Corydoras leucomelas – Feketeúszójú páncélosharcsa

A feketeúszójú páncélosharcsa gyakran alulértékelt faj, holott csoportban nagyon szépen mutat és tartása is könnyűnek számít. Akváriumban született állatokat kimondottan könnyű gondozni, csapvízben és társas akváriumban is megállják helyüket, kezdőknek is bátran ajánlhatóak. Érdemes tudnunk erről a fajról, hogy a vadonbéli állományait tekintve az egyik legközönségesebb páncélosharcsa, lelőhelyén ezrével fogják őket. Ez is hozzájárul kicsit ahhoz, hogy nem számít túl izgalmas fajnak, a Planetcatfish adatai szerint 2003-ban kolumbiai gyűjtök mindösszesen 7 USA dollárt kaptak 1.000 példányonként! Olcsóságának köszönhetően sokszor ma is vadonfogott állatok kerülnek kereskedelembe. Azt is érdemes viszont szem előtt tartanunk, hogy széles elterjedési területén több más, hasonló küllemű páncélosharcsa is előfordul, és az exportállomások ritkán válogatják át ezeket az ezrével gyűjtött, olcsó harcsákat, így sokszor „pöttyös corydoras” név alatt több faj keveréke jut Európába. A C. leucomelasszal együtt elő szokott fordulni a szállítmányokban Corydoras ambiacus, C. agassizii, C. gomezi, néha C. schwartzi is, de más hasonló fajok, például C. delphax is. Ugyanakkor az is előfordul a kereskedelemben, hogy (szándékos vagy véletlen) félreazonosítás miatt ritkább, értékesebb faj neve alatt C. leucomelasok kerülnek forgalomba.

A faj tartását bátran ajánlom kezdő akvaristáknak is, 65 liternél nagyobb akváriumba nyugodtan kerülhet a faj. Arra ügyeljünk, hogy legalább 6-8 állatot szerezzünk be, hiszen csapatos halak. Társas akváriumokban is kiválóan megállják a helyüket, de természetesen számukra is a legideálisabb egy pontylazacokkal, törpesügérekkel, vitorláshalakkal összeállított társítást. Néha előfordul, hogy diszkoszhalak mellé is beteszik őket, ez azonban nem túl jó ötlet, hiszen e faj nem kedveli a túl magas hőmérsékletet, lévén élőhelyeinek jó része Andok hegylábaiban található.

Akváriumának berendezését igazítsuk a társhalak igényeihez, ugyanúgy jól érzi magát egy ágakkal-gyökerekkel dekorált akváriumban, mint egy növényesebb összeállításban. Egy dolog azonban nagyon fontos: az aljzat finom homoktalaj legyen, mert a durvább sóder, őrlemények és kövek hamar lekoptatják érzékeny bajuszszálait, ami általában hosszabb-rövidebb időn belül akár a harcsák pusztulásához is vezet. A dekorációt kiegészíthetjük falevelekkel, égertobozokkal – ezek sötétítik és savanyítják a vizet, ami hűen utánozza élőhelyét.

A feketeúszójú páncélosharcsa feketevizes és barnavizes folyók lakója. E vizekben sok az oldott csersav, huminsav, ettől a víz pH-ja alacsony és színe a feketétől a teaszínig terjed. A pH-t akár 5,5-5,8 környékére is levihetjük. Esőerdei faj lévén a lágy vizet szereti leginkább. Hőmérséklet tekintetében a 24-25 °C a legideálisabb számukra, a nagyon meleg vízben rosszul érzik magukat, betegségekre fogékonyabbak, élettartamuk megrövidül. Akváriumokban tenyésztett példányai viszont csapvízben is jól érzik magukat. Jellemző, hogy néha felúszik levegőt nyelni a víz felszínére, béllégző lévén képes bélfalán megkötni a levegő oxigéntartalmát és egyfajta kiegészítő légzésként használni ezt.

Szívesen elfogyaszt bárminemű akváriumi haltápot, legyen az más halak által meghagyott lemezes, granulált eleség, vagy kimondottan páncélosharcsáknak gyártott, gyorsan szemcsésedő tablettás díszhaltáp. Hálásak azonban a kiegészítő élő eledelekért, melyek egyébiránt egészségükhöz is hozzájárulnak: kapjon rendszeresen tubifexet, grindált, televényférget, artémiát és/vagy vörös szúnyoglárvát is.

Tenyésztése hasonlóképpen zajlik más páncélosharcsákéhoz. Az ívásra érett halakat csapatban tegyük ki, nőstényenként 2, akár 3 hímet is számítva. A szaporító medencébe kerüljön 24-25 °C-os, enyhén savas és lágy víz, valamint egy jó adag jávai moha. A halak ikráikat vagy a vízinövények közé, vagy egyszerűen csak az üvegfalra helyezik el. Az ikrázást általában eredményesen tudjuk kiváltani, ha egy nagyobb volumenű (60-65 %-os) hideg vizes vízcserét hajtunk végre. Ekkor lehetőleg esővízzel vagy valamelyest lágyított vízzel pótoljunk. Az ikrák lerakása után távolítsuk el azokat a szülők mellől, vagy merjük ki a tenyészállatokat. Az ikrák oxigénellátása legyen erős, érdemes egy kevés Xanthakridint vagy pár darab égertobozt dobni a vizükbe, gátolva ezzel a penészgombák terjedését. 3-4 nap alatt kelnek ki a lárvák, s további 3 napon belül jellemzően megkezdik önálló táplálkozásukat. Ekkor peteburoktól mentes, frissen kikelt sórák naupliákkal indíthatjuk őket, de mikró férget is kaphatnak. Később a nevelésükhöz használjunk vágott tubifexet, grindálférget.