TUDOMÁNYOS NÉV
- Corydoras elegans
CSALÁD
- Callichthyidae
MÉRET
- 5-5,5 cm
°C
- 22-26 °C
°pH
- 6-7,5 pH
°Nk
- 2-16 Nk
HELYIGÉNY
- 60 liter
VISELKEDÉS
- békés, csapatos
TÁPLÁLÉK
- mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?
- alsó szint
ÉLETTARTAM (év)
- 5-6 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- felméretlen
Külalak és jellegzetességek leírása
Az elegáns páncélosharcsa az ötös számú leszármazási vonalba (ln5) tartozik, annak névadó típusfaja. Kistermetű, jellemzően 5 cm-es páncélosharcsa, viszonylag rövidebb test, tömzsibb alkat jellemzi. Az ebbe a csoportba tartozó páncélosharcsák közös tulajdonsága az ivari dikromatizmus: a hímek és nőstények eltérő színezetűek, bár ez némely fajnál kevésbé markáns. Az elegáns páncélosharcsa esetében azonban viszonylag jól kifejezett a színkülönbség.
Alapszíne ezüstfehér – szürkés, melyen helyenként feketébe hajló, sötétszürke minta figyelhető meg. A hímek esetében a test felső fele labirintusszerű, feketés tónusú mintát visel, mely a vértpáncél lemezeinek mentén az alsóbb régióra is lehúzódhat. A minta a zsírúszó alatt jól láthatóan két csíkra válik szét: egy vastagabb a háton, egy pedig az oldalvonal mentén húzódik. A háti sáv jellemzően nem éri el teljes egészében a gerinc magasságát, egy vékony alapszínezetet mutató vagy barnás terület még marad fölötte. A hátúszó vízszintes irányultságú feketés mintát mutat a hímeknél, általában 3 csík figyelhető meg. Nagyon halványan aranyló folt előfordulhat a fejtetőn.
Ezzel szemben a nőstények hátúszóján kevés és halvány, sugárirányú mintát figyelhetünk meg. Náluk a labirintusszerű minta nem igazán kifejezett, az oldalvonal fölött egy vastag sötétszürkés sávot találunk, mely esetenként fémzöldbe hajlik. A fejtetőn a nőstényeknél is megjelenhet arany szín.
Számos hasonló fajt ismerünk, melyekkel nagyon gyakran összetévesztik:
Corydoras nanus: a C. eleganshoz képest nyúlánkabb megjelenésű, alapszíne is sokszor halványabb. Nála legtöbbször jól látszódik 3 sötét csík is az oldalon: a háti és az oldalvonal menti vastag, erős színezetű, s a harmadik a hasoldalon vékony, halvány. A hátúszó bázisán (a gerinc tájékán) egy fekete csíkot találunk, de az úszó csak halványan mintázott, barnás árnyalattal.
Corydoras napoensis: kontrasztos színezetű, jóformán egész teste rácsmintát mutat, a fejen sok fekete színnel. A hátúszón általában megjelenő fekete folt és az arany tarkófolt alapján tudjuk megkülönböztetni. A hát sötét területe egybefüggő, nála a testközépi és hasoldali vízszintes sáv látszódik jól. Leginkább hozzá hasonlít a Corydoras bilineatus, de valamennyi fajt könnyű összetéveszteni. Utóbbi fajnál az arany tarkófolt hiányzik és szürkébb tónusú a minta. A középső fekete sáv markánsabban színezett, néha kiszélesedik a farkúszó felé.
Corydoras undulatus: az elegáns páncélosharcsához képest erősebb fekete mintázatú, egy jól látható fehér csík húzódik a testközépen a fekete területek között, fölötte párhuzamosan láncszerűen szaggatott a fehér terület.
Több leíratlan fajt is ismerünk, melyek nagyon hasonlóak, ezek a következők: C88, C123, C126, C132, CW018, CW044. Közülük érdemes kiemelni a CW044-et, melyet jelenleg a C. elegans variánsaként tartanak számon, a hatályon kívüli, szinonim „Corydoras pestai” névvel. Önálló faji rangja elképzelhető. A fajunkra leginkább hasonlít a fentiek közül még a C123, melyet sárga úszóiról ismerhetünk fel, és a C132, melynek szinte egész teste a szürke különböző árnyalatait mutatja egy észrevehetőbb fehéres sávval az oldalán.
Tartása és tenyésztése
Könnyedén tartható, nem kényes páncélosharcsafaj. Kis mérete miatt egy kb. 60 literes medencében már kényelmesen el tudunk helyezni egy csapatot belőlük. Arra ügyeljünk, hogy legalább 6-8 példányt vásároljunk, hiszen a természetben is csoportosan fordulnak elő. Rendkívül békések, még az apróbb társhalakat sem bántják, így kerülhetnek melléjük akár még parázslazacok, Axelrodiák, kis termetű elevenszülő fogaspontyok is. A legjobb választás mindenképpen, ha pontylazacokkal, törpesügérekkel, elevenszülő halakkal társítjuk őket, bár megállják a helyüket egy vegyes akváriumban is dániók, razbórák mellett is.
Az akvárium talaja legyen finom szemcséjű, puha, hogy ne tegyen kárt a halak bajuszszálaiban, miközben azok az aljzaton kutatnak eleség után. A gyakran használt gyöngykavics nem felel meg a páncélosharcsák ideális tartására. Használjunk az akváriumban nagyobb levelű vízinövényeket (Anubias, Echinodorus), mert ezek a páncélosharcsák előszeretettel gyülekeznek, ücsörögnek közösen nagyobb vízinövények levelein, illetve a levelek alatti árnyékban. Hagyjunk némi szabad területet számukra, de szívesen húzódnak vissza a növények levelei közé. Ágakkal, gyökerekkel, kövekkel dekorálhatunk.
Nem igényel túl meleg vizet, kb. 24 °C bőségesen elegendő számára, ettől néhány fokkal hidegebb és melegebb vízben is tartható. Ha nem hűlik le nagyon lakásunk, akkor akár még fűtetlen szobai medencében is elhelyezhetőek. Csapvízben tartható a faj, a semleges kémhatású és csak kismértékben kemény víz ideális számukra, de természetesen, ha keverünk hozzá ozmóvizet, ioncserélt vizet, azt meghálálják. Kezdőknek is ajánlható, nem érzékeny faj.
A legtöbb akváriumi eleséget elfogadják, lesüllyedő harcsatablettákat adhatunk nekik és elfogyasztják a többi hal által meghagyott lemezes táp maradékait is. Kedvencük az élő tubifex, ezt kiegészíthetjük még szúnyoglárvával, artémiával és grindálféreggel is. Szaporítás előtt érdemes bőségesen etetnünk őket, hogy jó kondícióban legyenek. Az ivarok megkülönböztetése még a többi páncélosharcsához képest is egyszerű – a küllemük bemutatásánál részletesen szóltunk a színezetbeli különbségről, emellett a nőstények nagyobbak és jóval kerekebbek is.
Szaporításhoz készítsünk elő egy 20-30 literes medencét, amit feltöltünk lágy, kissé savas vagy semleges, kb. 25 °C-os vízzel. Az akváriumba tegyünk finom levelű vízinövényeket (például jávai mohát), esetleg néhány kavicsot. Az aljzatra hinthetünk vékony rétegben finom homokot is, szűrni legideálisabban egy szivacsszűrővel lehet a szaporító medencét. Érdemes kisebb csoportban ívatnunk őket. Az ívást beindítani hideg vizes vízcserével lehet, bátran cseréljünk 60-65%-ot is, napi szinten az ikrarakás bekövetkeztéig. A faj nem mutatja a Corydorasoknál jellemző T-pozíciót ívás során, a nőstény lerakja az ikrákat a kiválasztott helyre (növények levelei közé, üvegfalra), amit később a hím megtermékenyít. Ezt követően a szülők eltávolíthatóak. Az ikrák úgy 3 nap alatt kelnek ki, és a lerakástól számított kb. 5. napon kezdik meg a táplálkozást a kishalak. Etetésükre apró élő eleség ajánlott, például banánféreg, mivel az ivadékok viszonylag kicsik.
Elterjedési területe - térkép (map)
Amazóniában széles elterjedésű, megtalálható Brazíliában, Peruban, Kolumbiában és Ecuadorban is. Élőhelyét jobbára az Amazonas adja (leginkább a felső folyásvidék), de előfordul az alábbi folyókban is: Rio Aquarico, Rio Napo, Rio Yavari, Rio Nanay, Rio Carahuayte, Rio Tamya, Rio Ucayali, Rio Ampiyacu és Rio Solimoes.
Egyéb elnevezések
syn: Corydoras pestai
Eng: Elegant corydoras.
Egyéb köznevei: Elegant Pansermalle, Elegant Panzerwels, Caracha
Képek
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
Ian A. M. Fuller, Hans-Georg Evers: Identifying Corydoradinae Catfish
https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=110
http://www.scotcat.com/callichthyidae/c_elegans.htm
https://www.l-welse.com/reviewpost/showproduct.php/product/469
https://www.l-welse.com/reviewpost/showproduct.php/product/1467
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2008-06-03
Frissítve:
2020-04-16 01:04
Katalógus ID:
No. 4115
Oldal linkje: