Corydoras condiscipulus – Indián páncélosharcsa

Az indián páncélosharcsa és az Oyapock – páncélosharcsa (Corydoras oiapoquensis) gyönyörű példája a szimpatrikus elterjedés eredményezte külső hasonulásnak. E két faj élőhelye teljesen azonos, ugyanazokban a folyókban fordulnak elő. Eltérő leszármazási vonalba tartoznak, a természetben tehát nem is hibridizálnak, hasonlóságuk oka a konvergenciában keresendő. A természetben vegyes csapatokat alkotnak, a két faj együtt úszik akár több százaz csoportokba verődve – akváriumban is bátran tarthatóak a két faj vegyes csapataként. (Azt azonban nem tudjuk egyelőre, hogy akváriumban hibridizálnak-e, így tenyésztéshez mindenképpen válasszuk külön a két fajt.) A lényeg, hogy legalább 6-8 állatot helyezzünk el, mert erősen szociális magatartásúak.

Tartása teljes egészében megegyezik a C. oiapoquensis gondozásával, teljesen békés, könnyen társítható halak. Remekül illenek egy dél-amerikai biotópba, pontylazacok, kisebb sügérfélék mellé. Arra ügyeljünk azonban, hogy a talaj csak lekerekített, apró szemcséjű részeket, homokot tartalmazzon. Harcsáink szüntelenül eleség után kutatnak, és ha ezt éles, durva köveken, őrleményeken teszik, hamar lekopnak érzékeny bajuszszálaik, mely akár végzetes is lehet a páncélosharcsára nézve. A szegélyek mentén telepítsünk vízinövényeket, pár tő Echinodorus nagyon szépen mutat e harcsák akváriumában. Akár árnyékoló úszónövényzetet is alkalmazhatunk.

Természethűvé, otthonossá tehetjük medencéjüket száraz falevelek (pl.: tölgy, Tebang) használatával, esetleg pár darab égertobozzal. Ezek segítenek sötétre, teaszínűre festeni a vizet cser- és huminsavtartalmukkal, emellett még a kémhatást is csökkentik valamelyest, halainkra nézve kellemes, enyhén savas közeget eredményezve. A víz keménysége jobb, ha minél lágyabb, 10-15 nk-nál magasabb ne nagyon legyen. A hőmérséklet terén nem olyan kényesek, a kissé hűvösebb 23-24 °C-t is bírják, akárcsak a 28-at, így akár még diszkoszhalak kísérői is lehetnek. Persze a rendszeres vízcserékre és az alapos szűrésre nekik is szükségük van.

Táplálkozás terén nem válogatósak, a száraz eledeleket is elfogyasztják, így a hamar szemcsékre hulló harcsatabletták vagy a lesüllyedt lemezes, granulált eleségek is alkalmasak táplálásukra. Ha igazán jó kondícióban szeretnénk tartani őket, akkor viszont erősen javasolt az élő férgecskék, állati eredetű eleségek felkínálása is. Nagy kedvencük az élő tubifex, ennek hiányában vörös szúnyoglárvát, grindált, televényférget, blackwormot, esetleg sórákot kaphatnak.

Az ivarokat felismerhetjük a nőstények nagyobb termetéről, például felülnézetből vizsgálva őket. Tenyésztésük nem a legegyszerűbb, a páncélosharcsák között egészen nehézkesnek számít, legalábbis gyakorlatot igényel. Nem tenyésztik túl sűrűn még akváriumokban. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy halainkat rávegyük az ívásra. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy bőséges élő eleségen tartsuk őket szaporítás előtt. A számukra előkészített víz legyen 25 °C-os, enyhén savas és nagyon lágy, célszerűen például esővíz. A tenyészmedencébe mindenképpen tegyünk nagyobb, szélesebb levelű vízinövényeket (pl.: Anubias, Cryptocoryne, Echinodorus, lándzsás vízipáfrány stb.), mert az ikrákat nagyon gyakran a nagyobb levelek fonákára rejtik. Ez megkönnyíti azok begyűjtését is ívás után, de vigyázzunk, pontosan ugyanolyan vízbe kerüljenek, mint ahonnan kivettük őket (praktikusan a szülők medencéjéből vegyük a vizet a keltetéshez), de fennáll a lehetőség arra is, hogy a szülőket távolítsuk el. Az ívás kiváltását elősegíthetjük nagyobb arányú (60-65 %-os) vízcserével, ahol 5-7 °C-al hidegebb, lágy vizet töltünk be. Az ikrák fölött intenzíven mozgassuk a vizet, szellőztessünk, esetleg Xanthakridint is adjunk a vízhez. Jó megoldás lehet pár égertoboz használata is. A kelési idő 3-4 nap, további kb. 3 nap kell az elúszáshoz. Ezt követően frissen kelt artémia jó indítóeleség, emellé walterférget, banánférget, portápot adhatunk. Vigyázzunk, hogy a sórák peteburka ne kerüljön be az akváriumba, mert elfogyasztva azt a kishalak végzetes bélelzáródást kaphatnak. Az első egy hónapban nagyon ügyeljünk a kíváló vízminőségre.

E gyönyörű páncélosharcsák sajnos még eléggé ritkaságszámba mennek a hazai akvarisztikában, csak elvétve hallani felőlük, holott sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének!