Corydoras granti – Grant – páncélosharcsa

A Corydoras granti egy nagyon békés, kedves kis páncélosharcsa-faj, mely remekül társítható más halakkal. Leginkább kisebb-közepesebb termetű pontylazacok, törpesügérek, esetleg dániók és razbórák mellé való (persze utóbbiak esetében nem tudunk biotóp akváriumot készíteni). Tartása nem különösebben bonyolult, kezdőknek is ajánlható. Aktív, mozgékony páncélosharcsák, kellemes látványt nyújt egy folyamatosan kutató-mozgolódó csapatuk, melyek naphosszat táplálék után kutatnak.

Kifejletten az 5 cm-t ritkán haladja meg méretük, ezért tartásukra egy kb. 75-80 literes akvárium már teljesen megfelelő. A medence aljára töltsünk finom homokot, mert érzékeny bajuszszálaik nagyon hamar lekopnak, ha nagyobb szemcséjű, esetleg éles szélű kavicsokból álló talajon tartjuk őket. A gyöngykavics sem alkalmas a páncélosharcsák hosszú távú gondozásához. A hőmérsékletre nem kényesek, 23 és 27 °C közötti tartományban hosszú távon is bármilyen érték megfelel számukra. Vizüket érdemes kicsit lágyítani. Kémhatás tekintetében az enyhén savas – semleges közeli tartományt lőjük be. Ne feledkezzünk meg a rendszeres részleges vízcserékről és a megfelelő szűrésről. Néha felmerülő közhiedelemmel ellentétben nincs szükségük állandó, intenzív vízmozgásra, de ha esetleg az akvárium egyik sarkában nagyobb áramlást hozunk létre, megfigyelhetjük a harcsákat, amint néha ott kergetőznek.

Csapatos halak, 6-8 példányt legalább szükséges belőlük együtt elhelyezni. Bátran ültessünk dúsabb növényzetet is, ugyanis szívesen pihennek meg nagyobb levelek árnyékában, vagy akár magukon a leveleken is néha. A berendezés tekintetében egyébiránt nem támasztanak különösebb igényeket.

Kedvenc eleségük az élő tubifex, de szívesen fogyasztják a vörös szúnyoglárvát, cyclopsot, artémiát, blackwormot is. Legtöbbször vadonfogott példányok kerülnek forgalomba, esetükben kiváltképp célszerű, ha élő eleséggel tudjuk őket táplálni. Ettől függetlenül azonban elfogyasztják a száraz eleségeket is, a talajra süllyedő lemezes és granulált tápokat, gyorsan szemcsésedő (páncélosharcsáknak készült) táptablettákat is, de ha igazán életerős, vitális halakat akarunk nevelni, akkor a tubifex a legmegfelelőbb eleség. Még a kavicsszemcsék közé befurakodó férgeket is nagy ügyességgel tudják kihúzogatni.

Az ivarok megkülönböztetése nem könnyű, de a nőstények valamivel nagyobbra nőnek. Az egyik legnehezebben szaporítható páncélosharcsaként tartják számon, csak keveseknek sikerült eddig ívásra bírni és ivadékokat felnevelni tőle, hazánkban is alig néhány tenyésztő mondhatja el magáról, hogy sikerült leívatni őket. Nemzetközi szinten is szegényes az irodalom a Corydoras granti szaporításáról, inkább alkalomszerű a sikeressége. Ezekből azt tudhatjuk, hogy viszonylag kevés (kb. 30-40 db), és kis méretű ikrát raknak a nőstények, melyeket üvegre, levelekre ragasztanak. Sajnos az ikrák termékenysége az esetek többségében alacsony. Az ivadékok elúszási ideje rövid, és meglehetősen kicsik, így apró indító eleségre van szükségük. A sikeres tenyésztéshez fontosnak tűnik a nagyon lágy víz, és természetesen a rendszeres hideg vizes vízcserék ennél a fajnál is közrejátszanak az ívás kiváltásában.

A faj neve jóformán ismeretlen még az akvarisztikában, hiszen 2019-ben került leírásra, holott hosszú évtizedek óta tartjuk a fajt akváriumokban, és a közepesen gyakori páncélosharcsák közé tartozik. Az elnevezésbeli tévedés egy közel 80 éves félreazonosítás problémája, ugyanis egészen a 2019-es revízióig ezeket a halakat ismertük Corydoras arcuatus néven, és a valódi arcuatusokat a kereskedelem Corydoras sp. ’Super Arcuatus’ névvel látta el. A tévedést végül Steven Grant tárta fel, s a leíró ichthyológusok tiszteletük jeléül őutána nevezték el a fajt, melyet a C-számok szerint C-20 kóddal vettek jegyzékbe.