| Megtekintve: 4 690

Zoogoneticus purhepechus – Bíborszegélyes fogasponty

TUDOMÁNYOS NÉV

Zoogoneticus purhepechus

CSALÁD

Goodeidae

MÉRET

4-5 cm

°C

18-23 °C

°pH

7-8 pH

°Nk

15-20 Nk

HELYIGÉNY

60 liter

VISELKEDÉS

közepesen békés

TÁPLÁLÉK

mikroragadozó

HOL TARTÓZKODIK?

középső szint

ÉLETTARTAM (év)

4-5 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

kihalás közeli

Külalak és jellegzetességek leírása

Kicsi, tömzsi halak, elvékonyodó faroknyéllel. Szájuk kicsi, felső nyílású, középbéli szakaszuk aránylag rövid, ebből ragadozó életmódjukra is következtethetünk. A kifejlett példányoknak, különösen a nőstényeknek, feje előreugró.

Alapszínük szürkés, de szinte egész oldaluk kékes fényben csillog. A has sárgásfehér. A farok alatti és hátúszót gyakran bíbor színű szegély díszíti, ez néha még a farkúszón is előfordul halványan. A nőstényeknél csak ritkán és halványan vehető ez ki, illetve nekik a testük sem kékes, szolidabb barnásszürke színű. Egyes példányok foltokkal tarkítottak, ez leginkább az ivadékok jellemzője, de nem minden példány tartja meg kifejlett korában ezt a mintázatot.

A nőstények farok alatti úszója legyező alakú, míg a hímeké andropódiummá módosult, ami a belső megtermékenyítést szolgálja.

Könnyen összetéveszthető az aranyszegélyes fogasponttyal (Zoogoneticus quitzeoensis).

Tartása és tenyésztése

Nem tartozik a legjobb természetű fajok közé ez a kistestű fogasponty, ugyanis előszeretettel csipkedi meg más halak úszóit. Éppen ezért legcélravezetőbb egyfajos módon, önmagában gondozni. Néhány példány számára 60 liter már bőségesen elgendő, de ha egy kisebb csapatot tartanánk, akkor érdemes 80-90 literre beruháznunk.

Akváriumának berendezésekor vegyük figyelembe, hogy sokszor eléggé ideges természetűek, félénkek, szívesen elbújnak. Helyezzünk be köveket, ágakat és ültessünk lehetőleg többféle vízinövényt is, melyek között nyugalomra lelnek. A vízijácint, valiznéria, hínárfélék teljesen jók, de üde színfoltot jelenthet egy jávai mohacsomó, egy kisnövésű tavirózsafaj vagy épp némi úszónövényzet (pl.: békalencse), melyek mind hozzájárulnak a halak nyugalmához. Talajnak alkalmazzunk sötétebb tónusú kavicsot. Persze azért őket sem kell félteni, a hímek gyakran rivalizálnak egymással, ilyenkor nem zavartatják magukat, de egyébként is láthatjuk őket jó néhányszor vízközt úszkálni.

Kristálytiszta, oxigénben dús vizet igényelnek, hetente cseréljük vizük felét egészen nyugodtan, hogy megőrizzük egészségüket. A kémhatás legyen semleges vagy enyhén lúgos, emellett legyen keményebb a víz, ugyanis 10 Nk alatt tartva őket elpusztulnak. Tartásuknál a hőmérséklet alapvető fontosságú szempont! A halak hosszú távon a 20-22 C° körüli hőmérsékletet kedvelik. A meleg vízben elveszítik jó kondíciójukat, rövidebb ideig élnek, hamar „kiégnek”. Igyekezzünk hosszú távon 24 C° alatt tartani a hőmérsékletet, még nyáron is! Télen 2-3 hónapra célszerű 15 és 20 C° közötti hőmérsékletű akváriumot teremteni nekik, ahol nyugalmi fázisukat élhetik ki, ilyenkor leáll a szaporodásuk, pihennek a halak, és a tavaszi szezonban újra elkezdenek szaporodni. A természetben február és április közötti időszakot tekintjük a szaporodási periódusuknak.

Kiválóan tarthatóak kerti tóban is! Amint a hőmérséklet tavasszal átlépi a 15 C°-t tartósan, máris kitelepíthetjük a halakat, melyek egészen az őszi hidegebb időkig ott maradhatnak. Ha a hőmérséklet 10 C° közelébe ereszkedik, akkor azért már érdemes behozni őket, de csak szép fokozatosan szoktassuk vissza a melegbe őket, hirtelen ne váltsunk nagyot, hagyjuk, hogy átálljon szervezetük. Egy ilyen nyaraltatás után kicsattanóan szép és egészséges állományt halászhatunk le, mely jó eséllyel szépen gyarapodott is.

