Corydoras schwartzi – Schwartz páncélosharcsája

A Corydors schwartzi egy viszonylag ismert és kedvelt páncélosharcsafaj, köszönhető ez békés viselkedésének és elragadó küllemének. Rokona (vagy variánsa, még nem tisztázott a taxonómiai hovatartozás), a CW028 (Corydoras sp. „Super Schwartzi”) az utóbbi években igen keresetté vált. (Az adatlap képgalériájában a harmadik fotón a Corydoras sp. CW028 „Super Schwartzi” látható.)

Gondozásához biztosítsunk legalább 80 literes akváriumot, mert kifejlett korukra a jól tartott példányok akár a 7 cm-es testhosszt is elérhetik. Az akvárium aljára finom homoktalaj kerüljön, melyben csak kicsi, lekerekített szemcsék vannak. A durva, nagy szemű, éles szélű kavicsokon, őrleményeken és sóderen lekopik bajuszuk, mely nagyon gyorsan fertőzésekhez és akár az állat halálához is vezethet. Átlagos növényesítés megfelelő számukra, érdemes a szegélyek, illetve a hátsó régió mentén elhelyezni kicsit több vízinövényt, melyek közé visszavonulhatnak pihenni. E célra remekül beválnak a nagyobb Echinodorusok árnyékot adó leveleikkel. Szórhatunk pár marék falevelet is akár az akvárium aljára, melyek között otthonos búvó- és eleségkereső helyeket találhatnak állataink.

Mint minden páncélosharcsát, ezt a fajt is tartsuk csapatban, ami 6-8 példányt jelent legalább. Társítsuk őket pontylazacokkal, békés és nem túl termetes sügérfélékkel. Nyugodt halak, melyek társaikat nem bántják. Akár vegyes társas akváriumokba is ajánlható. Tartása során a hőmérséklet igényére fordítsunk figyelmet, gyakori hiba, hogy túlfűtött akváriumba kerülnek. Ezek a halak bőven megelégszenek 23-24 °C-os hőmérséklettel, sőt, ez a tartomány az ideális számukra. Meleg vízben nem érzik jól magukat, diszkoszhalas akváriumba nem alkalmasak. Semleges kémhatás közeli érték megfelelő, de lehetőleg lágy vízben tartsuk őket, a kemény vizet nem kedvelik. Ha tudjuk, tartsuk a keménységet 10 nk alatt, vízcserékkor töltsünk esővizet, ioncserélt vizet is az akváriumba. Rendszeres részleges vízcserékkel gondoskodjunk a vízminőség fenntartásáról. Ha nem fűtjük túl akváriumát és ügyelünk rá, hogy ne kerüljön kemény vízbe, nem lesz különösebb nehézségünk tartásával.

Etetése, hasonlóan más páncélosharcsákhoz, nem jár számottevő nehézséggel. Más halak által meghagyott lemezes tápokat is összeszedi, de ne tekintsünk rá csupán maradék-eltakarítóként, teljes értékű etetést igényel. Kapjon talajra süllyedő, gyorsan szemcsésedő harcsatablettákat, fagyasztott szúnyoglárvát, artémiát rendszeresen. A legkiválóbb eleség azonban számukra az élő tubifex, melyből nagy mennyiséget képesek elfogyasztani. Ha ezt nem tudjuk rendszeresen biztosítani, próbálkozhatunk blackwormmal, grindál- és televényféreggel is.

Szaporítása hasonlóan történik más páncélosharcsákéhoz, nem számít nehezebben tenyészthető fajnak rokonaival összehasonlítva. A nőstények termetesebbek, teltebb alkatúak, mint a hímek. Egy nőstényre két hímet is számolhatunk akár. A szaporító medencébe szórjunk egy kevés homokot és tegyünk be jávai mohát, valamint egy kis levegővel hajtott szivacsszűrőt. A jól kondicionált halakat a vízminőség megváltozásával tudjuk ívásra bírni, mely az esős évszakot imitálja. Az ideális vízminőség a szaporításhoz kb. 23-24 °C-os, semleges kémhatású és nagyon lágy, 0-4 nk-s víz. Néhány fokkal hidegebb vizet töltsünk be a vízcserék során. Az ívás klasszikus T-pozícióban történik, az ikrákat az üveglapokra, esetleg a vízinövények közé helyezik el. Az ikrákat ívás után mindig gyűjtsük be, mielőtt a szülők megeszik azokat (vagy a kifejlett állatokat helyezzük át). Ha az ikrákat vesszük el, azok pontosan olyan vízminőségbe kerüljenek, mint ahová le lettek rakva, és érdemes egy kevés Xanthakridint is adni a vízhez, hogy gátoljuk a penészgombák terjedését. Mozgassuk a vizet az ikrák fölött. A kelési idő 3-4 napig tart, és további hozzávetőlegesen 3 nap szükséges a kishalak elúszásáig, mire felélik szikanyagaikat és megkezdik önálló táplálkozásukat. Ekkor indíthatóak frissen kelt artémia naupliákkal vagy mikróférgekkel, walterféreggel. Az első hónapban különösen ügyeljünk a kiváló vízminőségre. Később vágott tubifexel etetve őket – és elegendő helyet biztosítva – begyorsul növekedésük.