Corydoras delphax – Inirida – páncélosharcsa

Az Inirida – páncélosharcsa alkalomszerűen fordul elő a hazai akvarisztikában. Fontos tudnunk róla, hogy a kereskedelemben gyakran tévesztik össze hasonló, rokon fajokkal, így mindig bizonyosodjunk meg róla, milyen halat vásárolunk. Előfordulhat, hogy más fajnéven árulnak Corydoras delphaxot, vagy ezen a néven szerepel egy másik faj az üzletek kínálatában. Nevét kolumbiai élőhelyéről, az Inirida folyóról kapta, melyben endemikus.

24-25 °C-os vízben, semleges vagy csak enyhén savas kémhatáson jól tartható halak. Klasszikus esőerdei faj, ezért érdemes vizén némileg lágyítani, igyekezzünk 15 nk alatt tartani a vízkeménységet. Ez kiváltképp fontos, ha vadonfogott állatokkal dolgozunk. Pár égertoboz vagy egy kevés Tebang-levél halvány teaszínűre festi a vizet a kioldódó csersavakkal, melyet e halak élveznek, emellett egy picit savanyítja is vizüket. A kéthetenkénti részleges vízcseréket ne feledjük.

A száraz eleségeket általában elfogadják, kaphatnak harcsáknak szánt tablettákat, lemezes díszhaleleségeket is – a többi hal által meghagyott maradékot is eltakarítják. Ettől függetlenül teljes értékű táplálékra van természetesen szükségük. Nagy kedvencük az élő tubifex, ha módunkban áll, adjuk nekik rendszeresen és bőségesen – egyszerre nagy mennyiséget is képesek belőle elfogyasztani. Szüntelenül kutatnak táplálék után és nagyon ügyesen húzzák ki a kis férgecskéket a talajból is. Ezen kívül megkínálhatjuk őket artémiával, vörös szúnyoglárvával, blackwormmal, földigilisztával, televényféreggel is.

Akváriumuk berendezése során ügyeljünk arra, hogy finom homoktalaj kerüljön medencéjükbe. Érzékenyek arra, ha éles szemcséket tartalmaz az aljzat, mert ez felsebzi és elkoptatja bajuszszálaikat, ami a páncélosharcsák többségére nézve könnyen végzetessé válhat. Néhány gyökérrel, kővel és pár tő Echinodorusszal otthonosan rendezhetjük be akváriumukat. Úszónövényzetet is használhatunk tompítandó a világítást.

Csapatos halak, legalább 6-8 állatot helyezzünk el akváriumunkban, mely ne legyen kisebb 80 liternél, de a legjobban 100 liter fölött érzik magukat. Békés állatok, könnyedén társíthatóak más dél-amerikai pontylazacokkal, törpesügérekkel, de kerülhetnek melléjük afrikai, ázsiai halak is, melyek hasonló körülményeket kívánnak (pl.: kongólazac, razbórák, dániók, stb.). Mivel elég erős, robusztus termetűek, nagyobbacska sügérekkel is jól együtt tarthatóak. Az ivarok megkülönböztetése általában nem túl nehéz, a nőstények teltebbek és nagyobbak a hímeknél, melyek idővel viszont meghosszabbodott hátúszót növesztenek.

Szaporítása hasonlóan történik, mint ahogy azt más páncélosharcsáknál ismerjük. Az ívatásra kiválasztott halakat vegyük külön egy szaporító medencébe, melybe 25 °C-os, enyhén savas (6,3-6,6 pH), lágy vizet (nk 10 alatti) töltünk. A medencébe helyezzünk el jávai mohát vagy más vízinövényt is. Használjunk olyan ivararányt, melyben a hímek száma kb. kétszerese a nőstényekének. Elősegíthetjük az ikrarakást, ha hideg vizes vízcseréket alkalmazunk: a víz felét-kétharmadát cseréljük 5-8 °C-al hidegebbre, és ezt akár naponta-kétnaponta ismételjük egy ideig. A cserevíz célszerűen legyen lágy, akár 3-5 nk. Erre az esővíz vagy a reverz ozmóvíz megfelelő. Az ikrákat a nőstény az akvárium üvegfalára vagy a növények közé ragasztja, de az ívás bekövetkezte után érdemes a szülőket különválasztani, mert megehetik az ikrákat. Az ikrák keltetéséhez legyen intenzív a vízmozgatás, tegyünk pár égertobozt vagy néhány csepp xanthakridint az akvárium vizébe, hogy elébe menjünk a penészedésnek. A kelés kb. 3-4 napot vesz igénybe, és további hasonló időtartam szükséges a kishalak elúszásához, így összességében véve kb. egy hét leteltével kezdhetünk etetni. Indítóeleségnek (peteburoktól mentes) frissen kelt artémiát, illetve banán- és walterférget használjunk. A hibátlan vízminőségre ügyeljünk, mert eleinte érzékenyek lehetnek rá a kishalak. Később áttérhetünk a vágott tubifexel történő táplálásra.