Ragadozó halak, de természetesen nem más halakat vadásznak le, hanem jellemzően gerincteleneket fogyasztanak. Étlapjukon szerepelnek különböző férgek, lárvák, apró rákocskák és egyéb ízeltlábúak is. Emésztő szervrendszerük teljes egészében a mikroragadozás életmódjához alkalmazkodott. Akváriumi tartásuk során is próbáljuk ezt előtérbe helyezni, kapjanak rendszeresen fagyasztott és élő eledeleket, mint amilyen például a tubifex, daphnia, artémia, különböző szúnyoglárvák, grindálféreg. A halak színükkel és egészségükkel meghálálják a jó táplálékokat, de néha száraz tápokat is kaphatnak, melyek közül a lemezeseket különösen kedvelik. Ez az egyoldalú étkezés elkerülésére szolgál, hogy némi növényi tápanyaghoz is hozzájussanak, ugyanis a forrázott zöldségek és spirulina tabletták nem tartoznak a kedvenc táplálékaik körébe.

Szaporodásukat illetően ugyanaz igaz rájuk, mint a rokon fajokra. Belső megtermékenyítésűek, e célra a hímek andropódiumnak nevezett párzószerve szolgál. A nőstény a párosodásától számított 6-8 héten belül szüli meg elevenen ivadékait. A nőstény a hímivarsejteket nem tárolja, minden szüléshez új párzásra van szükség. Az ivadékok aránylag jól fejlettek, bár környezeti hatások (pl.: hőmérséklet) és a nőstény stresszfaktorától függően halvaszülések is előfordulhatnak. Az embrionális fejlődés során az utódok az ún. trophotaenián tartanak kapcsolatot anyjuk szervezetével, ez szülés után akár órákig csünghet még az ivadékokon, melyek azonnal nekilátnak táplálékot keresni, innentől kezdve ivadéknevelő portápokkal indíthatóak, de sokkal inkább ajánlom a friss artémia naupliák és walterféreg, majd aprított grindál és tubifex etetését, ugyanis sokkal gyorsabban, sokkal szebben és egészségesen cseperednek fel az ivadékok. A nőstényt szülés előtt érdemes elkülöníteni, ugyanis a kannibalizmus e fajnál meglehetősen gyakran fellép.

Könnyen összetéveszthető az aranyszegélyes fogasponttyal (Zoogoneticus quitzeoensis). Sőt, korábban egy és ugyanazon fajnak hitték őket, mígnem a genetikai vizsgálatok alapján 2008-ban egyértelműen különválasztható lett a két taxon. Fenotípusosan a hátúszó sugarainak száma alapján megkülönböztethetőek, a Z. purhepechus 13-14 sugárral rendelkezik, míg a Z. quitzeoensis 11-13 sugarat tudhat magáénak. A legmegnyugtatóbb vizsgálatot eddig a citokróm-b genetikai vizsgálat adta, a különbségek a két faj között 3-3,8 %-ot mutatnak, ami azonos területet vizsgálva még az ember – csimpánz közötti maximum 3%-os különbséget is meghaladja. Ebből kifolyólag biztosak lehetünk benne, hogy a két hal önálló, külön fajt képez.

Sajnos természeti állományát a kihalás veszélye fenyegeti, ugyanis az elmúlt 5 év alatt populációinak 75%-a eltűnt, s természetes élőhelyét a természetkárosítás és környezetszennyezés kritikusan veszélyezteti, emellett a felelőtlenül betelepített ragadozók, mint például az afrikai tilápiák is tizedelik állományát. Egyetlen reménye a stabil akváriumi populációkban rejlik, a természetben pedig az adhat mentsvárat neki, hogy kisebb populációi több területegységen szétszórva élnek, így egy adott régiót érintő katasztrófa még nem törölheti el teljes vadállományát.

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

Mexikó; Rio Ameca, Rio Lerma, Rio Armería, Chapala-tó, Camecuaro-tó, La Luz.

Megtalálható álló- és folyóvizekben, iszapos és tiszta vizekben egyaránt. A gyors áramlást nem kedveli, a sekély területeket keresi (jellemzően 0,5-0,6 m körüli vagy az alattiakat). Vízi vegetációban dús területeken él.

Egyéb elnevezések

syn: .

Eng: La Luz splitfin.

Egyéb köznevei: Picote La Luz.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Amerika
Közép-Amerika
magashegyi
Biológiai jellemzők:
Testmérete: kicsi (0-5 cm)
Viselkedése: békés
Viselkedése: kissé agresszív
Aktivitása: közepesen aktív
Táplálkozása: ragadozó
Élethossza: átlagos (kb. 3-6 év)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: hideg (5-20 °C)
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Víz színezete: átlátszó
Víz színezete: sárga
Víz kémhatása: féllúgos (7,5-8 pH)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: közepes (50-100 liter)
Kedvelt vízmozgás: közepesen áramló
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: sűrűn beültetett
Növényzetigény: átlagosan beültetett

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

Akvárium Magazin XVII. évf. 96. szám: Kovács Tamás Sándor, Nagy Diána, Rozs Franciska: Bíborszegélyes fogasponty

http://www.goodeidworkinggroup.com/zoogoneticus-purhepechus

http://klggoodeid.aweb.tk/index.php/fajaink/49-biborszegelyes-fogasponty

http://www.fishbase.org/summary/Zoogoneticus-purhepechus.html

Fotók:

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2015-06-05

Frissítve:

2018-03-31 08:03

Katalógus ID:

No. 4534


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Bölcsőszájú halak (115) | Amerikai fajok (57) | Afrikai fajok (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (134) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (15) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Elevenszülő fogaspontyok kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük