TUDOMÁNYOS NÉV
- Ancistrus dolichopterus
CSALÁD
- Loricaridae
MÉRET
- 10 cm
°C
- 24 - 28 °C
°pH
- 5 - 6,5 pH
°Nk
- 2 - 10 Nk
HELYIGÉNY
- 100 liter
VISELKEDÉS
- békés
TÁPLÁLÉK
- mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?
- alsó szint
ÉLETTARTAM (év)
- 10-15 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- gyakori
Külalak és jellegzetességek leírása
Tipikus algázó harcsákra jellemző kinézetű faj, széles, lapos fejjel. Impozáns úszókkal rendelkezik, melyek egész nagyok, tudományos elnevezését is erről kapta.
Színezetét illetően elmondhatjuk, hogy sötét alapon fehérrel pettyezett az alapszínezete. Ez még viszont kevés a biztos beazonosításhoz, ugyanis a több, mint 60 fajt számláló Ancistrus genus számos tagja is hasonló színeket ölt. Annyit viszont hozzátennék, hogy nagyon sok anci-faj inkább szürkés árnyalatú és piszkosfehér foltos, míg ez a faj idős korában is jobban őrzi a kontrasztos fekete és apró, de világítóan fehér pöttyökből álló mintázatát. A hát- és farokúszó szegélye hófehér!
Fontos elkülönítő bélyeg a halaknál az úszósugárszám, a hátúszót illetően ez a faj 1 kemény és 9 lágy sugárral rendelkezik, ami a legbiztosabb megkülönböztető bélyege rokonai közül.
A hímek tarajhalmazt növesztenek fejükön ivarérettségük elérése után, ami akár 1,5 – 2 év is lehet, valamint mellúszójuk első sugara, ami tüskévé alakult megerősödik, és apró, horogszerű fogazottság jelenik meg rajta. A nőstény fején maximum 1-2 apróbb taraj fordulhat elő, és mellúszótüskéje is gyengébb, kevésbé fogazott, emellett ivarérettsége után kerekebb.
Tartása és tenyésztése
Sajnos évtizedekig félreazonosították a fajt, s a hétköznapokban is gyakran beszerezhető közönséges algaevőharcsát e faj tudományos elnevezése alatt árusították. A leírása sem volt egyértelmű, így az Ancistrusok nevezéktani problémái már régre eredeztethetőek vissza. Faji hovatartozását csak a 2000-res években sikerült megnyutatóan tisztázni.
Bár ritkábban és jóval drágábban hozzáférhető, mint a közönséges algaevőharcsa, tartása nem okoz gondot némi gyakorlattal rendelkező akvaristának, ha pár tényezőre figyel. (Mindenesetre kezdő halnak az Ancistrus cirrhosus tökéletesen megfelelő.)
E halak éjjel mozognak leginkább, ágak és kövek közt élik napjuk nagy részét. Ezt vegyük figyelembe akváriumi gondozásuk során is. Talajnak apró szemű aljzatot használjunk, szívesen rendezi át az akvárium belső terepét neki szimpatikussá, de attól azért nem kell tartani, hogy kitúrja az összes növényünket. Sziklákkal, és sok ággal, gyökérrel dekorálva természethű környezetet utánnozhatunk. Érdemes az aljzatra néhány Tebang-levelet vagy más, akvarisztikai célokra használt levelet szórni, mivel egyrészt a természetszerűséget utánozzák, másrészt a vízi életközösség számára kedvező anyagokat juttatnak a medencébe.
Ide tartoznak a cser- és huminsavak, melyek e halak által kedvelt savas kémhatást tudják biztosítani. Lehetőleg 5-6 pH értéken tartsuk a halakat, és mindehhez lágy víz párosuljon, hogy hosszú távon is egészséges, impozáns példányokat gondozhassunk. Egy átlagos trópusi hőmérséklet, kb. 26 – 27 C tökéletesen megfelel számukra. Vizük legyen biológiailag és mechanikusan is tiszta, ugyanis nem viselik jól a megemelkedett nitrátszintet, ennek megakadályozásában a rendszeres részleges vízcserék és az erős szűrés segít. Nem kell gyorsan áramoltatni vizüket, a lassabb vízmozgás is optimális nekik.
Feketevizes halak, akváriumuk vizét érdemes tőzegen átszűrni vagy égertobozzal kezelni (egyébként a levelek ebben is segítenek), melyek szintén a sötét, savas víz előállításában segítenek. A víz megfestésére lehet kapni egyébként bolti készítményeket is, melyek a kémhatást nem befolyásolják. A fekete víz nem jelenti azt, hogy az koszos is!
