Glossolepis pseudoincisus – Tami-folyami szivárványhal

Mivel a Tami – folyami szivárványhalak kisebb termetűek a Glossolepis incisus-hoz képest, ezért már kisebb akváriummal is beérik, de 150 liter alatt ne tartsuk őket. A természetben csoportosan mozognak, ezért minimum 6, vagy több példányát szerezzük be. Érdemes vegyes ivarú csoportban tartani, így a hímek erőfitogtatásukkor igazán lenyűgöző látványt nyújtanak. Összességében nem igazán kényes halak, így gondozásuk általában problémamentes. Egy átlagos trópusi akvárium hőmérséklete (25-26 °C) megfelel számukra is, de ha némileg hűvösebb vízbe kerülnek, általában intenzívebb színeket produkálnak, sőt, még élettartamuk is nőhet kicsit.

Akváriumukat úgy tudjuk a leginkább élethűen berendezni, ha viszonylag sűrű szegély- és háttérnövényzetet ültetünk, míg a medence elülső régiójában szabad úszóteret hagyunk állatainknak. Az akvárium berendezését gazdagítsuk a vízbe nyúló ágakkal. E szivárványhalak leginkább olyan partközeli vizeket keresnek a természetben, ahol van elég növények által nyújtott búvóhely, ezt a sűrűbb és gyérebb vízinövényzet váltakozó kombinációjával jól tudjuk imitálni. Aktív, gyors mozgású halak, ezért a szabad vízterületről gondoskodjunk. Nagy áramlást nem igényelnek, viszont oxigénigényük aránylag magas. Jól szűrt, és rendszeresen cserélt víz szükségeltetik számukra.

Mivel békés természetű, ezért méretben és habitusban hasonló halak széles tárháza rendelkezésre áll a társításhoz. Vizének kémhatása legyen semleges közeli, és inkább kemény – középkemény (10-20 nk között). Lágy vízben ne tartsuk. Etetni lehet bármilyen jó minőségű száraz eledellel, de igazán szép színeket és jó kondíciót az élő és fagyasztott eleségek adnak, kedvelik a szúnyoglárvát, artémiát. A természetben egy kevés algát is fogyasztanak.

A faj küllemének leírásában bennfoglaltak szerint az ivarok elkülönítése egyszerű, markáns színbéli különbség adódik a hím és nőivarú példányok között. Szaporítás előtt emeljük meg a táplálék adagját, a természetben az esős időszakban ívnak, ami együtt jár a több táplálék jelenlétével is. Kicsit melegebb, középkemény vizet töltsünk az ívató akváriumba. Kihelyezhetjük párban és kisebb csapatban is. Az ívásnál mindenképp használjunk valamilyen finom levelű növényt, mű ikráztató csomót vagy ikrarácsot, mivel a szülők elfogyasztják a lerakott ikrákat. Akárcsak rokonainál, itt is napokig elhúzódik az ívás, ezért szűrjük a vizet és etessük a halakat (de csak kevés tápot kapjanak).

Az utódok kb. egy hét után kelnek ki, érdemes papucsállatkával, esetleg apró, frissen kikelt artémiával indítani őket. Az első néhány hét kritikusabb az ivadékoknál, tiszta és jól szűrt vizet igényelnek. Ha a kezdeti nehézségeken túljutunk, akkor már nagyon könnyen nevelhetőek, és hasonló színezetű rokonához képest jóval hamarabb színesednek is! Akváriumokban hibridizálhat más szivárványhalakkal, ezt kerülni kell (a természetben ez nem fordul elő)!

Sajnos egyelőre csak elvétve szerezhető be Európában, annak ellenére, hogy kiváló akváriumi hal! Az első példányát Boeseman 1954 novemberében fogta, s ez alapján került leírásra a faj. 1982-ben Gerald Allen és Heiko Bleher indított expedíciót a Tami – folyami szivárványhal felkutatására, de kezdeményezésüket nem koronázta siker. Bleher azonban majd’ 20 évvel később, sőt, a faj előző befogásától számítva közel 50 évre, 2001 januárjában tudta begyűjteni példányait. Bleher 9-es pH-jú, 28 °C-os vízből fogta ki őket az Ifaten-tóból, s 5 példányukat juttatta Európába.