Corydoras axelrodi – Axelrod – páncélosharcsa

Az Axelrod – páncélosharcsa egy rendkívül békés, barátságos páncélosharcsa-faj, mely viselkedésének és viszonylag kis méretének hála akár a legkisebb dél-amerikai pontylazacfajokkal is bátran együtt tartható. Nem igényel túl nagy akváriumot, egy 60-65 literes akváriumban már gondozhatunk belőle egy kisebb csoportot (persze minél nagyobb a rendelkezésre álló hely, annál jobban érzik magukat). Azt ne feledjük, hogy legalább 6 példányt kell belőle együtt tartanunk, mivel csoportos életmódot folytató hal. Remekül mutat bármely amazóniai, Orinoco-vízrendszert reprezentáló akváriumban, de ha méretét és igényeit szem előtt tartjuk, vegyes társas medencékbe is kerülhet. Akár kezdőknek is ajánlható.

Akváriuma aljára finom homokot terítsünk, melyben kiélhetik talajtúró viselkedésüket. Amennyiben durvább sóder, élesebb szemcséjű kövek (vagy akár gyöngykavics) az akvárium alja, akkor bajuszszálai lekopnak, megsérülnek, amit hosszú távon nem viselnek jól. A bajuszszálak fontos érzékszervek, ezek sérülését, elfertőződését a harcsák nagyon rosszul viselik. Érdemes az akváriumban legalább régiónként sűrű növényzetet telepíteni, nagyon szívesen vonulnak vissza néhány nagyobb tő Echinodorus árnyékába, vagy pihennek a leveleken, gyökerek mellett. Egy nagy csapat Corydoras axelrodi szemet gyönyörködtető látvány.

A vízhőmérséklet iránt nem annyira érzékeny, a hűvösebb kb. 23 °C-os vízben ugyanolyan jól érzi magát, mint a 26 °C-ban. Kedveli a lágyabb és enyhén savas (pH 6-6,5) tartóvizet. Bátran szórjunk faleveleket is medencéjébe, melyek között előszeretettel turkálnak, s egyúttal jótékony anyagokat adnak le a vízbe (csersav, huminsavak, stb.), amelyek kicsit megbarnítják a halak vizét és a kémhatást is segítenek stabilizálni. Égertobozt vagy tőzeg kiáztatott levét is adhatunk a vízhez ugyanezen célból.

Táplálék terén nem válogatós, a legtöbb száraz eleséget szívesen fogadja, elfogyasztja a más halak által meghagyott lemezes eleségeket, de ugyancsak eszi a talajlakók számára készülő táptablettákat is. Legjobb kondíciójukat azonban úgy érhetjük el, ha kapnak élő eleséget (vagy legalább fagyasztottat), kedvencük a tubifex, melyet nagy ügyességgel húznak ki a homokszemcsék közül. Szívesen fogyasztanak artémiát, szúnyoglárvát, blackwormot is.

A fajra jellemző a periodikus szaporodásmód: néha heteken át naponta vagy néhány naponta képesek ívni, majd utána akár hónapokig pihenőidőszakot tartanak. Az ivarok megkülönböztethetőek a nőstények testesebb, termetesebb mivoltáról. Érdemes csapatban ívatni, úgy, hogy minden nőstényre 2-3 hímet számolunk. A tenyésztő akváriumba tegyünk egy kevés homokot, és némi finom levelű vízinövényt (pl.: jávai moha). A halak előszeretettel ikráznak jávai mohába vagy hasonló növények közé. A 23-24 °C a tenyésztéshez is elégséges, de lágy vízről érdemes gondoskodni. Intenzív hideg vizes vízcserékkel beindítható az ívása a jó kondícióban lévő állatoknak. Ha az ívás lezajlott, érdemes különvenni az ikrákat (lehetőleg közel azonos vízminőségbe), s a szülőket hagyni, hátha még a következő napokon is ívni fognak. A kishalak 3-4 nap múlva kelnek ki, indítani sórákkal célszerű őket, a kishalak elúszásukat követően könnyedén elfogyasztják az artémia frissen kikelt naupliáit. Arra ügyeljünk, hogy peteburkok ne kerüljenek melléjük, mert bélelzáródást okozhat az ivadékoknál annak elfogyasztása. Viszonylag termékeny halak, egy tenyészcsapattól könnyen nevelhetünk sok száz ivadékot.

A külső jellemzésénél bemutatott Corydoras sp. CW021 rendkívül hasonló harcsa, sokak szerint mindösszesen egy területi variánsa az Axelrod – páncélosharcsának. Mindkét – mondjuk úgy – faj előfordul az európai akvarisztikában, a közepesen gyakori páncélosharcsák táborát erősíti. A CW021 ugyancsak kolumbiai eredetű egyébként. A vadon fogott halakat már beállt akváriumba telepítsük, az éretlen, friss (esetleg még kissé klóros) vízre eleinte érzékenyek lehetnek.