Corydoras ehrhardti – Ehrhardt páncélosharcsája

Tartása némileg különbözik sok más páncélosharcsától, ugyanis hideg vizet kedvelő fajról van szó. Ez következik abból, hogy élőhelye atlanti-parti, Brazília keleti részének déli területein terül el. Hosszú távon egészsége akkor tartható fenn, ha 20-22 °C-os vízben tartjuk. A nyári kánikulákat nem viseli jól, ilyenkor gondoskodnunk kell az akvárium hűtéséről (sűrű, hideg vizes vízcserék, jég, stb.), és az intenzívebb oxigénellátásról. Társítani szintén olyan fajokkal érdemes, melyek a hasonlóan hűvös vizet kedvelik: egyes elevenszülő fogaspontyok (például vad xifók, nem csipkelődős magashegyi fogaspontyok), hegyvidéki vagy délies elterjedésű pontylazacok, Scleromystax-páncélosharcsák, vagy ha nem ragaszkodunk a biotópkorrekt elhelyezéshez, akkor kínai, esetleg hegyvidéki elterjedésű dánió fajok lehetnek alkalmas társai. Erősebben fűtött társas akváriumba ne helyezzük, ellenben egy fűtetlen szobahőmérsékletű akvárium teljesen ideális számára. Csapvízben azonban remekül tartható, a savasabb kémhatást amúgy sem kedveli annyira (semleges körüli az ideális), és nem kifejezetten kényes a lágy vízre.

Az viszont erre a fajra is igaz, mint minden más páncélosharcsára, hogy finom homoktalajt igényel, hogy a durvább kövek ne sértsék fel érzékeny bajuszszálait. Ha igényeinek megfelelően tartjuk, nem számít kényes fajnak, meleg vízben azonban életfolyamatai felgyorsulnak, rövidebb életű lesz, és immunrendszere is nagyobb környezeti stressznek van ezáltal kitéve, tehát betegségekre is fogékonyabbá válik. Az akváriumába ültessünk helyenként sűrűbb növényzetet, ami fokozza biztonságérzetét, s ahová visszavonulhat pihenni. Ha sikerül sötét színű talajt beszereznünk, az szépen kiemeli halunk egyébként sokszor alábecsült, de nagyon szép színeit. Árnyékoló úszónövényzetet is alkalmazhatunk, az Elodea hínárok például remekül beválnak a Corydoras ehrhardtihoz tervezett akváriumban.

Legalább 6-8 példányt szerezzünk be belőlük, hiszen csapatos halak. Óvatosan fogjuk ki őket, mert mellúszóik első sugara tüskeszerűen megerősödött, ahogy ez más rokon fajokra is igaz. Egyébként egy békés, nagyon barátságos páncélosharcsa-faj, így társításánál azt is vegyük figyelembe, hogy hasonlóan békés, és nem túl nagy termetű fajokkal kerüljön egy medencébe.

A legtöbb száraz eleséget elfogadja, a talajra hulló lemezes tápoktól kezdve a páncélosharcsák igényei szerint gyorsan szemcsésedő táptablettákig. A legjobb eredményt azonban akkor érjük el, ha élő eleségekkel etetünk, a tubifex kiválóan megfelel, de kaphat artémiát, szúnyoglárvát, televényférget, blackwormot, kisebb földigilisztát is akár.

Az ivarérett nőstények nagyobbak és teltebbek a hímeknél. Tenyésztéséről nem sokat tudunk, mivel csak nagyon ritkán gondozzák akváriumokban, ezért rendszeres szaporítása nem bevett szokás. Az ívás és a kishalak nevelése feltehetőleg hasonlóan zajlik, mint a rokon fajoknál, a nevelés idején is nagyon fontos a jó vízminőség. A Corydoras ehrhardtik legtöbbször vadbefogásból kerülnek akváriumainkba, de sajnos így is kuriózumnak számítanak a páncélosharcsa-kedvelők között.