Corydoras burgessi – Burgess páncélosharcsája

A Corydoras burgessi egy szemrevaló, bár a hazai akvarisztikában nem túl elterjedt páncélosharcsa-faj. Nevét Dr. Warren E. Burgess után kapta. A Rio Uniniből származik, mely bár mellékfolyója a klasszikusan feketevizes Rio Negronak, önmaga egy sokkal világosabb, és egyébként nagyon tiszta folyó.  Ez alapján a C. burgessi számára nem az igazi feketevizes biotóp a legéletszerűbb. Bár akváriumába helyezhetünk leveleket, égertobozt, az átlátszó, tiszta víz is megfelelő teljes mértékben. Savanyítanunk sem kell annyira vizét, mint azt egyes rokon fajok (pl. Corydoras adolfoi) kedvelik, számára a semleges körüli (6,5-7 pH) a tenyésztéshez is beválik. A lágy vízre természetesen fordítsunk figyelmet, esőerdei faj lévén ez ennek a fajnak is fontos. A hőmérséklet tekintetében egy átlagos 24-25 °C teljesen alkalmas.

Mindenképpen csoportosan tartsuk, ami azt jelenti, hogy legalább 6 példányt helyezünk el akváriumunkban ebből a fajból. A medence aljzatának apró szemű, nagyon finom talajt válasszunk, a durvább, érdesebb szemcséken nagyon hamar megsérülnek érzékeny bajuszszálai, és el is kopnak, ami komoly egészségügyi probléma a páncélosharcsáknak. Szívesen pihennek nagyobb növényeik levelein, gyökerei között vagy uszadékfák alatt, bátran rendezzünk be gazdag vízi világot, de hagyjunk némi teret is nekik, ahol turkálhatnak. A víz szűrése legyen erős (ez nem azt jelenti, hogy az áramlás is, a csendes vízmozgás jó a fajnak), hatékony biológiai lebontással. A részleges vízcserékről ne feledkezzünk meg.

Mint a legtöbb Corydoras, ők is békések, és bátran társíthatóak minden olyan halfajjal, ami nem tesz kárt bennük, nem zavarja és stresszeli őket, és természetesen igényeik is egyeznek. A pontylazacok, törpesügérek, kisebb elevenszülő fogaspontyok remek társítási lehetőséget jelentenek, de vegyes társas medencében kerülhet melléjük gurámi, dánió, békésebb csíkfélék, gébek egyaránt. Mivel tartása nem bonyolult, kevésbé gyakorlott akvaristák is próbálkozhatnak vele, társas medencében is.

A legtöbb talajra süllyedő táplálékot elfogadja, így megeszi a megmaradt lemezes díszhaltápot is, de természetesen szükségük van külön táplálékra. A száraz eledelek között találunk számos típust, melyet kimondottan páncélosharcsák számára készítenek, de nagyon jót tesz nekik, ha élő vagy fagyasztott eleséget is kapnak, például szúnyoglárvát, artémiát, grindált. A páncélosharcsák legkedvesebb és legtáplálóbb eledele az élő csővájó féreg (tubifex). Szaporítás előtt a jó minőségű, bőséges és lehetőleg élő táplálás elengedhetetlen. Az ivarok megállapíthatóak a kerekebb, termetesebb nőstény és a kisebb, karcsúbb hím különbsége alapján.

Ívás során mindig több hímet helyezzünk ki, mint nőstényt, nőstényenként akár 2 hímmel is számoljunk bátran. A tenyészvíznek sem kell túl savanyúnak lennie, 6,5-ös pH elegendő, viszont a nevelés során már nagy segítségünkre lehet a savasabb kémhatás. Ez ugyanis gátolja az infuzóriák, penészgombák szaporodását. A lágyságra azonban már az ívni kirakott halaknál is ügyeljünk. Mint a legtöbb hasonló fajnál, a Burgess páncélosharcsájánál is sikeresen beindítható az ikrarakás vízcserékkel, ami az esős évszakot imitálja. Érdemes 1-2 °C-al hűvösebb vizet tölteni ilyenkor az akváriumba. Az ikrákat leggyakrabban nagyobb növények leveleinek fonákára, esetleg az akvárium üvegére ragasztják (de próbálnak eldugottabb helyet keresni). Az ikraszám nőstényenként 20-30 közötti. A kelési idő kb. 4-5 nap, az elúszásra további 3 napot kell várni. Indító eleség gyanánt frissen kelt artémiát, mikrót, banánférget használjunk. A tenyésztő-, majd nevelő akváriumot érdemes levegővel hajtott kis szivacsszűrővel filtrálni, és egy vékony homokréteg legyen a medence alján. Amikor már táplálkoznak a kishalak, ha korábban még nem tettük meg, kezdjük a vizet fokozatosan savanyítani (pl.: tőzeggel, égertobozzal), de ne legyen túl hirtelen és drasztikus a változtatás. A kisebb vízcseréket rendszeresen, napi szinten ejtsük meg. A vízminőség pontos beállítása nagyon fontos. A már jól fejlett ivadékok esetében elkezdhetjük visszaállítani a kémhatást semleges közelébe. A növekedésük tempója átlagos, a rokon narancsos tarkójú fajokhoz (C. adolfoi, C. duplicareus) képest gyorsabb.