Corydoras davidsandsi – Feketehátú páncélosharcsa

A feketehátú páncélosharcsa az utóbbi években kezd egyre inkább fel-felbukkanni az akvarisztikában, az újabb páncélosharcsák körébe tartozik. Élőhelye amolyan barnavizes lelőhely, a Rio Negro mellékfolyója, ezért akváriumban is a legmegfelelőbb számára a kissé savas, lágy víz. Igyekezzünk a keménységet 12-15 nk érték alatt tartani – ha csapvizünk keményebb, keverjük azt esővízzel, ozmóvízzel. A kémhatás tekintetében 6-6,5 pH ideális halainknak. Nagyon jó eredményeket érhetünk el, ha vizüket kezeljük tőzeg levével, vagy esetleg dobunk bele égertobozokat, Tebang-levelet (vagy más, idehaza is fellelhető faleveleket). Ezek elszínezik a vizet, ami élethűvé varázsolja azt, emellett cser- és huminsav tartalmukkal a kémhatás beállításához is hozzájárulnak.

Medencéjét ne fűtsük túl! A 23-24 °C teljesen optimális a faj tartására. Heti-kétheti rendszerességgel a víz 20-25%-át cseréljük. A medence aljzata finom homoktalaj legyen, hiszen a páncélosharcsák sokat turkálnak benne, s az éles, durva kövek, kavicsok lekoptatják és felsebzik érzékeny bajuszszálaikat. Egyéb berendezések kapcsán nincs különösebb igényük: kövek, gyökerek, vízinövények kerülhetnek akváriumukba. Erős vízmozgást nem igényel. Tartása alapvetően nem bonyolult.

Elfogadja a száraz eledeleket, lemezes díszhaltápokat és harcsáknak szánt táptablettákat is. Igazán jó kondíciót azonban úgy érhetünk el, ha bőségesen tápláljuk őket természetesebb eleségekel is: így az élő tubifex, grindál, artémia, blackworm és vörös szúnyoglárva mind kiváló eleség, ezek egy részét fagyasztva is adhatjuk akár. Ideális társhalai pontylazacok, békésebb sügérek, más harcsafélék. Teljesen békés, az apró termetű halakat sem bántja. Mivel csapatos életmódot folytat, rajhal, ezért legalább 6-8 példányt érdemes belőle beszerezni. Kiválóan alkalmas például egy neonhalas akváriumba, de ideális és természethű társhalak mellé még például az izzófényű pontylazacok, rózsalazacok, fekete tetrák, sávozott törpeszájú halak.

Szaporításuk nem sokban különbözik más páncélosharcsákétól. Érdemes csoportosan ívatni a jó kondícióban lévő, előtte élő eleségekkel bőségesen táplált állatokat. Készítsünk elő számukra egy akváriumot, melyet szivacsszűrővel szűrünk, vékony homokréteget terítettünk az aljára, és elhelyeztünk benne különböző vízinövényeket. A vízhőmérséklet legyen 25 °C, a pH kb. 6, és lehetőleg minél lágyabb a víz (az esővíz remekül beválik erre a célra). A vízminőség megváltozása (egyidejűleg hűvösebb víz cseréje) indukálhatja az ívást. A gyakorlat azt mutatja, hogy a rokon Corydoras metaehoz képest könnyebb szaporodásra bírni. Egyszerre csak kevés ikrát rak, 10-12 db teljesen jó eredménynek számít. Viszont egy beindult ívási periódus alatt nagyjából hetente – másfél hetente sor kerül egy-egy ívásra. Az ikrákat leggyakrabban finom levelű növények közé rakják. Az ikrákat vegyük el a szülőktől, különben megeszik azokat. Mivel jelentős különbség lesz a kishalak kora között, a szétnövésre ügyelni kell. A kishalak táplálása az ikra lerakásától számítva kb. egy hét múlva kezdhető meg, erre az artémia naupliák megfelelőek. A peteburkok ne kerüljenek az akváriumukba, a porontyok ugyanis nagyon érzékenyek erre, könnyen elzáródik tőle a bélcsatornájuk. Az első egy hónap során a vízminőségre nagyon kényesek: tartsunk néhány naponta vízcserét, de alkalmanként csak keveset cseréljünk egyszerre, hogy ne változzanak hirtelen az értékek. Egy vékony homoktalaj segíthet, hogy ne fertőződjenek meg a halak a hasfelületükön. 5-6 hét leteltével már minden komolyabb nehézség nélkül felnevelhetünk egy szép csapatot belőlük.