Corydoras panda – Panda páncélosharcsa

A panda páncélosharcsa a leggyakoribb Corydorasok egyike az akvarisztikában. Szinte bármely állatkereskedésben hozzájutunk, a kékpajzsos és foltos páncélosharcsa után talán a 3. leggyakoribb faj akváriumokban. Érdekesség, hogy rengeteg más, nála sokkal ritkább páncélosharcsát jóval korábban felfedeztek már, e fajt csak az 1970-es évek elején ismerte meg a tudomány. Ezt követően viszont nagyon hamar Európába jutott, ahol sikerült is szaporodásra bírni őket. Eleinte nagyon magas áron lehetett hozzájutni (ahogy jellemző ez a napjainkban slágerré váló, majd egyre gyakoribb díszhalakra is), majd az 1980-as, -90-es években igazi slágerhallá vált, s népszerűségéből mit sem veszített.

Élőhelye az Andok hegyvidékein, hegylábain terül el, a Pachitea folyó és mellékfolyói jelentik otthonát. Legtöbb közülük nagyon tiszta, átlátszó vizű, ahol a víz viszonylag lágy, semleges kémhatású és nem túl meleg; az aljzat homokos. Gyakran az Andok magasabb régióiban olvadó hó táplálja e mellékfolyókat. Ennek megfelelően akkor érzi igazán jól magát akváriumban is, ha tiszta, jól szűrt, oxigéndús és hűvösebb vizet biztosítunk neki. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy a már sokadik generációs akváriumi halak jobban alkalmazkodtak egy átlag trópusi medence és csapvíz jelentette körülményekhez, tartásuk jellemzően így is problémamentes, de igyekeznünk kell a faj optimumait biztosítani.

Akváriumának berendezése során finom homoktalajt alkalmazzunk, jól mutatnak világos talajon. Az érdes, durva szemcsék felsértik érzékeny bajuszszálait, melyek le is kopnak turkálás közben, ez hamar akár végzetessé is válhat az egyébként betegségekre nem fogékony harcsák számára. Átlagos növényesítés és néhány sziklával, gyökérrel tarkított berendezés megfelelő. Bár ne a hegyi patakok áramlására gondoljunk, ha van némi vízmozgás akváriumukba, a panda páncélosharcsák élvezik azt. Nem árt az erős szűrés és a gyakori vízcsere, hogy a kiváló vízminőségű hegyi folyókat utánozhassuk. Kiegészítő légzéssel rendelkezik: levegőt nyelve bélfalán képes oxigént megkötni, de ha a víz oldott oxigéntartalma megfelelő, sokkal jobban érzik magukat. A kémhatás legyen semleges közelében, a vízkeménység a legjobb, ha 10 nk alatti, de ettől némileg magasabb értéken is tartható. Az ideális hőmérséklet 23-24 °C magasságában van, persze egy-két fokkal még eltérhetünk ettől, de semmiképpen sem való meleg vizű akváriumba.

Gyönyörű perui biotóp akváriumokat tudunk berendezni panda páncélosharcsák felhasználásával. Remek társhalai lehetnek például ibolyalazacok, ferdénúszó pontylazacok, inka törpesügérek vagy éppen zebra szívóharcsák (Otocinclus cocama). Természetesen sok más pontylazaccal (például hasonló igényű neonhalakkal), törpesügérrel együtt tarthatjuk, egy nyugodt, békés társításba kimondottan illeszkedik. A nála kisebb halakat sem bántja, teljes mértékben ártalmatlan. Arra viszont ügyeljünk, hogy olyan halak ne kerüljenek mellé, melyek benne kárt tehetnek. Fontos, a páncélosharcsákat mindig csoportban tartsuk, ami 6-8 példányt jelent! Ha szállítjuk, ne csomagoljuk egy zacskóba más fajokkal, mert a páncélosharcsák hajlamosak stresszhatásra a zacskó vizét általuk leadott kémiai ágensekkel mérgezni. Érdemes egy kevés aktív szenet is szórni a szállítóvízbe.

