Clarias batrachus – Békaharcsa

A hal képes elhagyni a vizet, különleges légzőszervében levegőt raktározva. Több amerikai államban betiltották tartását, mert veszélyesnek vélik a bennszülött halakra. Mindenevő. Tágas medencét és erős tetőt igényel. Nagyon nagyra nő.

Csak nagytestű halakkal társíthatjuk, amiket nem képes elfogyasztani, mint például nagyobb testű afrikai és amerikai sügérek, kajmánhalak, arowanák, nagyobb gurámik (alsó méret kb. egy kifejlett csókos gurámi mérete), stb.

Több színváltozatban is forgalmazzák. Gyakorta összekeverik egy hasonló fajjal, a Heteropneustes fossilissel, ami közel ilyen gyakori.

Mellúszótüskéje méreg tartalmú, ami veszélyes is lehet! Az ilyesfajta állati mérgekre allergiás személyek esetén a komplikációkat okozó mérgezés sem zárható ki, de halált nem okoz, vagy legalábbis nem igazán tudni róla, hogy ilyen történne. Bőrpír, fájdalom, viszketés, enyhe vérzés, zsibbadás és hasonló tünetek kísérik alapesetben a szúrást, de a szédüléstől kezdve sokféle tünet jöhet szóba. Komolyabb eset esetén keressük fel egy közeli kórházban a baleseti sebészetet vagy sürgősségi osztályt. Általában még ennyire sem szokott durva bántalmat okozni, mivel forró vízzel semlegesíthető mérge!

Tehát ami FONTOS, hogy a hal ha megszúrt minket, az érintett testrészt (általában kezet 🙂 ), helyezzük olyan forró víz alá, amilyet el tudunk viselni, gyakorlatilag „áztassuk” benne, és a méreg semlegesítődik. Ez sok más harcsa és csíkfélére egyaránt igaz (Synodontisok, Botiák, stb.).