TUDOMÁNYOS NÉV
- Corydoras ambiacus
CSALÁD
- Callichthyidae
MÉRET
- 6-6,5 cm
°C
- 21-26 °C
°pH
- 6-7,5 pH
°Nk
- 0-15 Nk
HELYIGÉNY
- 75 liter
VISELKEDÉS
- békés, csoportos
TÁPLÁLÉK
- mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?
- alsó szint
ÉLETTARTAM (év)
- 6-8 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- felméretlen
Külalak és jellegzetességek leírása
Az aranytarkójú páncélosharcsa a ln8sc4 leszármazási vonal tagja. Közepes testméretű, erős, robusztus felépítésű faj, melyre jellemző a közepes mértékben meghosszabbodott, nyúlánk formájú arcorr. Testének alapszíne ezüstösfehér, de ebben megjelenhet némi szürkés, halványbarnás árnyalat is, a barna leginkább a háti régióban. Feje sötétebb színű, szeme fölött a homloka egészen feketés. Ez a szemsáv hatását kelti, de a szemen nem nyúlik tovább, így valódi szemkötő nem alakul ki. Testét sötétszürke, illetve sötétbarna színekben mutatkozó foltok díszítik, többé-kevésbé egyenletesen elszórva a hal oldalán. Tarkója nevéhez hűen aranyló, halványsárgás színű. Hátúszójának elülső 3-4 sugara jellemzően fekete, de a hátúszón e szín nem foglal el nagy kiterjedést, a váll-hát régiójában annál inkább. Farkúszója vékonyan csíkozott.
Rendkívüli mértékben hasonlít Agassiz páncélosharcsájára (Corydoras agassizii), még az ichthyológusoknak is gyakorta nehézkes a két faj elkülönítése, kiváltképp, mert többek között a Rio Ampiyacuban is mindkét faj előfordul. A legfőbb támpont, hogy a fekete vállfolt a C. agassizii esetében jóval kisebb kiterjedésű, ellenben a hátúszón sokkal markánsabban jelenik meg, mint a C. ambiacus esetében. Foltjai is jellemzően nagyobbak, rendezettebbek, bár hozzá kell tenni, hogy a foltok mérete mindkét fajnál idővel változik (fiatalon nagyobbak a pöttyök, idősödve csökken méretük).
További hasonló faj még a Corydoras delphax, de nála sokkal kisebb és több foltocskát látunk, valamivel arcorra is megnyúltabb, és jellemző az első hátúszósugár meghosszabbodása is. A szem fölötti terület sötétebb. A Corydoras ephippifer esetében a farkúszó teljesen színtelen, homlokán erősebb az aranyló sárga szín.
A lekerekített fejű, 9-es vonalba tartozó páncélosharcsák közül a Corydoras leucomelas, C. brevirostris és C. melanistius mutat némi hasonlóságot, de a markáns szemkötő hamar árulkodik kilétükről.
Tartása és tenyésztése
Gondozása nagyjából megegyezik az Agassiz páncélosharcsájának (Corydoras agassizii) tartásával. Ez persze nem véletlen, hiszen elterjedési területük is jócskán átfed. Ez megnehezíti megkülönböztetésüket is: a legtöbbször az azonos elterjedésű és igen hasonló küllemű páncélosharcsák eltérő leszármazási vonalba, vagy legalább különböző alkládba tartoznak, így morfológiai különbségek egyértelműen segítségünkre vannak. E két faj azonban nagyon közeli rokon (nem kizárt akár a hibridizáció jelenléte sem, legalábbis akváriumi körülmények között). A kereskedelemben is általában pontos faji azonosítás nélkül fordulnak elő, a két fajt nem igazán különböztetik meg a legtöbb helyen, egyik vagy másikjuk nevén szerepelnek.
Csoportos életmódot folytató állatok, legalább 6-8 példányukat szerezzük be. Remekül társíthatóak pontylazacokkal, törpesügérekkel, vagy akár termetesebb sügérfajokkal is. Persze arra mindenképpen ügyeljünk, hogy ne kerüljenek olyan halak mellé, melyek tápláléknak nézik vagy bántják harcsáinkat. Az ideális akváriumméret 70-80 liter, vagy annál nagyobb. Egyébiránt teljesen békés, nyugodt halak.
