| Megtekintve: 4 117

Corydoras julii – Gyászfoltos páncélosharcsa

LATIN NÉV

Corydoras julii

CSALÁD

Callichthyidae

MÉRET

6 cm

°C

23-27 °C

°pH

6-7,5 pH

°Nk

0-15 Nk

HELYIGÉNY

70 liter

VISELKEDÉS

békés, csapatos

TÁPLÁLÉK

mindenevő

HOL TARTÓZKODIK?

alsó szint

ÉLETTARTAM (év)

6-8 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

felméretlen

Külalak és jellegzetességek leírása

A fajokban gazdag 9-es leszármazási vonalba tartozik. Lekerekített fejű, viszonylag robosztus felépítésű páncélosharcsa. Alapszíne ezüstös – piszkosfehér. Dekoratív küllemét az ezen a világos alapon elhelyezkedő fekete foltminta adja: feje, háta, oldala sűrűn foltozott. Ritkán kisebb vonalkákká is összeállhatnak, de ezen a fajon a pötty-minta dominál. Oldalán egy vékonyabb fekete csík fut, melyet két oldalról fehér terület keretez. A vonal a hátúszó végének-közepének magasságáig fut előre maximum, sőt, az eleje általában már foltokká esik szét. Nevét a hátúszóján díszelgő, jellegzetes fekete foltról kapta. Farkúszója vékonyan csíkozott, sőt, ezek a csíkok általában inkább foltok sorozatai.

Több hasonló fajt is ismerünk, leggyakrabban a háromcsíkos páncélosharcsával (Corydoras trilineatus) tévesztik össze. A C. trilineatus esetében a jellemző minta azonban a hullámvonal- vagy féregszerű kisebb csíkok sokasága, bár pöttyök náluk is előfordulnak. Az oldalán a fekete csík erősebb, hosszabb. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy mindketten nagy elterjedésű fajok, sok variánssal, így a legbiztosabb megkülönböztetés származási hely alapján lehetséges.

További hasonló fajok:

C. punctatus: rendkívül hasonló faj, de általában hiányzik az oldalról a csík (vagy pettyekből áll). Ezt a területet leszámítva egész teste pöttyös.

C. cruziensis: Leginkább a C. punctatusra emlékeztet, de a farkúszón vastagabbak a fekete vonalak, pöttyei általában egyenletesebb elhelyezkedésűek, valamivel halványabbak. A fekete hátúszófolt az úszó felső részén található. Ez fontos bélyeg, mert a C. paragua-tól leginkább ez alapján különböztethető meg, nála a fekete folt a hátúszó alsó részén helyezkedik el.

C. copei: a C. trilineatushoz hasonlóan nála is inkább a hullám-minta dominál, de pöttyök gyakrabban előfordulnak. Kicsit kevesebb rajta a minta, összességében világosabb megjelenésű. Oldalcsíkja ritkán áll össze, inkább foltsornak nevezhető.

C. acrensis: akváriumi példányai szinte megkülönböztethetetlenek a C. trilineatustól, kevés és apró különbség mutatkozik. A természetben frissen begyűjtve viszont alig mutatja a hullámos rajzolatot. Nehezíti az azonosítást, hogy egyetlen példány alapján írták le. A C. juliihoz képest kevésbé a halványabb pöttyminta dominál.

C. leopardus: legfőbb megkülönböztetési pont a hosszabb, előreugró arcorr, más leszármazási vonalba tartozik (ln8sc4). Inkább pöttyös jellegű a mintája, de a hullámvonalak is előfordulnak fiatalon. A fekete hátúszófolt az úszó kb. középső régiójában van. A nagyon hasonló C. isbrueckeri esetében ez azonban az úszó felső csúcsán helyezkedik el (sőt, az idősebb egyedeknek a hasoldali úszói halványan sárgásak lesznek), míg a C. gomezi esetében egy kisebb és szép kör alakú foltot találunk, oldalcsíkja is kontrasztosabb, nagyobb a fehér kerete.

A leíratlan fajok között is van néhány, mely nagyon hasonló, a legfontosabbak a C120, CW050 és CW060. A C120 a gyászfoltos páncélosharcsához hasonlóan foltos mintájú, a legfőbb különbség, hogy kerekebb formájú fekete folt helyett szabálytalan alakban mintázott a hátúszója. A CW050 inkább a C. trilineatusra hasonlít jobban, de nála hiányzik a hátúszó fekete foltja. A CW060 viszont inkább C. julii-szerű, de valamivel sűrűbben foltozott, az oldalcsíkja erős és kontrasztos, farkúszója sűrűn csíkozott.

Tartása és tenyésztése

A gyászfoltos páncélosharcsa neve eléggé ismert a hazai akvarisztikában, holott ennél jóval ritkább fajról van szó. Fontos tudnunk, hogy nagyon sokszor háromcsíkos páncélosharcsát (Corydoras trilineatus) adnak el ezen a néven, és mivel ő egy sokkal gyakoribb faj, a kereskedésekben C. julii néven jelzett halak az esetek nagy többségében valójában C. trilineatusok. Igazi C. juliihoz leginkább vadbefogásból tudunk hozzájutni. A két faj elterjedési területe egyébként különböző, ez jó támpont az azonosításhoz – a háromcsíkos páncélosharcsák az Amazonas felső folyásvidékén, míg a gyászfoltos páncélosharcsák az alsó folyásvidéken élnek.

