Corydoras ourastigma – Ibolyafoltú páncélosharcsa

Az ibolyafoltú páncélosharcsa egy érdekes Corydoras-faj, ennek ellenére sajnos csak nagyon ritkán tartják akváriumokban. Brazíliai élőhelyén szimpatrikusan fordul elő a violaszínű páncélosharcsával (Corydoras similis), ennélfogva igényeik is rendkívül hasonlóak. Küllemük hasonlóságának oka is a közös előfordulásban keresendő – hiszen leszármazástanilag egymástól kicsit távol állnak.

E 6-6,5 cm-re megnövő halakat körülbelül 75-80 literes (vagy ennél nagyobb) akváriumban szállásoljuk el, ahol legalább 6-8 példányt tartunk együtt. Társításuk nem problémás, hiszen más halakkal kifejezetten békések, kisebb pontylazacok, törpesügérek, ikrázó fogaspontyok remek társaságot nyújtanak, akárcsak az ázsiai eredetű razbórák, dániók, egyéb kistestű pontyfélék számos faja. Egyes tapasztalatok szerint fajon belül előfordulhat néha territoriális magatartás, mely a páncélosharcsák között szokatlan viselkedési forma. Mellúszóik első sugara tüskévé erősödött, óvatosan fogjuk meg őket, nehogy megszúrják kezünket vagy beleakadjanak a halhálóba.

Az akvárium berendezésénél törekedjünk a páncélosharcsákra általánosan érvényben lévő iránymutatásokra. Az aljzat legyen finom homok, mely nem tesz kárt a folyamatosan aljzaton turkáló halaink érzékeny bajuszszálaiban. Helyezzünk el pár nagyobb tő vízinövényt, például Echinodorusokat, melyek tövében árnyas pihenőhelyre lelhetnek állataink, ágakkal és uszadékokkal dekorálhatunk. Faleveleket is szórhatunk a medencébe, amivel természetesebb hatást tudunk elérni. A vízminőséggel szemben nem támasztanak különösebb elvárásokat: semleges vagy enyhén savas kémhatású; lágyabb vagy legfeljebb középkemény vizet igényelnek – ha nem túl kemény a vizünk, akkor akár csapvízben is tarthatjuk őket. Persze vadonfogott állatoknál ügyeljünk arra, hogy élőhelyük körülményeit közelítsék a biztosított feltételek. 24-25 °C-os, átlagos hőmérséklet megfelel nekik.

Etetésükre a legalkalmasabb az élő tubifex, ahogy igaz ez a legtöbb páncélosharcsára. Emellett kaphatnak szúnyoglárvát, artémiát, televényférget, grindált és műeleségeket is – az esetek többségében a talajra hulló lemezes, granulált és tablettás tápokat is elfogadják, esetleg a vadonfogott példányok lehetnek eleinte kicsit finnyásabbak. A minőségi, és mennyiségi táplálás előfeltétele a sikeres ívásnak.

Bár akváriumban tenyészthető a faj, sajnos csak csekély információ áll rendelkezésre jól bevett tenyésztői módszerekről, mivel nagyon kevesen foglalkoznak vele. Ha sikerült beszereznünk egy csapatot a fajból, akkor a rokon páncélosharcsáknál bevett gyakorlattal próbálkozzunk: csapatban tegyük ki ívni őket, ahol egy nőstényre több hímet is számítunk. A hideg vizes vízcsere ívásbeindító hatása – mint az esős évszak modellezése – általános érvényű a Corydorasoknál, így ennél a fajnál is sikerrel járhatunk. A tenyésztő medencébe lágy és enyhén savanyú vizet töltsünk, a szülőket pedig ívás után különítsük el. Penészedést gátló szert csepegtethetünk az akváriumba, védendő a lerakott ikrákat. Indítóeleségnek a banánféreg és a frissen kelt artémia nauplia megfelelő.