Corydoras melanistius – Feketecsíkos páncélosharcsa

A Corydoras melanistius neve jól ismert az akvaristák előtt, régóta használatos a hazai akvarisztikában is. Mindazonáltal közel sem olyan gyakori ez a páncélosharcsa, mint amennyire neve mutatná. Nagyon gyakran összetévesztik a nála markánsabb megjelenésű Corydoras brevirostrisszal, s utóbbi fajt árulják C. melanistius néven. Emellett a különböző, kisebb fekete foltos páncélosharcsák neveit a kereskedelem sajnos nagyon gyakran következetlenül használja (így a C. punctatus, C. melanistius, C. leucomelas név alatt gyakran más fajok is előfordulhatnak).

Tartása egyebekben nem bonyolult, alapvetően hasonló más páncélosharcsákhoz. Biztosítsunk számukra egy legalább 60-65 literes medencét, melyben legalább 6-8 példányukat helyezzük el, ugyanis csoportos életmódot folytatnak. Más halakkal teljes mértékben békések, akár nano fajok is kerülhetnek mellé. A lényeg, hogy olyan halakkal ne társítsuk, melyek kárt tesznek benne. Akár egy guyanai pontylazacos társításban, akár egy vegyes társas akváriumban megállja a helyét.

Etetése problémamentes, elfogadja a lemezes tápokat, harcsatablettákat és természetesen a fagyasztott eleséget, így például a szúnyoglárvát is. Kedvence az élő tubifex, ha szaporodásra kész, erős halakat szeretnénk nevelni, gyakran adjunk nekik kedvencükből.

A víz hőmérséklete legyen 24-25 °C, kémhatása 6-7 között megfelelő, semleges csapvízben is jól tartható. Ha tudunk, keverjünk vizéhez némi lágy vizet – e célra az esővíz, ozmóvíz, desztillált víz megfelel. Esőerdei hal lévén lágy vizekből származik. Némi tőzeglével vagy égertobozzal teaszínűre festhetjük tartóvizüket, utánozva ezzel a természetes körülményeket. Ne hanyagoljuk el a rendszeres, részleges vízcseréket.

Aljzat gyanánt finom homokot válasszunk, mert az éles szemcsék felsebzik és lekoptatják érzékeny bajuszszálaikat. Némi szegélynövényzet elhelyezésével, egy-két tereptárggyal biztonságos búvó- és visszavonuló helyeket adhatunk harcsáinknak, de egyébként napközben is folyamatosan a talajon kutatnak élelem után.

Szaporításuk nagyon hasonló más páncélosharcsákhoz. A hímek fél-egy centivel kisebbek a nőstényeknél, melyek viszont ikrával teltek. Csapatban tegyük ki őket, ahol a hímek száma meghaladja a nőstényekét. A szaporító akváriumba tegyünk 1-2 marék jávai mohát, és töltsük fel úgy kb. 26 °C-os vízzel. Lehetőleg a szaporítóvíz legyen lágy, 10 nk alatti. Hideg vizes vízcserékkel elősegíthetjük az ikrarakás beindulását, de néha nehézkes rábírni halainkat a szaporodásra, ilyenkor legyünk türelemmel. A gazdag élő eleség, jó vízminőség és az esős évszak imitálása előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Az ikrákat az üvegre, kövekre vagy a növények közé rakják le. Ívás után a szülőket és az ikrákat külön kell választani, mert a kifejlett állatok az ikrák jó részét elfogyasztják. A 3-4 napos kelési időt követően még kb. 3 további nap kell az elúszásig, ezt követően frissen kelt sórákkal, banán- és walterféreggel indíthatjuk a kishalakat.