Az akvárium talajának lekerekített szemcsékből álló, finom homokot válasszunk, mert a durvább és élesebb szemcsék felsértik halaink bajuszszálait, melyek fontos érzékszervek. A szegélyek mentén ültessünk növényeket, pár tő Echinodorus a háttérben jól mutat és halainknak is ad némi biztonságot jelentő búvóhelyet. Bátran szórjunk pár marék falevelet is az akváriumba – otthonosabbá, természethűvé varázsolva azt. A rendszeres, részleges vízcserékről ne feledkezzünk meg. Csapvízben jellemzően problémamentesen gondozhatóak, de hálásak, ha vizükön lágyítunk egy keveset. Szaporításhoz érdemes még lágyabb vizet alkalmazni. A hőmérséklet legyen 23-25 °C, de pár fokkal hűvösebb vízben is jól érzi még magát. Akár egy fűtetlen szobai akváriumban is elhelyezhetőek.
A legtöbb száraz díszhaleleséget elfogadják, így megeszik a más halak által meghagyott lemezes tápokat, kedvelik a szemcsésedő harcsatablettákat. Mindazonáltal nagy kedvencük az élő tubifex, mellyel, ha van rá lehetőségünk, bőségesen lássuk el őket. Ennek hiányában kaphatnak grindál- és televényférget, blackwormot, földigilisztát, vagy akár fagyasztott vörös szúnyoglárvát, artémiát is.
A nőstények nagyobbak és teltebbek a hímeknél. Mielőtt szaporításukba fognánk, győződjünk meg, hogy halaink ivarérettek, és tápláljuk előtte őket bőségesen élő eleséggel. A szaporítani kitett csapatban a hímek aránya haladja meg a nőstényekét. A szaporító akváriumba töltsünk kb. 24-25 °C-os, semleges kémhatású, max. 10 nk-s vizet, és helyezzünk el benne vízinövényeket (pl.: Echinodorus, Cryptocoryne, jávai moha). Akár egy kevés homokot is hinthetünk az aljára. A szűrés levegővel hajtott szivacsszűrővel történjék. Az ívás kiváltását megpróbálhatjuk elérni hideg vizes vízcserékkel: naponta-kétnaponta cseréljük a víz 60-65%-át 5-7 °C-al hűvösebbre. A cserevíz célszerűen legyen lágyabb, mint ami eredetileg volt, esővíz e célra kiválóan megfelel. Pár darab égertobozt is dobhatunk be melléjük. E faj esetében az ívást szintén elősegíti az erősebb vízmozgás, a szaporító medencében nyugodtan keltsünk nagyobb áramlást. Ha megtörtént az ikrarakás – melynek eredményeképp az ikrák általában üvegre, növények közé kerülnek – távolítsuk el a szülőket vagy az ikrákat. Ha utóbbi eset mellett döntünk, az ikrák keltető vize származzék az ívató akváriumból, és legyen erős az oxigénellátás, ikrák fölötti vízmozgás. A halak 3-4 nap alatt kikelnek, és kb. további 3 nap kell az elúszáshoz, miután megkezdik önálló táplálkozásukat. Indítóeleségnek beválik a frissen kelt artémia és a walterféreg egyaránt. Termékeny halak, akár 300 ikrát is rakhatnak!
Elterjedési területe - térkép (map)
Dél-Amerika, Peru: a legfőbb élőhelye Rio Ampiyacu és mellékfolyói. Ezen kívül azonban ismerjük a fajt a Rio Nanay, Rio Napo, Rio Ucayali és Rio Yavari folyókból is. Előfordul Ecuadorban egyaránt, a Rio Napo Ecuadorhoz tartozó mellékfolyóiban.
Egyéb elnevezések
syn: Corydoras grafi, Corydoras melanistius longirostris
Eng: Spotted cory
Egyéb köznevei: Langsnudet Kravepansermalle, Glänzender Leopardpanzerwels
Képek
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
Ian A. M. Fuller, Hans-Georg Evers: Identifying Corydoradinae Catfish
https://www.seriouslyfish.com/species/corydoras-ambiacus/
https://www.scotcat.com/callichthyidae/c_ambiacus.htm
https://www.scotcat.com/factsheets/corydoras_ambiacus.htm
https://www.l-welse.com/reviewpost/showproduct.php/product/483
https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=461
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2020-05-03
Frissítve:
2020-05-03 10:05
Katalógus ID:
No. 10264
Oldal linkje: