Corydoras cruziensis – Santa Cruz – páncélosharcsa

Akváriumokban nálunk ritkaságnak számít, beszerzése nehéz és csak kevesek foglalkoznak vele. Mérete viszont lehetővé teszi, hogy kisebb szobai akváriumokban is elhelyezzük, úgy 55-60 litertől számítva már jól tartható. Arra ügyeljünk, hogy mindig legalább 6 állatot tartsunk együtt, mert csoportos életmódot folytató faj, a természetben is nagy csapatokba verődik. Társítása abszolút könnyű – pontylazacokkal, törpesügérekkel, kistestű elevenszülőkkel, vagy társas akváriumban akár dániókkal, razbórákkal, kisebb és békésebb díszmárnákkal is együtt tarthatjuk. Érdekes biotóp akváriumot állíthatunk össze vele együtt, hála Bolívia színes élővilágának. Teljes mértékben békés faj, a legapróbb társhalakat sem bántja.

Az akvárium aljára apró szemcséjű, finom homokot töltsünk, mert a durva és éles kavics lekoptatja halaink érzékeny bajuszát. Helyenként érdemes dúsabban ültetni a növényzetet, mely búvóhelyül szolgálhat, másutt viszont hagyjunk némi szabad területet, ahol turkálhatnak. Kövekkel, gyökerekkel és falevelekkel dekorálhatunk. Átlagos szűréssel, vízmozgással megelégszik, álló- és folyóvizekben is megtalálható. Vizét nem szükséges túlságosan fűteni, 22-24 °C is elegendő tartásához, de a 25-26 °C sem probléma. A lágyabb vizet kedveli, hiszen esőerdei faj, érdemes némi ozmóvizet, ioncserélt vizet keverni akváriumába, főleg, ha csapvizünk kemény. Erősebb savanyítás szükségtelen – sőt nem is annyira kedveli – a semleges pH körüli víz ideálisabb nekik.

Etetése könnyen megoldható, jellemzően a száraz eleségeket elfogadja – kaphat talajra süllyedő, páncélosharcsáknak tervezett táptablettákat, de a megmaradt lemezes eledeleket is elfogyasztja. Mindazonáltal kedvence az élő csővájó féreg (tubifex), ennek hiányában kiegészítő eleségként kaphat még artémiát, szúnyoglárvát, grindál- és televényférget egyaránt. Szaporítás előtt kiemelkedően fontos az bőséges táplálás jó minőségű, lehetőleg élő táplálékkal.

Az ivarok megkülönböztetése az alapján lehetséges, hogy a nőstények valamivel kerekebbek, egy fél centivel nagyobbak a hímeknél. Mivel kevesen gondozzák, akváriumi szaporítása sem túl gyakori, de megoldott és más páncélosharcsákhoz hasonlóan zajlik. Érdemes kis csapatban ívatni, ahol a hímek száma meghaladja a nőstényekét. A tenyészakváriumba töltsünk 25 °C-os, lágy (10 nk vagy alatta), semleges kémhatású vizet, és helyezzünk el egy jó marék jávai mohát is. A halak ikráikat jellemzően az akvárium üvegére vagy a növények közé fogják elhelyezni. Az ívás kiváltására a szokásos hideg vizes vízcsere remek lehetőség, mely az esős évszak beköszöntét hivatott imitálni. Naponta legalább 60%-ot cseréljünk legalább 5-7 °C-al hűvösebb vízre, mindaddig, míg az ikrázás be nem következik. Ha ez sikeresen megtörtént, a szülők eltávolíthatóak vagy az ikrák begyűjthetőek, könnyű őket az üvegről leválasztani. Ha külön vesszük az ikrákat, a keltetővíz az ívató akváriumból származzék. Pár csepp Xanthakridinnel gátolhatjuk a penészgombák szaporodását is. A kelés kb. 3-4 nap, további ugyanennyi nap szükséges az ivadékok elúszásához is. Ha már felszívódott a szikzacskó, megkezdik önálló táplálkozásukat, ekkor frissen kelt artémia naupliákkal indíthatjuk őket. Később legjobb nevelő eleség a vágott tubifex, grindál.