Etetése problémamentes, örömmel elfogyasztja a legtöbb díszhal-eleséget. Megeszi a más halak által meghagyott lemezes és granulált tápokat is, sokan egyfajta takarítóbrigád gyanánt tartják őket. Azt azonban sose feledjük, hogy nem tarthatók csupán maradékokon, teljes értékű etetést kívánnak. Száraz eleségek közül a gyorsan szemcsésedő harcsatabletták is beválnak etetésére, de igazán jó kondíciót élő eleségekkel érhetünk el. Nagy kedvence nekik is az élő tubifex, emellett artémiát, vörös szúnyoglárvát, grindálférget is bátran adjunk nekik. Arra fordítsunk figyelmet, hogy mindig jusson elegendő táplálékhoz, a nála rámenősebb társhalak ne nyomják el őket etetés során.

A nőstények némileg robusztusabbak, kicsit testesebbek a hímeknél. Gyakran a közös tartó akváriumba is helyeznek el ikrákat, ha a körülmények elég jók ahhoz, hogy beinduljon az ívás. Persze hatékony tenyésztését inkább külön végezzük, egyébként nem számít nehezen tenyészthető páncélosharcsának. Azt viszont tartsuk szem előtt, hogy nem túl termékeny faj, egy nősténytől 10-20 ikra már jó eredménynek számít. Ez megnehezíti a nagyobb mennyiségben történő szaporítását, amit a kereskedelem megkövetel.

Kirakhatjuk őket párban, trióban, csoportban is, a legcélszerűbb, ha egy nőstényre két hím is jut. A szaporító akvárium vize 25 °C-os legyen, lehetőleg minél lágyabb (3-6 nk), és semleges kémhatású. Tegyünk be egy kevés homokot talaj gyanánt (nem muszáj), és némi jávai mohát vagy akár még nagyobb levelű növényt (kisebb Anubias, Cryptocoryne) is. Ha előtte bőséges élő eleséget kaptak és ideálisak a vízértékek, várhatóan ikrázni fognak. Klasszikus T-pozícióban ívnak, a nőstény a hasúszói közé fogja ikráit, miközben a hím által kiengedett ivarsejteket rájuk legyezi úszóival, kopoltyújával. Az ikrákat a nőstény leggyakrabban a jávai mohába vagy valamilyen védett, nem túl szemet szúró helyre rakja le. Az ikrákat érdemes elvennünk, mert elfogyaszthatják azokat, a keltetővíz egyezzék meg a lerakás helyének vízminőségével. Érdemes várni a szülőkkel, mert akár több ívás is előfordulhat néhány napos – egy hetes szünettel. Az ívás kiváltását egy hűvösebb vízcsere egyébként elősegíti. A lerakott ikrák jó 4 nap alatt kikelnek, s további néhány nap kell még az ivadékok elúszásáig. Ezt követően megkezdhetjük indítóeleség gyanánt adni a frissen keltett sórákot, de vigyázzunk, peteburkok ne kerüljenek be a harcsákhoz, mert végzetes bélelzáródást kaphatnak. Banánférget, walterférget, portápot is adhatunk nekik, s ahogy nőnek, fokozatosan váltsunk vágott tubifexre. Mindeközben rendszeres, kis térfogatarányú vízcserékkel gondoskodjunk a jó vízminsőgéről. Lassan nőnek.

Páncélosharcsák esetében viszonylag kevés fajról vannak pontosan felmért természetvédelmi helyzet-információk, ennélfogva a legtöbb fajt viszonylag gyakorinak kezelik (ez persze nem minden esetben igaz, és jó néhány faj lehet már a természetben komoly veszélyben). A panda páncélosharcsa viszont már szerepel sajnos az IUCN Vörös Listáján, mint mérsékelten fenyegetett (near threatened) faj. Ez azt jelenti, hogy a fenyegetetté, a veszélyeztetté válás előkapujában áll, s bár természetes populációi még erősek és fennmaradásuk biztosítottnak látszik, odafigyelést igényel a faj, hogy ez a tendencia ne romoljon tovább. A természetből szerencsére egyre kevesebb példányt gyűjtenek be, hiszen akváriumi tenyésztése jól megoldott, de nem számít túl gyakori fajnak. A vizsgálatok, felmérések során jellemzően csak alacsonyabb egyedszámot sikerül igazolni, és élőhelye is viszonylag korlátozott.