| Megtekintve: 3 187

Corydoras napoensis – Nápó – páncélosharcsa

LATIN NÉV

Corydoras napoensis

CSALÁD

Callichthyidae

MÉRET

4,5-5 cm

°C

22-26 °C

°pH

6-7 pH

°Nk

2-18 Nk

HELYIGÉNY

60 liter

VISELKEDÉS

békés, csapatos

TÁPLÁLÉK

mindenevő

HOL TARTÓZKODIK?

alsó szint

ÉLETTARTAM (év)

5-6 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

nem fenyegetett

Külalak és jellegzetességek leírása

Az ötös számú leszármazási vonalba (ln5) tartozik, amit gyakran ’Elegans-csoportnak’ is neveznek. Közös tulajdonsága minden ide sorolt fajnak, hogy aránylag kistestűek, és az ivarok között színezetbeli eltérés mutatkozik.

A Nápó – páncélosharcsa a rokonságon belül is a kisebb és tömzsibb megjelenésű fajok közé tartozik, teste egészen kompakt. Alapszíne helyenként sárgásfehérbe hajló ezüstszürke. Ezen markáns, kontrasztos megjelenésű fekete háló- vagy rácsminta figyelhető meg, mely jóformán az egész testet beborítja, de kimondottan a fejen és a háti régióban hangsúlyos. Mint sok más rokonának, nála is hosszanti fekete csíkok rendeződtek az oldalon egymással párhuzamosan. Közülük az oldalvonal mentén futó a legmarkánsabb, de az alatta lévő is jól kivehető. A fölső csík kvázi a hát sötét színét keretezi, így e három vonal között két fehéres területet találunk. Nagyon gyakori, hogy egészen a has közelében egy negyedik, tört sáv is megjelenik. Fontos határozóbélyeg, hogy e fajnál jellegzetesen megfigyelhető a tarkótájékon aranyló folt (a fekete hálóminta között). Ezen kívül szintén fontos bélyeg, hogy rendszeresen (bár nem minden lelőhelyről származó állat) viselnek egy nagyobb kiterjedésű fekete foltot a hátúszójukon.

Több hasonló faj is ismert, mindközül a Corydoras bilineatusra emlékeztet leginkább. Mintázatuk nagyon hasonló, de a C. bilineatus esetében kevésbé kontrasztos a rácsminta, inkább a szürke különböző (sötétebb-halványabb) árnyalatai jellemzőek, egyes példányoknál a feji rész egészen egybeolvadóan sötétszürkés. A középső, oldalvonal menti sáv a farkúszó előtt néha akár folttá szélesedik, de mindenképpen ez a csík a hangsúlyos. Hímek hátúszóján lehet fekete folt itt is, de az aranyló tarkófolt hiányzik.

A Corydoras elegans esetében a test felső része végig labirintusszerűen mintázott, mely a vértlemezek mentén az oldalvonal alá is húzódhat kisebb csíkok formájában. Nála két csíkot láthatunk, egy vastagabb a háton fut, egy pedig az oldalvonal mentén. Hím példányok hátúszóján jól látható, feketés színű három vízszintes irányultságú csík figyelhető meg. Meglehetősen halványan, de arany terület észrevehető a fejtetőn. A nőstényeinek nagyobb kiterjedésű szürke terület (egy vastag sáv formájában) található az oldalvonala fölött, de alatta csík nem jellemző, rácsminta rajtuk alig látszik.

A Corydoras nanus nyúlánkabb, karcsúbb megjelenésű, alapszíne is sokszor halványabb. Nála legtöbbször jól látszódik 3 sötét csík az oldalon: a háti és az oldalvonal menti vastag, erős színezetű, s a harmadik a hasoldalon vékony, halvány. A hátúszó bázisán (a gerinc tájékán) egy fekete csíkot találunk, de az úszó csak halványan mintázott, barnás árnyalattal. A hálózatos minta kis kiterjedésű a Nápó – páncélosharcsához képest.

A Corydoras undulatus erős fekete mintázata, ennek kontrasztja hasonló a Corydoras napoensishez. Biztos azonosítást tesz lehetővé, hogy a testközépen húzódó, jól látható fehér csík fölött párhuzamosan láncszerűen szaggatott a fehér terület. Az arany tarkófolt kevésbé jellemző, de helyenként arany csillogású folt megjelenhet. A hátúszó csak halványan mintázott.

Több leíratlan fajt is ismerünk, melyek nagyon hasonlóak, ezek a következők: C88, C123, C126, C132, CW018, CW044. Mindközül a CW018-at a legfontosabb kiemelni, mely rendkívül hasonló a Corydoras napoensishez, a vadonból frissen gyűjtött állatoknak úszói azonban kissé vöröses tónusúak (egyes tapasztalatok alapján viszont akváriumban ezt idővel elvesztik). Hasonló még a C88, de nála az oldal fehér csíkjai között méreteltérés van: a felső hosszabb az alsónál, és valamivel kevésbé kontrasztosak. A C126 is ugyancsak nagyban, már-már megszólalásig emlékeztet rá, a negyedik csík és egyes példányoknál még az aranyló tarkófolt is meglehet. Kifejezett fekete hátúszófolt azonban hiányzik, és a hasoldali úszók halványsárgás színűek.

Tartása és tenyésztése

A Nápó – páncélosharcsa dekoratív küllemű, rendkívül békés, kedves lakója akváriumainknak. Kis mérete lehetővé teszi, hogy kisebb (kb. 55-60 literes) szobai akváriumokban is könnyedén gondozhassuk, emellett tartásmódja is egyszerű. Kezdő akvaristáknak is ajánlható faj, érdemes belefogniuk tartásába, ami semmivel sem bonyolultabb, mint a közismert kékpajzsos vagy foltos páncélosharcsáé.

Társítása könnyű, akár nano halakkal is kerülhet egy medencébe, hiszen a legkisebb vízközt úszó fajnak sem árt. Arra ügyeljünk csupán, hogy olyan halak (például nagytestű sügérek) ne kerüljenek mellé, melyek kárt tennének benne. Érdemes az akvárium oldalsó-hátsó régióját sűrűbben növényesíteni, középre pedig egy-két nagyobb tő növényt ültetni. Bár nem kifejezetten félősek, szívesen vonulnak vissza csapatostól a növények árnyékába pihenni, de gyakran láthatjuk őket, amint erősebb levelekre (pl.: Anubias, Echinodorus) közösen kiülnek. Napközben is gyakran mutatkoznak, aktívak. Bár a lebegőúszás nem erősségük úgy, mint a törpe coryknak, megfigyelhetjük, hogy néha még vízközti régióba is felmerészkednek „bandázni” egyet. Fontos, hogy csoportosan tartsuk őket, hat állatnál kevesebbet semmiképpen se vegyünk!

Átlagos szűréskapacitású akváriummal megelégszik, a rendszeres vízcserékre figyelve semmi gond nem lesz tartása során. Betegségekre nem érzékeny, kisebb vízminőség-változásokat is jól tolerál. Csapvízben tartható, de természetesen meghálálja, ha kicsit lágyítunk vizén (ozmó vízzel, ioncserélt vízzel pl.). A neutrális kémhatás megfelelő nekik, a fűtés tekintetében pedig a kb. 24-25 °C-os víz az ideális. Túl nagy áramlásra nincs szükség akváriumukban, de a mérsékelt vízmozgásban szívesen játszanak. Nagyon fontos, hogy apró szemű, finom homoktalaj kerüljön medencéjükbe, máskülönben érzékeny bajuszszálaik lekopnak. A bajuszsérülések súlyosak a páncélosharcsák számára, hiszen ezek nagyon fontos érzékszerveik, melyek a szaglásban, ízlelésben, tapintásban játszanak szerepet.

Szemeiket képesek egymástól függetlenül is mozgatni, ami szórakoztató látványt nyújt. Béllégzők, ami azt jelenti, hogy a felszíni levegőből nyelve képesek annak oxigéntartalmát bélfalukon megkötni, ezért ne ijedjünk meg, ha azt látjuk harcsáinktól, hogy alkalmanként levegőt nyelnek. Mellúszóik tüskévé erősödtek, amik könnyen beakadhatnak a halhálóba. Csomagolásuk során ne tiszta oxigént használjunk, és érdemes némi aktív szenet is szórni a zacskóba. Más vízközt úszó halakkal ne csomagoljuk egybe, mert a páncélosharcsák stresszhatásra mérgezhetik a vizüket (ez kis térfogat esetén, zárt térben lehet probléma).

