Corydoras ephippifer – Nyerges páncélosharcsa

A nyerges páncélosharcsa nem túl gyakran látott faj a hazai akvarisztikában, általában dél-amerikai importból szerezhető be, gyakoriak a vadonfogott állatok. Természetesen a wf halak esetén jobban kell ügyelnünk arra, hogy megfelelő vízminőség mellett tartsuk őket, de tartásuk nem bonyolultabb más, hasonló páncélosharcsákhoz képest.

Fontos, hogy túl meleg akváriumba ne kerüljenek, számukra a 24 °C körüli hőmérséklet az ideális. Robusztus felépítése lehetővé teszi, hogy nem túl támadékony és óriás termetű sügérekkel is társítsuk akár, de például egy diszkoszhalas összeállításba nem való. Emellett természetesen kisméretű pontylazacok, törpesügérek remek társaivá is válnak, hiszen a náluk jóval kisebb halakkal szemben is teljesen békések. Fontos, hogy mindig csapatban tartsuk őket, ami 6-8 példányt jelent.

Rendszeres vízcserét igényel, az öreg vizet nem szeretik, kéthetente frissítsük az akvárium vizének kb. negyedét. A kémhatás semleges körül megfelel számukra, és 10-15 nk ideális a tartóvíz keménységét tekintve, bár lehet ennél lágyabb is. Akár nem túl kemény csapvízhez is jól hozzászoktathatóak. Vizüket teaszínűre festhetjük (egyúttal enyhén savanyíthatjuk) pár égertoboz, Tebang-levél felhasználásával. A páncélosharcsák tartása során az egyik legfőbb kritérium a nagyon finom, apró és lekerekített szemcséjű homoktalaj, hiszen a durva, éles, érdes kavicsok hamar felsértik harcsáink érzékeny bajuszszálait folytonos turkálásuk közben. Ezt megelőzendő kerüljük az őrölt kavicsot, sódert is. A szegélyek és a háttér mentén ültessünk pár nagyobb tő növényt, ágakkal dekoráljunk.

Legszívesebben élő tubifexet fogyasztanak, ezen kívül adhatunk nekik grindál- és televényférget, kisebb földigilisztát, blakcwormot, vörös szúnyoglárvát is, de akár a fagyasztott mixeket is megeszik. Összeszedik a más halak által meghagyott lemezes és granulált tápok maradékát, de ne kizárólag ezen tartsuk őket, teljes értékű etetésre van szükségük. Kiegészíthető menüjük lesüllyedő harcsatablettákkal is.

Nőstényei jól észrevehetően teltebbek, mint a hímek. Szaporítása nem túl sűrűn történik még akváriumban, hiszen aránylag ritkán tartott faj. Ha megpróbálkozunk vele, csapatban ívassuk, ahol a nőstények száma kevesebb, mint a hímeké. A tenyésztő akvárium vize legyen nagyon lágy (0-4 nk), kb. 24-25 °C-os. Tegyünk be nekik vízinövényeket, s egy kevés, vékony homoktalajt. Szaporítás előtt etessük őket bőségesen, s az ívást megpróbálhatjuk kiváltani hideg vizes vízcserékkel: az akvárium vizének 50-65 %-át cseréljük 18-20 °C-ra. Természetesen a cserevíz is legyen nagyon lágy, pl. esővíz. Az ikrákat általában üvegre, növények közé helyezik el, de ívás után el kell különíteni a szülőket és az ikrákat, mert a nagy halak ikrafalók. A lerakástól számított 6-7. napon kezdhetjük meg az ivadékok táplálását: indítóeleségnek artémia naupliákat (vigyázzunk, peteburoktól mentes legyen, különben bélelzáródást kaphatnak halaink), walterférget használjunk. Az első egy hónap során nagyon ügyeljünk a kiváló vízminőségre.