Corydoras caudimaculatus – Farkfoltos páncélosharcsa

A farkfoltos páncélosharcsa viszonylag ritkán látott vendég akváriumainkban, holott tartása lényegében semmiben sem különbözik más, hasonló páncélosharcsákétól. A Guaporé-folyó felső szakaszain terjedt el, ahol nagyobb csapatokba verődve él. Akváriumban is ennek megfelelően legalább 6-8 egyedét kell elhelyeznünk. Mivel kis termetű faj, ezért egy kb. 60 literes akvárium már kielégíti halaink helyigényét.

A medence aljára finom homoktalajt töltsünk, mely nem sérti fel érzékeny bajuszszálait – gondozásához a gyöngykavics, éles szélű bazaltzúzalék, de még a durva sóder sem tanácsos. Az akváriumban legyenek sűrűbben növényesített régiók, ahová a halak visszavonulhatnak pihenni és hagyjunk néhány szabad, nyíltabb területet, ahol pedig turkálhatnak az aljzatban. Faleveleket is szórhatunk akváriumukba, hogy élethűbb legyen.

A kissé savas, lágyabb vizet kedvelik, főleg, ha vadonfogott állatokat tartunk. Bár a tapasztalatok szerint a semleges kémhatású és nem túl kemény csapvíz még megfelel számukra, mindenképpen hálásak, ha lágyítjuk és enyhe mértékben savanyítjuk vizüket. Hőmérséklet tekintetében a tartásukhoz elegendő a 23-25 °C is, ilyenkor kissé félénkebb, nyugodtabb természetűek. Íváshoz mindenképpen emeljük meg a hőmérsékletet, de alapvetően tarthatjuk is őket magasabb hőmérsékleten (akár diszkoszhalakkal együtt is). Társításuk egyébként nem okoz gondot, érdemes leginkább kisebb pontylazacokat, törpesügéreket, más békés harcsákat választani melléjük. Jól mutatnak neonhalak, fantomlazacok, ramirezik társaságában. Kéthetente eresszük le a víz egynegyedét.

Elfogadják a legtöbb műeleséget, úgy, mint a harcsák számára készült talajra süllyedő táptablettákat, lemezes eledeleket, granulátumokat; összegyűjtik a más halak által hátrahagyott maradékot is – de csak maradékon ne tartsuk őket, teljes értékű táplálást kapjanak. Mindazonáltal kedvencük az élő tubifex. Ennek hiányában változatosabbá tehetjük menüjüket szúnyoglárvával, artémiával, grindállal is. Tenyésztésük előtt fontos a jó minőségű eledelekkel történő kondicionálás.

A nőstények nagyobbak a hímeknél. Ívni egy nőstény – két hím arányban tegyük ki őket, a tenyészakváriumba lágy (2-10 nk közötti), kissé savanyú (kb. 6 pH) vizet töltsünk. A szaporítómedencét fűtsük fel 26 °C fölé! Ettől függetlenül az ívást hideg vizes vízcserével tudjuk beindítani, viszont utána hagyjuk a vizet visszamelegedni (automata fűtővel biztosítsuk ezt). Mindaddig ismételjük napi egyszer a nagyarányú hideg vízcserét, ameddig be nem következik az ívás (feltéve, hogy a nőstények már beteltek ikrával). Klasszikus T-pózban ívnak, az ikrákat üvegre, növények közé ragasztják. Ha megtörtént az ikrarakás, vegyük ki a szülőket és csepegtessünk xanthakridint a vízhez, ami segít meggátolni az ikrák penészedését. A kelési idő 3-4 nap, és további kb. 3 nap kell az utódok elúszásához. Indítóeleségnek frissen kelt artémiát (vigyázzunk, peteburok ne kerüljön az ivadékok közé, mert bélelzáródást okozhat elfogyasztása), walterférget, mikroférget ajánlok. Rendszeres kis vízcserékkel biztosítsuk a vízminőséget, ami elengedhetetlen a halak egészséges fejlődéséhez.