Corydoras punctatus – Feketepettyes páncélosharcsa

A feketepettyes páncélosharcsa tartása nem különbözik érdemben más páncélosharcsákétól. Könnyen tartható, nem kényes, betegségekre sem igazán fogékony faj. Mivel csoportos, szociális magatartású, ezért legalább 6-8 állatot vásároljunk belőle és helyezzünk el együtt egy akváriumban. Hasonlóan más páncélosharcsákhoz, könnyen társítható, vegyes társas akváriumokba is kerülhet, mindazonáltal a pontylazacok, törpesügérek, vitorláshalak, kisebb és békés fogaspontyok a legkiválóbb társhalai.

A kedvenc eledele az élő csővájó féreg (tubifex), ha eredményesen szeretnénk szaporítani, akkor fontos lehet, hogy néha megkínáljuk vele, szaporítás előtt pedig nagyobb mennyiségben adjuk. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor szúnyoglárvával, blackwormmal, artémiával, grindállal helyettesíthető. Megeszi a gyorsan szemcsésedő táptablettákat és az aljzatra lesüllyedő lemezes és granulált díszhaltápokat is. Jó szolgálatot tesz azáltal, hogy a pontylazacok és más vízközti halak által meghagyott tápmaradékot is összegyűjti, de mindenképpen teljes értékű étrendet igényel, ne csak maradékon tartsuk!

Az aljzat finom homok legyen, mert a durvább kavicson, éles sóderen lekopik a bajusza. A sötét talaj remekül kiemeli színei. Szereti, ha a háttér és szegélyek mentén van némi növényzet, mely közé visszavonulhat pihenni, de legyenek nyílt területek is. Ágakkal, gyökerekkel és falevelekkel élethűen dekorálhatunk. A természetben homokos-iszapos aljú patakokban fordul elő, aránylag sekély és napsütötte vizekben, ezért jelentősebb árnyékolást nem igényel. Az esős évszakban elárasztott erdei vagy pusztasági területekre is kiúszik. Egy átlagos trópusi akvárium vízértékei (kb. semleges pH, lágyabb-középkemény, szükség esetén csapvíz; kb. 24-25 °C) ideálisnak minősülnek tartásához. Kb. 60 literes űrtartalmú akváriummal megelégszik, mivel nem nő túl nagyra.

A hímek felismerhetőek karcsúbb, vékonyabb, illetve valamivel kisebb testméretükről, ezen kívül pedig mellúszójuk erősebb, hosszabb. A szaporításuk hasonlóan zajlik más páncélosharcsákhoz: csoportosan ívassuk, ahol több a hím, mint a nőstény. Érdemes kicsit lágyabb (6-10 nk) vízzel próbálkozni, az ívás beindulását pedig az esős évszak modellezésével érhetjük el – naponta cseréljük le a medence vizének legalább felét jóval (6-8 °C-al) hűvösebb vízre. Természetesen szaporítás előtt bőségesen etessük őket. Ikráikat üvegfelületre vagy vízinövények közé teszik le. Ha ez megtörtént, a szülők eltávolíthatóak, az ikrák kb. 3 nap múlva kelnek ki és pár nappal később az ivadékok megkezdik önálló táplálkozásukat. Ekkor frissen kelt artémia naupliákkal indíthatjuk őket, de peteburok ne kerüljön az ivadékok közé, mert azt elfogyasztva bélelzáródást kaphatnak. Később vágott tubifexel kielégítő tempóban nevelhetőek.

A Corydoras punctatus névvel viszonylag gyakran találkozhatunk hazánkban is – akár irodalomban, akár a halkínálatot szemlélve. Valójában azonban a nem alaposan beazonosított halak esetében sokszor teljesen más, pöttyös fajokra használják e nevet tévesen. Igazi C. punctatust csak kevesek tartanak, s mivel Surinameból ritkábban érkeznek vadonfogott szállítmányok is, valójában egy egészen ritka fajnak tekinthető a hazai akvarisztikában, annak ellenére, hogy neve régóta közismert és használt.