Egyébként tartása nem bonyolultabb más, hasonló páncélosharcsákhoz képest. Fontos, hogy mindig csapatban tartsuk őket, ami legalább 6-8 példányt jelent, hiszen erősen szociális élőlények. Könnyedén társíthatóak hasonló igényű fajokkal, nagyon szép amazóniai biotópokat rendezhetünk be segítségükkel, ahol pontylazacok, törpesügérek társaságában élhet. Egy élőhelyét még szűkebben modellező Parnaiba-biotópba kerülhet például vörösszemű pontylazac (Moenkhausia sanctaefilomenae) és zöld üvegkéshal is (Eigenmannia virescens). Természetesen vegyes társas akváriumok lakója is lehet.

Fontos, hogy csak finom szemcséjű aljzatot használjunk, a durvább, élesebb kavicsok ugyanis felsértik érzékeny bajuszszálaikat. Gyöngykavics sem alkalmas a tartásukhoz. A hátterek és szegélyek mentén ültessünk kicsit sűrűbb növényzetet, elől hagyva szabad területet a harcsáknak, ahol turkálhatnak a talajban. Némi úszónövényzet elősegíti biztonságérzetüket, a sötétebb tónusú talaj pedig segít színeik kiemelésében. A vízminőségre nem kényesek, az ideális számukra a lágy és csak enyhén savas vagy semleges kémhatású víz. Hőmérséklet tekintetében a 24-26 °C az irányadó.

Etetésük nem problémás, mert a legtöbb akváriumi haleleséget elfogadják. Kedvencük ugyanakkor az élő tubifex, amiből szinte korlátlan mennyiséget képesek elfogyasztani. Ezt kiegészíthetjük artémiával, grindálféreggel, esetleg vörös szúnyoglárvával. A talajra lesüllyedő harcsatablettákat és más halak által hátrahagyott lemezes eleséget is elfogyasztják, de ne csak maradékon tartsuk őket, a páncélosharcsák is teljes értékű étrendet igényelnek!

Tenyésztésük más páncélosharcsákéhoz hasonlóan történik. Jól tartott, beikrásodott nőstények mellé, nőstényenként kb. 2 hímet válogassunk, majd helyezzük át őket egy szaporító medencébe, melybe lágy (5-10 nk), semleges kémhatású, kb. 25 °C-os vizet töltöttünk. Az akváriumba tegyünk jávai mohát, és szűrjünk levegővel meghajtott szivacsszűrővel. Az ívást beindítani a páncélosharcsáknál jól megszokottan hideg vizes vízcserével tudjuk: naponta 60-65%-ot cseréljünk az ikrarakás bekövetkeztéig, kb. 15-16 °C-os vízzel. Ún. T-pózban ikráznak, a nőstény fejével a hím oldalát ingerli. Az ikrákat az üvegfalra vagy a növények levelei között rakják le, amint az ívás lezajlott, a szülők eltávolíthatóak. A vízhez csepegtessünk néhány csepp xanthakridint vagy égertoboz-kivonatot, hogy megakadályozzuk a penészedést. Az ikrák lerakásától számítva 5-6 nap múlva kezdenek el táplálkozni a kishalak, ekkor frissen kelt sórákkal indíthatóak, esetleg microférgekkel próbálkozhatunk. Később vágott tubifexel neveljük fel őket.

Elterjedési területe - térkép (map)

Corydoras julii - Gyászfoltos páncélosharcsa elterjedési területe (Map)

Dél-Amerikában, Brazíliában fordul elő, azon belül is az Amazonas alsó folyásvidékén. Maranhao állam területén, a Parnaíba vízrendszerében találkozhatunk vele.

Egyéb elnevezések

syn.: –

Eng: Julii cory, Peppered cory.

Egyéb köznevei: Almindelig leopardpansermalle, Corridora juli, Corídora leopardo, Jaguaarimonninen, Julii catfish, Julipanzerwels, Kirysek nakrapiany a. lamparci

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Amerika
Dél-amerika
Kelet-Dél-Amerika
Amazónia
Biológiai jellemzők:
Testmérete: közepes(5-10 cm)
Viselkedése: békés rajhal
Aktivitása: közepesen aktív
Aktivitása: lassú mozgású
Táplálkozása: mindenevő
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: hosszú (6 évnél is több)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: barna
Víz színezete: fekete
Víz színezete: sárga
Víz kémhatása: félsavas (6-6,5 pH)
Víz Német keménységi foka: igen lágy (0-5 Nk°)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: közepes (50-100 liter)
Kedvelt vízmozgás: közepesen áramló
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: átlagosan beültetett

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

Ian A. M. Fuller, Hans-Georg Evers: Identifying Corydoradinae Catfish

https://www.l-welse.com/reviewpost/showproduct.php/product/944

https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=378

http://www.scotcat.com/callichthyidae/c_julii.htm

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2008-06-03

Frissítve:

2020-04-22 02:04

Katalógus ID:

No. 4120


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Sügérfélék (115) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (120) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (15) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Harcsafélék kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük