Corydoras rabauti – Rozsdacsíkú páncélosharcsa

A rozsdacsíkú páncélosharcsák kedves, barátságos kis harcsafélék, melyek tartása sem túl komplikált. Akváriumukat okvetlenül finom homoktalajjal rendezzük be, hiszen a durvább, élesebb szemcsék felsértik érzékeny bajuszszálaikat, melyek fontos érzékszervként szolgálnak. Naphosszat élelem után kutatnak, miközben a talajt turkálják. Ha módunkban áll beszerezni, sötét színű talajt válasszunk, mely remekül kiemeli halaink különleges mintázatát. Némi úszónövénnyel is árnyékolhatunk, és bátran ültessünk több vízinövényt akváriumukba: a halak nem tesznek kárt bennük, ellenben jó búvóhelyet jelentenek, ahová az állatok visszavonulhatnak pihenni. Akár faleveleket is szórhatunk az akváriumba, melyek szintén gazdagítják környezetüket és a vízminőség beállításában is szerepet játszanak. Rendszeres, részleges vízcserékkel gondoskodjunk a vízminőség megfelelő fenntartásáról.

A nem túl meleg, kb. 23-24 °C-os vizet kedvelik leginkább, nem valók erősen fűtött (pl.: diszkoszhalas) akváriumba, ellenben remekül társíthatóak különböző pontylazacokkal, törpesügérekkel. Nagyon szép dél-amerikai akváriumok rendezhetőek be velük, neonhalak például kimondottan jó választásnak bizonyulnak melléjük. Semleges vagy enyhén savas kémhatású vízbe kerüljenek. A kemény vizet ugyancsak nem kedvelik, meghálálják, ha lágy vízben gondozzuk őket, de egy átlag csapvíz keménységét még elviselik. Számottevő áramlásra nincs szükségük, de a szűrés hatékonysága legyen megfelelő. Felszínről levegőt nyelve, s az oxigént bélfalukon megkötve képesek légzésüket kiegészíteni.

Legalább 6 példányt vásároljunk belőlük, mert csoportos életmódot folytató állatok. Az ivarok megkülönböztetése az alapján lehetséges, hogy a nőstények nagyobbak, és láthatóan ikrával teltebbek. Ez különösen felülnézetből látható jól. A legtöbb száraz eleséget elfogadják, így a talajra hulló lemezes díszhaltápokat, harcsatablettákat. A legjobb azonban, ha főeleségként élő táplálékot, így tubifexet, blackwormot, esetleg vörös szúnyoglárvát vagy heti pár alkalommal grindálférget kapnak. Ezzel a szaporodásra is tudjuk kondicionálni őket.

Ivadékaik nagyon szépek, egy csapat belőlük egészen szemkápráztató, már csak ezért is megéri őket szaporítani. Tenyésztésük más páncélosharcsákhoz hasonlóan zajlik. A tenyésztő akváriumba szórjunk egy-két marék finom homokot és tegyünk be némi jávai mohát vagy más hasonló vízinövényt. A víz legyen lágy, enyhén savas. Nőstényenként 2-3 hímet is tegyünk ki. Az ívást beindítani az esős évszak modellezésével tudjuk – napi szinten végrehajtott, nagymértékű (kb. 60-65%-os), hideg vizes vízcserékkel. Az ikráikat az üvegre és vízinövényekre helyezik, gyakran a vízszint közelébe. Ívás után távolítsuk el a szülőket, vagy az ikrákat; ha utóbbi megoldást választjuk, a nevelő akvárium vizét a tenyésztő medencéből vegyük és tegyünk hozzá pár csepp Xanthakridint vagy égertoboz áztatott vizét. A keléshez kb. 25 °C-os hőmérsékletet használjunk, így 3-4 nap alatt lezajlik, majd további néhány nap kell még, amíg a kishalak szikanyagaikat felélik és nekilátnak táplálkozni. Ekkor banánféreggel, artémia naupliákkal indítsuk őket, s növekedésüknek megfelelően térjünk át vagdalt tubifexre. A vízminőségre ügyeljünk, ne változzon hirtelen, inkább sűrűbben, kisebb térfogatot érintő vízcserékkel dolgozzunk. A kishalak színezete növekedésük során folyamatosan változik, különleges élmény ezt megfigyelni.