Ültessünk bátran növényeket, nem bántják őket!
Nagyjából a díszalgázó kategóriába sorolható, bár sok más rokonától eltérően még fogyaszt azért algát is, bár nem olyan intenzitással, mint az Ancistrus cirrhosus. Biológiailag mindenevőnek számít, ugyancsak elfogyasztja a növényi és állati anyagokat is. Tökéletes takarítóhal, a megmaradt tápokat megeszi, de emellett tápláljuk speciálisan harcsaféléknek készült tablettás eleségekkel is. Fontos, hogy medencéjében mindenképp legyenek ágak, fák, mivel ezek rostjainak elfogyasztása segíti egészséges bélműködésüket. A természetben férgeket és elhullott állati tetemeket is fogyaszt, ezért akváriumban is érdemes fagyasztott vagy élő táplálékkal kiegészíteni menüjét. Ha reggel azt látjuk, hogy nagyban falatozik egy elhullott halból, ne ijedjünk meg, nem ő ölte meg, ilyenkor a dögevő funkciót tölti be. Mindenevősége egyébként inkább növényes beütésű, ezért spirrulinás tablettákkal, valamint forrázott zöldséggel rendszeresen kedveskedjünk neki.
Könnyen társítható, más halakat nem bánt, minden olyan fajjal együtt tartható, mely hasonló igényű és nem tesz kárt benne. Tipikusan alkalmas dél-amerikai biotópokhoz, melyekben különböző pontylazacok és/vagy sügérek kaphatnak helyet harcsafélék mellett. Akár egy vitorláshalak – akarás, akár egy neonhalas – törpesügéres társításban megállja a helyét. A hímek területvédők, de ez nem túl veszélyes módon jelenik meg, apróbb csatározásoknak ugyan szemtanúi lehetünk, de kellő számú búvóhely és megfelelő méretű akvárium esetén nem tesznek kárt egymásban.
Hálóval óvatosan vegyük ki őket, mert mellúszótüskéjük és kopoltyújuk tüskéi könnyen megakadhatnak a hálóban és csak nagy nehezen lehet kiszabadítani.
A nemek jól megkülönböztethetőek a külső jegyeik alapján, látványos az ivari dimorfizmus. A hosszú ivarérési folyamat után a hímek orrán tarajhalmaz nő, míg a nőstényeknél ez szinte teljesen hiányzik, és mellúszóik tüskéje sem oylan vaskos. Üregekbe ikráznak, nagy, általában sárgás színű ikrát raknak. Az ikrákról a hím gondoskodik, akár élete árán is őrzi és védelmezi őket. Az ikrák hála a gondos szülői munkának általában igen magas arányban ki is kelnek, nem hajlamosak a penészedésre. Bár kelési és elúszási idejük hosszú, aránylag fejlett halakat kapunk, melyek egyből neki is állnak táplálkozni, algával, forrázott zöldségekkel (spenót, saláta, uborka, cukkíni, dinnye, tök, gyermekláncfű levél, stb.), táptablettákkal és aljzatra lehulló pehelyeleséggel, valamint kicsit növekedve állati eredetű tápokkal (pl. szúnyoglárva) jól nevelhetők. Sokat ürítenek, rendszeresen cseréljük vizüket, ami legyen alaposan szűrt. Érzékenyek az infusoriára. A harcsák nem tűrik jól a gyógyszeres kezelést, mivel vértpajzsuk alatt nem rendelkeznek pikkelyekkel.
Igyekezzünk akváriumban tenyésztett egyedeket beszerezni, s ne a vadon fogott állatokat vásároljuk, hogy ne ritkuljon természetes állományuk.
Elterjedési területe - térkép (map)
Dél-Amerika, Brazília és Guyana. Az Amazonas vízgyűjtő területén, legnagyobb mennyiségben a Rio Negro folyóban található meg.
Egyéb elnevezések
L-183
syn: Xenocara dolichoptera, Hypostoma punctatum.
Eng: Starlight Ancistrus, Bluechin xenocara, Bushymouth catfish, Dolly Pleco.
Egyéb köznevei: Blauer Antennenwelsh, Bodó seda, Skægfisk, Cascudo negro aba branca.
Képek
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
http://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=221
http://www.seriouslyfish.com/species/ancistrus-dolichopterus/
http://www.fishbase.org/summary/Ancistrus-dolichopterus.html
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2015-05-10
Frissítve:
2021-05-24 07:05
Katalógus ID:
No. 4528
Oldal linkje: