Corydoras reticulatus – Hálós páncélosharcsa

A hálós páncélosharcsa tartása nem nehéz, sok más páncélosharcsához hasonló. Akár kezdőknek is ajánlható faj, nem is túl ritka a kereskedelemben. Viszonylag szívós kis halak, az azonban fontos, hogy tartsuk őket csoportosan, ami minimum 6 példányt jelent. A vadonban is nagy csapatokban kutatnak a folyók és patakok alján élelem után. Könnyedén társíthatóak, teljesen békések, a náluk kisebb halakat nem bántják – így tehát csak arra kell ügyelni, hogy a társhalak ne zaklassák a páncélosharcsákat. Kiválóan megfelel pontylazacok, törpesügérek, vitorláshalak mellé.

Táplálása könnyű, a legtöbb akváriumi díszhal-eleséget elfogadja: így megeszi a többiek által meghagyott, talajra süllyedt lemezes és granulált tápokat, de a kimondottan harcsáknak készült eleségtablettákat is. Arra ügyeljünk, hogy utóbbiból könnyen szemcsésedő típust válasszunk, ne a vértesharcsáknak való, keményebb fajtát. Mindazonáltal érdemes őket rendszeresen élő és/vagy fagyasztott eleséggel is kínálni, így például élő tubifexel, mely az egyik kedvencük. Ügyesen húzzák ki a kavicsszemcsék közül a kis férgecskéket. Kiegészítésként szúnyoglárvát, sórákot, televényférget vagy grindált is kaphatnak.

Fontos, hogy az akvárium aljába finom homokot, puha aljzatot töltsünk, mert a durva és éles szélű szemcsék, kavicsok lekoptatják érzékeny bajuszszálait. Átlagos növényesítés megfelel neki, ha van pár tő, melynek közelébe visszavonulhat pihenni, jól érzi magát. Ágakkal, kövekkel szintúgy dekorálhatunk. Faleveleket is szórhatunk az akváriumba – például tölgyleveleket, melyek kicsit megszínezik a vizet, nyugtatják a halakat és búvóhelyet is adnak. Ha a rendszeres részleges vízcseréket betartjuk, akkor számottevő problémát nem jelent tartásuk. 24-25 °C-on, akár csapvízben is (középkemény, semleges kémhatású) tarthatjuk, de némi lágyítás nem árt természetesen nekik sem, hiszen amazóniai, esőerdei állatok.

A sikeres tenyésztés alapfeltétele, hogy jól tartott és ivarérett állataink legyenek, ennek eléréséhez különösen jól jön egy élő tubifexel végzett hízókúra. Az íváshoz válasszunk egy kis csapatot, melyben több hím van, mint nőstény. A halakat tegyük külön egy nekik előkészített szaporító akváriumba, melybe teszünk jávai mohát, esetleg 1-2 tő nagyobb levelű növényt. Szivacsszűrőt alkalmazzunk. A vízértékek legyenek a tartás során leírtakhoz hasonlóak, kb. 25 °C, 6,5-7 pH, de érdemes kicsit lágyabb vagy akár esővizet használni. Az ívást beindítani a klasszikus hideg vizes vízcserével általában sikerül, mely az esős évszakot modellezi. Ilyenkor érdemes lehet még lágyabb vizet a medencébe tölteni, ha alapesetben nem tudtuk őket lágy vízbe kitenni. A halak ikráikat jellemzően az üvegre, vagy növények leveli közé rakják, ahonnét azok könnyen begyűjthetőek. A nevelő akváriumba ugyanolyan minőségű víz kerüljön, mint ahol a szülők vannak, de egy kevés égertobozt, esetleg penészedést gátló vegyszert tehetünk bele, és intenzíven mozgassuk a vizet az ikrák körül (pl.: egy porlasztókővel). A kikelés 3-4 napot vesz igénybe, akárcsak az elúszás. Ha ez bekövetkezett, papucsállatkával, rotatóriával indíthatjuk a kishalakat, de már érdemes lehet próbálkozni frissen kelt artémia naupliákkal is. Később esetleg kaphatnak banán- vagy walterférget is, majd ahogy nőnek, fokozatosan áttérhetünk a vágott tubifexre. Rendszeresen cseréljük vizüket, nehogy leromoljon a vízminőség, az ivadékok ugyanis hajlamosak megbetegedni rossz minőségű, esetleg infuzóriás vízben. A hasoldal gombásodásának elkerülésére egy vékony homokréteget célszerű használni – ezt még a nevelő medence összeállításakor helyezzük be.