Corydoras concolor – Palaszínű páncélosharcsa

Erőteljes, robosztus megjelenésük ellenére békés, sőt kissé félénk páncélosharcsák. Ha megszokják helyüket, nappal is szívesen kutatnak szerte a medencében táplálék után, de társhalaktól és az akváriumtól függően néha bújósak lehetnek. Mindenképpen legalább 6-8 példányt szerezzünk be belőlük, így egyrészt félelmük is csökken, másrészt a fajra jellemző szociális magatartás is megvalósulhat. Társításukra leginkább más, venezuelai (vagy Orinoco-vízrendszerbeli) pontylazacok, törpesügérek felelnek meg, de hasonló igényű és békés halakkal kerülhet egybe. Erősebb, territoriális sügérek mellé ne tegyük a fajt!

Bajuszszálai érzékenyek, könnyen kopnak éles, durva talajon, illetve a nem megfelelően gondozott, törmelékben és baktériumokban gazdag aljzat is kárt tehet benne, bakteriális fertőzésekre is hajlamos lehet a bajusza. Mindezt elkerülhetjük, ha finom szemcséjű homokot töltünk az akvárium aljára, melyet vízcserék során kicsit át is mozgatunk. Ilyen feltételek mellett halaink egészségét hosszú távon megőrizhetjük. Érdemes az akvárium oldalsó-hátsó régiójában sűrűbben telepíteni vízinövényeket, néhány Echinodorus tövében vagy levelein szívesen megpihennek állataink. Gallyakkal, falevelekkel gazdagíthatjuk környezetüket.

A vízminőséggel szemben nem kényesebb, mint más, hasonló páncélosharcsák. Kb. 24-25 °C optimálisnak számít a tartásához, a víz ne legyen túl kemény. Ha szükséges, keverjünk hozzá desztillált vagy RO vizet. Az enyhén savanyú kémhatást szereti, de semleges pH is tökéletes a tartásához. Oxigénigényét képes kiegészíteni úgy, hogy levegőt nyel a vízfelszínről, s annak oxigéntartalmát bélfalán megköti. Tiszta oxigénnel nem szabad csomagolni, s más halakat se tegyünk egy zacskóba vele szállítás során, mert lemérgezheti a zacskó vizét stresszhatásra (ez igaz minden Corydoras-fajra).

A szárazeleségeket elfogadja, megeszi a talajra süllyedő harcsatablettákat, lemezes díszhaleledeleket is. Mindazonáltal a legjobb kondíciót úgy érhetjük el, ha élő tubifexet kapnak, ennek hiányában artémiával, vörös szúnyoglárvával, grindállal is kiegészíthetjük étrendjüket. Igazán szép és tenyésztésre alkalmas állatokat élő eleség etetésével lehet nevelni.

Az ivarok könnyedén megállapíthatóak: a nőstények testesebbek, a hímek azonban látványos, jól fejlett, vitorlaszerű hátúszót növesztenek. Íváshoz egy nőstényre több hímet is számolhatunk, s az ikrázás kiváltását e fajnál is elősegíthetjük hideg vizes vízcserékkel. A szaporító akvárium vize legyen nagyon lágy (1-4 nk), kissé savas kémhatású. A medencét érdemes egy kis szivacsszűrővel szűrni, és jávai mohával, valamint más, finom levelű vízinövényekkel kibélelni. Egy-két marék finom homokot is szórhatunk az aljára. Az ikrákat általában vízinövényekre, esetleg az akvárium üvegére teszik, egyébként ikrái egészen nagyok, fehér színűek. Ívás után a szülők eltávolíthatóak, s érdemes pár csepp Xanthakridint tenni a vízhez, hogy megelőzzük az ikrák penészesedését. A kishalak 3-4 napon belül kikelnek, s néhány nap múlva már szabadon táplálkoznak: adjunk nekik artémia naupliákat, mikró vagy walterférget indító eleség gyanánt, később pedig vágott tubifexet. 6-7 héten belül már hasonlítanak szüleikre az ivadékok. Egyébként nem túl termékeny faj, viszonylag kevés ikrát rak, ami nem segíti elő terjedését.

A hazai (és egyébként a nyugat-európai) akvarisztikában is viszonylag ritkaságszámba megy, pedig egy sűrűbben növényesített akvárium kiváló páncélosharcsája lehet. Sajnos a természetben elkezdett ritkulni, ebben közrejátszik az esőerdő irtása, a mezőgazdasági területnyerés és a fémbányászat.