Corydoras pygmaeus – Törpe páncélosharcsa

A törpe páncélosharcsák a világ legkisebb Corydorasai közé tartoznak, parányi méretükkel csak a Corydoras hastatus és a C. habrosus tud vetekedni – s bár rajtuk kívül ismerünk még néhány kistermetű páncélosharcsát, ők hárman alkotják a törpe coryk klasszikus triumvirátusát. Mivel apró termetű, s helyigénye sem nagy, egy 40 literes akváriumban már egészen nyugodtan gondozhatunk egy csapatra való Corydoras pygmaeust.

Akváriumokban viszonylag gyakori páncélosharcsának számít, sőt, a törpe fajok közül ő a leggyakoribb és legismertebb, Magyarországon is hosszú évtizedek óta sikeresen tenyésztik. Tartása könnyű, kezdő akvaristáknak is ajánlható. Nano akvaristák ugyancsak előszeretettel veszik gondozásukba e fajt kis mérete miatt, de még akvakertész medencékben is fel-felbukkannak, hiszen a legkisebb és legtörékenyebb növényekben sem tesznek kárt.

Félénk halak, legalább 10 példányt tartsunk együtt, hogy biztonságérzetüket fokozni tudjuk. Nyugodt akváriumra van szükségük, a medencét ne állítsuk olyan helyre, ahol túl nagy a nyüzsgés. Úszónövényekkel árnyékolhatunk, s a sötét talaj ugyancsak elősegíti halaink nyugalmát. A sűrűn növényesített akváriumokat kedveli, ahol visszavonulhat a növények rejtekébe. Élvezetes látvány, ahogy egy-egy nagyobb Anubias vagy Echinodorus levelén felsorakoznak pihenni a kis harcsáink. Egyébként – a páncélosharcsák túlnyomó többségétől eltérően – sokat úszik vízközt, úszóhólyagja lehetővé teszi számára a lebegő úszásmódot is. Ilyenkor is megtartja a csapatos életmódot.

Társhalaknak csak más nano fajokat érdemes választani, úgy, mint például parázslazacokat, Axelrodia riesei-t, törpe fogaspontyokat (Heterandria formosa, Neoheterandria elegans, stb.), endler guppit, törperazbórákat, apró termetű dániókat. Sokan előszeretettel tartják őket egyfajos medencékben. Garnélákkal is társíthatóak. Érdemes akváriumába faleveleket is szórnunk, ezek szintén rejtekhelyeket jelentenek harcsáinknak, amik között élvezettel kutatnak eleség után is, valamint sötétítik és élethűbbé varázsolják vizüket a belőlük kioldódó cser- és huminsavakkal. Égertobozokat vagy mesterséges „feketevizes” vegyszereket is használhatunk e célra. A rendszeres részleges vízcseréket meghálálják. Akváriumukban a vízmozgás legyen csendes.

A hőmérséklet iránt toleránsak, az átlag 24-25 °C tökéletes számukra, de túlfűtenünk nem kell őket, azt nem kedvelik. Csapvízben is tarthatóak, a kicsit lágyabb vizet még inkább szeretik. Semleges körüli kémhatást igényelnek. Etetésükre kiválóan megfelel az artémia, cyclops, szúnyoglárva, grindál, tubifex (ha túl nagy, akkor vágva, de általában megbirkóznak vele). A száraz eleségeket is elfogadják, ha méretük alkalmas halainkhoz (lesüllyedt pehelytápok vagy gyorsan szemcsésedő táptabletták). A medence aljára okvetlenül finom szemcséjű homokot töltsünk, hogy az éles kavicsdarabok és sóderszemcsék ne sértsék fel halaink érzékeny bajuszszálait, melyek az ízérzékelésben, szaglásban és tapintásban is nagy szerepet játszanak.

Tenyésztésük nem olyan komplikált, ha pár tanácsot megfogadunk, és szem előtt tartunk. Elnyújtott ívású faj, ami azt jelenti, hogy egy ikrázási perióduson belül napokon, heteken át raknak le napi néhány ikrát, így összességében egy nősténytől – kis mérete ellenére – a százat is közelítheti a nyert ikrák száma. Mivel általában nem eszik meg ikráikat és kicsinyeiket (kiváltképp, ha jól tápláljuk őket), ezért akár egy egyfajos medencében is tudjuk szaporítani őket. Persze megtehetjük, hogy egy csapatot különválasztunk egy 10-20 literes szaporító akváriumba, amit kibélelünk jávai mohával és feltöltünk kb. 24-25 °C-os vízzel, de hatékonyabb, ha hagyjuk őket folyamatosan ikrázni. Esetleg – ha van elég vízinövényünk, hogy cserélgessük, akkor kb. 5-6 naponta rakhatunk be új növényt és elvehetjük az előzőt, így az ikrák külön akváriumban kelnek ki. Meleg vízben az ikrák nagy része életképtelen. Az ikrák lerakásától számítva legalább egy hét, mire a kishalak elkezdenek táplálkozni. Mivel nagyon aprók, ezért a frissen kelt sórákot nem tudják általában induló eleségként elfogyasztani: ilyenkor rotatóriát, planktont, mikróeleséget adjunk nekik. Ha vannak az akváriumban levelek, kis szivacsszűrő, akkor arról is csipegetnek maguknak némi eleséget. Ha nem akarjuk kereskedelmi célra maximalizálni az ivadékszámot, akkor a felnőttek mellett könnyen felcseperednek a kishalak, ha több mérettartományú táplálékot is etetünk. A fejlődési tempójuk egyébként viszonylag jó, egy bő hónap után érik el az 1 cm-es nagyságot, fél évesen ivaréretté válnak.