Corydoras napoensis – Nápó – páncélosharcsa

A Nápó – páncélosharcsa dekoratív küllemű, rendkívül békés, kedves lakója akváriumainknak. Kis mérete lehetővé teszi, hogy kisebb (kb. 55-60 literes) szobai akváriumokban is könnyedén gondozhassuk, emellett tartásmódja is egyszerű. Kezdő akvaristáknak is ajánlható faj, érdemes belefogniuk tartásába, ami semmivel sem bonyolultabb, mint a közismert kékpajzsos vagy foltos páncélosharcsáé.

Társítása könnyű, akár nano halakkal is kerülhet egy medencébe, hiszen a legkisebb vízközt úszó fajnak sem árt. Arra ügyeljünk csupán, hogy olyan halak (például nagytestű sügérek) ne kerüljenek mellé, melyek kárt tennének benne. Érdemes az akvárium oldalsó-hátsó régióját sűrűbben növényesíteni, középre pedig egy-két nagyobb tő növényt ültetni. Bár nem kifejezetten félősek, szívesen vonulnak vissza csapatostól a növények árnyékába pihenni, de gyakran láthatjuk őket, amint erősebb levelekre (pl.: Anubias, Echinodorus) közösen kiülnek. Napközben is gyakran mutatkoznak, aktívak. Bár a lebegőúszás nem erősségük úgy, mint a törpe coryknak, megfigyelhetjük, hogy néha még vízközti régióba is felmerészkednek „bandázni” egyet. Fontos, hogy csoportosan tartsuk őket, hat állatnál kevesebbet semmiképpen se vegyünk!

Átlagos szűréskapacitású akváriummal megelégszik, a rendszeres vízcserékre figyelve semmi gond nem lesz tartása során. Betegségekre nem érzékeny, kisebb vízminőség-változásokat is jól tolerál. Csapvízben tartható, de természetesen meghálálja, ha kicsit lágyítunk vizén (ozmó vízzel, ioncserélt vízzel pl.). A neutrális kémhatás megfelelő nekik, a fűtés tekintetében pedig a kb. 24-25 °C-os víz az ideális. Túl nagy áramlásra nincs szükség akváriumukban, de a mérsékelt vízmozgásban szívesen játszanak. Nagyon fontos, hogy apró szemű, finom homoktalaj kerüljön medencéjükbe, máskülönben érzékeny bajuszszálaik lekopnak. A bajuszsérülések súlyosak a páncélosharcsák számára, hiszen ezek nagyon fontos érzékszerveik, melyek a szaglásban, ízlelésben, tapintásban játszanak szerepet.

Szemeiket képesek egymástól függetlenül is mozgatni, ami szórakoztató látványt nyújt. Béllégzők, ami azt jelenti, hogy a felszíni levegőből nyelve képesek annak oxigéntartalmát bélfalukon megkötni, ezért ne ijedjünk meg, ha azt látjuk harcsáinktól, hogy alkalmanként levegőt nyelnek. Mellúszóik tüskévé erősödtek, amik könnyen beakadhatnak a halhálóba. Csomagolásuk során ne tiszta oxigént használjunk, és érdemes némi aktív szenet is szórni a zacskóba. Más vízközt úszó halakkal ne csomagoljuk egybe, mert a páncélosharcsák stresszhatásra mérgezhetik a vizüket (ez kis térfogat esetén, zárt térben lehet probléma).

A legtöbb díszhaleleséget elfogadják, így például a talajra süllyedő, hamar szemcsésedő harcsatablettákat is. Megeszik a többi hal által meghagyott lemezes eledeleket, de téves nézet, hogy a páncélosharcsáknak elég más halak maradéka, ők is teljes értékű táplálást kívánnak. Érdemes biztosítani nekik legalább néha élő tubifexet, ennek hiányában fagyasztott vagy élő formában szúnyoglárvát, artémiát, grindált, blackwormot. Ügyesen képesek a kis élő férgecskéket is kihúzni az apróbb homokszemcsék közül is. A sikeres tenyésztésnek fontos előfeltétele a minőségi táplálás.

Az ivarok megállapíthatóak az alapján, hogy a hímek kisebbek, karcsúbbak, ellenben erősebb és kontrasztosabb színezetűek, mint a nőstények. Csoportosan ívassuk őket, egy nőstényre több hímet is számolva. Periodikus ívók, a természetben és akváriumban is egyaránt. Egyszer lehet, hogy elkezdenek ikrázni, és hetekig, akár hónapokig folytatják, majd utána akár több hónapos szünetet is tarthatnak. A periódus alatt néhány naponta is ívhatnak akár. A szaporító akváriumba helyezzünk finom levelű növényeket, például jávai mohát és szűrjünk levegőhajtású szivacsszűrővel. Hinthetünk egy-két marék homokot is a medence aljára. Az ikrarakást klasszikus hideg vizes vízcserékkel válthatjuk ki, bátran akár 60 térfogatszázalékot is cseréljünk napi szinten ívásra érett halak fölött. Az új víz lehet nyugodtan 15-16 °C-os. Ha az ívás bekövetkezett, emeljük ki a tenyészhalakat az ikrák mellől, vagy pedig – ha beindult egy több napos ívási periódus – akkor az ikrákat vegyük el például a növény eltávolításával, vagy az ikrák üvegről történő lekaparásával. A keltetővízbe csepegtessünk xanthakridint a penészgombák ellen. A kelési idő 3-4 nap, és további kb. 3 nap kell az elúszásig. Ezt követően frissen kelt artémia naupliákkal (vigyázzunk, peteburok ne kerüljön az akváriumukba, mert végzetes bélelzáródást okozhat), banán vagy walterféreggel indíthatunk, később vágot tubifexre térjünk át. A rendszeres kisebb vízcserék segítenek a vízminőség biztosításában.

A Nápó – páncélosharcsa az ’Elegans-csoport’ messze leggyakrabban tartott faja idehaza. Gyakori a téves azonosítása (akár C. nanus, akár C. elegans formájában), illetve elképzelhető hibridek előfordulása is. Szerencsére több tenyésztő is foglalkozik velük, rendkívül barátságos és könnyedén tartható, szívós faj, így csak ajánlható a tartása!