Corydoras melanotaenia – Sárgaúszójú páncélosharcsa

A sárgaúszójú páncélosharcsa tartása nem túl komplikált, ha néhány apróságra odafigyelünk. Mindenképpen gondozzuk őket csoportosan, ami 6-8 példányt jelent, hiszen erősen szociális állatok. Könnyen társíthatóak, így remek biotóp medencéket rendezhetünk be, ha pontylazacokkal, sügérekkel kerülnek egybe. Persze arra ügyelni kell, hogy olyan nagytestű, ragadozó hal ne kerüljön mellé, mely kárt tenne harcsáinkban. Egyébiránt bizonyos labirinthalakkal, csíkfélékkel, razbórákkal is sikeresen tartható együtt. Békés, nyugodt halak, melyek napjuk nagy részét az aljzaton keresgélve, turkálva töltik. Elhelyezésükre már egy 70 literes akvárium is elegendő.

A Rio Meta endemikus halai. Sok rokon páncélosharcsához képest némileg hűvösebb vizet kedvelnek, 22-23 °C ideális gondozásukhoz, de egy-két fokkal melegebb vizet (főleg rövidebb távon) természetesen gond nélkül elviselnek, a túl nagy hőségtől azonban óvjuk őket. Biztosítsunk megfelelő oxigénellátást. A lágyabb vizet meghálálják, de ne savanyítsuk túl az akváriumot, 6-7 pH körüli az optimális kémhatás. A bomlástermékekkel terhelt vizet, vagy szennyezett talajt rosszul viselik, a szűrés legyen hatékony és rendszeresen végezzük el a részleges vízcseréket.

A talaj apró szemcseméretű, finom homok legyen, s kerüljük a durva, éles szemcséket, nagy szemű kavicsokat, melyek kárt tehetnek érzékeny bajuszszálaiban. Kedveli a búvóhelyekben gazdag berendezést: bátran telepítsünk sűrűbb növényzetet, helyezzünk be ágakat. Otthonos akváriumot alakíthatunk ki 1-2 marék falevél (pl.: tölgy, Tebang) akváriumba való beszórásával – egyrészt búvóhelyet, szórakozó helyet kínál halaknak (hiszen szívesen túrják át azt), másrészt meg is színezi, s ezzel élethűbbé varázsolja az akvárium vizét. Arra ügyeljünk, hogy eltávolítsuk a bomlófélben lévő leveleket, hogy ne kezdjenek berothadni az akvárium alján. A víz elszínezésére égertobozt vagy gyári feketevizes készítményeket is alkalmazhatunk.

Mint minden rokona, nagyon kedveli az élő tubifexet, de ugyancsak szívesen fogyasztja a vörös szúnyoglárvát, grindált, artémiát is. A grindál- és televényféreg etetésével óvatosan bánjunk, mert hizlaló eledelnek számítanak. Száraz eleségeket is kaphat táptabletták vagy a talajra hulló felszíni eleségek formájában, de arra ügyeljünk, hogy ne maradékokon tengődjön, mindenképpen teljes értékű étrendet kíván. Ennek szaporítás előtt különösen nagy a jelentősége.

Az ivarok jól megállapíthatók felülnézetből, hiszen ikrával telve a nőstények teltebbek, testesebbek. A szaporítás során egy nőstényre 2 hímet számoljunk. A tenyésztő akváriumba lágy, csak enyhén savas (pH 6,5 körül) vizet töltsünk. A szűrésre szivacsszűrőt ajánlok, amit levegővel hajtunk meg, így az oxigénellátást is biztosítandó. 25 °C körüli hőmérsékletet beállíthatunk, amit utána hidegvizes vízcserékkel lejjebb viszünk. Ezt naponta, akár 60-70 %-os térfogatarányban ismételjük az ívás bekövetkeztéig. A medencébe vékony réteg homokot hintsünk és tegyünk egy marék jávai mohát vagy más, finom levelű vízinövényt is. Klasszikus T-pózban ikráznak: a nőstény a hím hasoldala felé fordul, aki ekkor ivarsejtjeit a vízbe engedi, melyek megtermékenyítik a nőstény által kitojt ikrákat. A nőstény ezeket általában az üvegfalra ragasztja fel, gyakran olyan helyre, ahol erősebb a vízmozgás. Az ívás után távolítsuk el a szülőket, mert megehetik ikráikat. A keltető vízbe tegyünk egy kevés Xanthakridint, hogy megelőzzük a penészedést, illetve a szemmel láthatóan penészes vagy terméketlen ikrákat távolítsuk el, hogy védjük a többi, még ép utódot. A kelési idő 3-4 nap, s további pár nap múlva az ivadékok megkezdik önálló táplálkozásukat. Indításukra frissen kelt artémia naupliákat használjunk, gondosan leszűrve őket a peteburkoktól. Később apróra vágott tubifexre térjünk át, s a vízminőségre ügyeljünk a nevelés során.

Sajnos a faj Magyarországon ritkán érhető el, holott érdekes és nem is túl nehezen tartható, szaporítható páncélosharcsa-faj.