Corydoras imitator – Hasonmás páncélosharcsa

A hasonmás páncélosharcsák tipikusan feketevizes élőhelyek lakói, a Rio Negro vízrendszerében endemikusak. Ennélfogva tanácsos akváriumi tartásuk során is megszínezni a vizet – erre jó szolgálatot tesz a tőzeg, égertoboz vagy akár mesterséges kivonatok. Ugyancsak élethű környezetet varázsolhatunk, ha faleveleket is szórunk a medencébe. Ezek csersav, huminsav tartalmukkal savanyítják a vizet, el is színezik azt, és búvóhelyet is nyújtanak a halaknak. Bár a dekoráció terén nem igényes a faj, néhány gyökérrel, pár tő vízinövénnyel otthonosabbá tehetjük férőhelyüket.

Az akvárium talaja gyanánt mindenképpen finom szemcséjű homokot válasszunk, mert az élesebb, durvább vagy nagyobb szemcsék megsebesítik, lekoptatják érzékeny bajuszszálaikat. A gyöngykavics sem alkalmas tartásukhoz. Társas, szociális élőlények, ezért tanácsos legalább 6 (vagy akár több) példányt beszerezni. Társításuk könnyű, hiszen teljesen békések más halakkal szemben. Legkiválóbb választás egy-egy csapat néhány pontylazacból vagy egy pár törpesügér, de akár vegyes társas medencékbe is kerülhetnek, ha olyan társhalakat választunk, melyek nem bántják a harcsákat.

Túlfűtenünk nem szükséges az akváriumukat, egy általános 24-25 °C elegendő. Lágy, és lehetőleg enyhén savas vizet igényelnek – ez is következik élőhelyükből, hiszen esőerdei fajok, s a fekete vizes folyók jellemzően savasak is. Kerüljük akváriumukban a mészkő használatát. A víz elszínezéséhez javasolt technikák a savanyúbb kémhatás beállításában is hasznosak. A biológiai szűrés legyen hatékony, elkerülendő a káros anyagcsere-végtermékek túlzott felszaporodását.

Jellemzően a száraz eledeleket is elfogadják, megeszik a más halak által meghagyott, talajra hulló lemezes tápokat is. Alaptáplálék gyanánt használhatunk gyári, páncélosharcsáknak készült eleségtablettákat, de ha módunkban áll, folyamodjunk inkább fagyasztott, vagy még jobb, ha élő eleséghez. Utóbbiak terén a Corydorasok egyértelmű kedvence a tubifex, de ennek hiányában eredményesen táplálhatjuk őket vörös szúnyoglárvával, grindállal, blackwormmal, sórákkal, cyclopsszal is. Tenyésztés előtt kiemelten fontos a megfelelő kondícióba hozás, melyre szintén a tubifex a legjobb.

Az érett nőstények kerekebbek, teltebbek és valamivel nagyobbak a hímeknél. A szaporításra előkészített halakat válasszuk külön egy tenyésztő akváriumba, melynek aljára vékony rétegben finom homokot szórunk. Lágy, kissé savas (kb. pH 6-6,2), hozzávetőlegesen 25 °C-os vizet készítsünk elő. Egy nőstényre legalább két hímet számítsunk, de ha még néhány további példányt is kiteszünk, nem ártunk vele. Az ívást elősegíthetjük naponta elvégzett, akár 60%-os hideg vizes vízcserékkel, melyek nem utolsó sorban az oxigénszintet is növelik. Ezzel az esős évszakot igyekszünk imitálni, ami kiválthatja a halaink szaporodó ösztönét. Jellemzően az akvárium üvegére vagy finom levelű növények közé helyezik el ikráikat. Ha az ívás megtörtént vagy az ikrákat, vagy a szülőket távolítsuk el. Ha az ikrákat vesszük el, akkor abban a vízben fejlődjenek tovább, amibe lerakásra kerültek. Pár csepp penészedés gátló vegyszert is cseppenthetünk hozzá. A kelési idő általában 4 nap, és további kb. 3-4 nap szükséges az ivadékok elúszásához. Ezt követően frissen kelt artémia naupliákkal indíthatóak, de vigyázzunk, a peteburkokat ne engedjük az ivadékok akváriumába, mert ha azt elfogyasztják, végzetes bélelzáródást kaphatnak. A nevelésük kezdeti időszakában kiváló vízminőségre, magas oxigénszintre van szükség. Előfordulhat, hogy napi szintű apróbb vízcseréket kell végeznünk. Ugyancsak nem árt, ha legalább az első pár hónapban alacsonyabban tartjuk a kémhatást.

Latin – s egyben magyar – nevüket arról kapták, hogy nagyfokú hasonlóságot mutatnak a Corydoras adolfoi (Adolfo páncélosharcsája) fajjal. Mi több, élőhelyük is részben közös, egyazon helyen is előfordulnak. Sajnos a Corydoras imitator meglehetősen ritka fajnak számít a hazai akvarisztikában, még nem igazán terjedt el nálunk.