A legtöbb díszhaleleséget elfogadják, így például a talajra süllyedő, hamar szemcsésedő harcsatablettákat is. Megeszik a többi hal által meghagyott lemezes eledeleket, de téves nézet, hogy a páncélosharcsáknak elég más halak maradéka, ők is teljes értékű táplálást kívánnak. Érdemes biztosítani nekik legalább néha élő tubifexet, ennek hiányában fagyasztott vagy élő formában szúnyoglárvát, artémiát, grindált, blackwormot. Ügyesen képesek a kis élő férgecskéket is kihúzni az apróbb homokszemcsék közül is. A sikeres tenyésztésnek fontos előfeltétele a minőségi táplálás.

Az ivarok megállapíthatóak az alapján, hogy a hímek kisebbek, karcsúbbak, ellenben erősebb és kontrasztosabb színezetűek, mint a nőstények. Csoportosan ívassuk őket, egy nőstényre több hímet is számolva. Periodikus ívók, a természetben és akváriumban is egyaránt. Egyszer lehet, hogy elkezdenek ikrázni, és hetekig, akár hónapokig folytatják, majd utána akár több hónapos szünetet is tarthatnak. A periódus alatt néhány naponta is ívhatnak akár. A szaporító akváriumba helyezzünk finom levelű növényeket, például jávai mohát és szűrjünk levegőhajtású szivacsszűrővel. Hinthetünk egy-két marék homokot is a medence aljára. Az ikrarakást klasszikus hideg vizes vízcserékkel válthatjuk ki, bátran akár 60 térfogatszázalékot is cseréljünk napi szinten ívásra érett halak fölött. Az új víz lehet nyugodtan 15-16 °C-os. Ha az ívás bekövetkezett, emeljük ki a tenyészhalakat az ikrák mellől, vagy pedig – ha beindult egy több napos ívási periódus – akkor az ikrákat vegyük el például a növény eltávolításával, vagy az ikrák üvegről történő lekaparásával. A keltetővízbe csepegtessünk xanthakridint a penészgombák ellen. A kelési idő 3-4 nap, és további kb. 3 nap kell az elúszásig. Ezt követően frissen kelt artémia naupliákkal (vigyázzunk, peteburok ne kerüljön az akváriumukba, mert végzetes bélelzáródást okozhat), banán vagy walterféreggel indíthatunk, később vágot tubifexre térjünk át. A rendszeres kisebb vízcserék segítenek a vízminőség biztosításában.

A Nápó – páncélosharcsa az ’Elegans-csoport’ messze leggyakrabban tartott faja idehaza. Gyakori a téves azonosítása (akár C. nanus, akár C. elegans formájában), illetve elképzelhető hibridek előfordulása is. Szerencsére több tenyésztő is foglalkozik velük, rendkívül barátságos és könnyedén tartható, szívós faj, így csak ajánlható a tartása!

Elterjedési területe - térkép (map)

Corydoras napoensis - Nápó-Páncélosharcsa elterjedési területe (Map)

Peruban és Ecuadorban fordul elő. Legfőbb lelőhelye a Rio Napo, melyről nevét is kapta. Ezen kívül megtaláljuk a Rio Aguarico, Rio Nanay és Rio Jivino folyókban is.

Egyéb elnevezések

syn:

Eng: Napo Cory, Rio Napo Cory, .

Egyéb köznevei: Napo-pansermalle, Napo-Panzerwels, Caracha.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Amerika
Dél-amerika
Andok orsz.
Peru
Ecuad.-Kol.
Biológiai jellemzők:
Testmérete: kicsi (0-5 cm)
Viselkedése: békés rajhal
Aktivitása: közepesen aktív
Aktivitása: lassú mozgású
Táplálkozása: mindenevő
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: átlagos (kb. 3-6 év)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: átlátszó
Víz színezete: fekete
Víz színezete: sárga
Víz kémhatása: félsavas (6-6,5 pH)
Víz Német keménységi foka: igen lágy (0-5 Nk°)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: közepes (50-100 liter)
Kedvelt vízmozgás: közepesen áramló
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: átlagosan beültetett

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

Ian A. M. Fuller, Hans-Georg Evers: Identifying Corydoradinae Catfish

https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=487

http://www.scotcat.com/callichthyidae/c_napoensis.htm

https://www.l-welse.com/reviewpost/showproduct.php/product/10

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2008-06-03

Frissítve:

2020-04-16 01:04

Katalógus ID:

No. 4124


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Sügérfélék (115) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (120) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (15) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Harcsafélék kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük