Corydoras melini – Melini – páncélosharcsa

A Melini – páncélosharcsa klasszikus feketevizes faj. Élőhelyét jelentő folyók egy része a Rio Negro vízrendszeréhez tartozik, ezért ez nem is meglepő. Viszonylag beakvarizált fajnak számít, ennélfogva jól viseli a klasszikus akváriumi körülményeket, vadon fogott halaknál azonban fontos lehet a savanyúbb és lágyabb víz. Nevét Douglas Melin, egy svéd herpetológus után kapta tiszteletből, hiszen ő gyűjtötte be első példányait. (Magyar neve egyébként helyesen Melin – páncélosharcsa vagy Melin páncélosharcsája lenne, de tudományos fajneve (’i’ képzős formában) már évtizedek óta köznevesült a magyar névhasználatban.)

Kistermetű páncélosharcsáról lévén szó, egy 65-70 literes akvárium már elegendő gondozásához. A kistestű, akár nano méretű halakat sem bántja, így bátran társítható bármely olyan fajjal, mely nem tesz kárt benne. Nagyon alkalmas egy feketevizes biotópba, különböző pontylazacok, törpesügérek társaságába (például vörös neonhalak mellé). Bár egyéb igényei lehetővé tennék, de mivel a túl meleg vizet nem kedveli, diszkoszhalakkal való társítása nem javasolt. Fontos, hogy mindig csapatban vásároljuk, legalább 6-8 példányt.

A tenyésztett állatok minden további nélkül tarthatóak egy átlagos csapvízben, de ettől függetlenül az ideális közeg számára egy lágyabb (8-10 nk), és kissé savas (kb. 6 pH) kémhatású víz. Lehetőleg 24-25 °C-t állítsunk be számukra. A rendszeres vízcserékről ne feledkezzünk meg, mert az öreg vizet nem kedvelik. Vizüket célszerű sötétíteni – e célra használhatunk égertobozt, tőzeg áztatott levét, Tebang-leveleket, esetleg gyári készítményeket. Ha a természetes megoldás mellett döntünk, az segít a víz savanykásabb kémhatásának beállításában is, hiszen a növényi komponensekből csersav, huminsavak oldódnak ki. Bátran szórjunk több marék falevelet is az akvárium aljára – ezek ugyancsak hasznosak a fenti célok elérésére, s mindemellett búvóhelyet is adnak harcsáinknak. Egyéb berendezés terén nem kényesek, de a talaj finom homokból álljon, máskülönben érzékeny bajuszuk megsérül, lekopik, ami hamar végzetessé válhat számukra.

Etetésük problémamentes, a száraz tápokat is általában elfogadják – kaphatnak harcsatablettákat, lesüllyedt lemezes eledeleket. Kedvencük azonban az élő tubifex, emellett artémiával, vörös szúnyoglárvával, grindállal is megkínálhatjuk őket.

Tenyésztésük hasonlóan történik, mint más páncélosharcsáké. A nőstények nagyobbak és teltebbek, egy nőstény mellé két hímet számoljunk, s csapatban tegyük ki ívni őket. A szaporító akváriumba esővizet vagy nagyon lágy vizet töltsünk, ami lehetőleg a tartásnál is ajánlott módon legyen kissé savanyú. A hideg vizes vízcsere általában sikerrel beindítja ívásukat – 6-8 °C-al hűvösebb vizet töltsünk akváriumukba egy 60-70%-os vízcsere keretében. Ezt ismételhetjük is az ívás megtörténtéig. Általában az akvárium üvegére helyezik el ikráikat, de némi jávai mohát tehetünk be a medencébe. Az ikrák könnyedén összegyűjthetőek – ezt tegyük is meg, mert a szülők ikrafalók. A keltető akvárium vize pontosan olyan minőségű legyen, mint ahová az ikrák kerültek (hőmérséklet, pH, keménység). Vékony homokréteget is tehetünk be, ami a nevelés során hasznos, így kevésbé jellemző a kishalak hasának gombás megbetegedése. Persze a mulm leszívása is sokat tesz ennek érdekében. Enyhén savas közegben jól nevelhetőek. A kelés 3-4 nap, s további kb. ugyanennyi nap kell az elúszáshoz, mely után frissen kelt artémia naupliákkal, microfégekkel etethetőek, később pedig vágott tubifexel nevelhetjük az utódokat. Közepesen termékeny faj, ritkán rak 100-nál több ikrát.