TUDOMÁNYOS NÉV
- Corydoras schwartzi
CSALÁD
- Callichthyidae
MÉRET
- 6-7 cm
°C
- 22-25 °C
°pH
- 6-7,5 pH
°Nk
- 0-12 Nk
HELYIGÉNY
- 80 liter
VISELKEDÉS
- békés, csapatos
TÁPLÁLÉK
- mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?
- alsó szint
ÉLETTARTAM (év)
- 6-8 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- felméretlen
Külalak és jellegzetességek leírása
Klasszikus 9-es leszármazási vonalhoz tartozó páncélosharcsa, mely a csoport jellegzetes tulajdonságait mutatja. Közepes termetű (bár elérheti a 7 cm-t, ami ezen a csoporton belül már egész nagyobbacskának számít), robusztus alkatú és lekerekített fejű.
Dekoratív páncélosharcsa-faj, alapszíne egészen ezüstös fehér, melyen fekete mintát találunk. A kopoltyúfedő környékén, s néha az oldalon is aranyló csillogást mutathat, és egy halvány aranysárga területet találunk a tarkótájékon is. Mintája nagyon jellegzetes: vastag, koromfekete szemkötőt visel, oldalán a fekete foltok pedig hosszanti sorokká rendeződve futnak. Nem mindig teljesen szabályosak ezek a foltsorok, helyenként meg-megszakadnak, s a sorokon kívül eső foltokat is találhatunk, de nagyjából a csíkká összeállt mintát követik. Ebből a folt-csík mintából 3-4 jellemző a halakon. Farkúszóján szintén vékony csíkokká állnak össze az apró sötét pöttyök, a többi úszón csak nagyon gyér mintát látunk. Nagyon fontos bélyeg, hogy hátúszójának első sugara fehéres-ezüstös, egészen áttetsző színű!
Több hasonló faj is előfordul a kereskedelemben, de a faji bélyegek figyelembevételével eléggé jól megkülönböztethetőek. Közéjük tartozik a Corydoras paralellus, esetében az első hátúszósugár azonban fekete, egy fekete folt a hátúszó alatt a hátra is kiterjed, és két foltsorba rendeződött a minta az oldalán. A Corydoras pulcher esetében is kettő, esetleg három csík látszódik, ugyancsak kevéssé vehetőek már ki foltként, mintsem egybefüggő csík formájában, emellett pedig a gerinc mentén is fut egy fekete csík. Erősen fehér színű az első hátúszósugár. A Corydoras ornatusnál a fekete szemkötő a fejtetőre is kiszélesedik, és nála a vértpajzs-lemezek szélein elhelyezkedő sötétszürke színek adnak ki mintát, de ez a variánsainál eléggé változékony lehet, akárcsak a farkúszó mintázottsága. Az elülső hátúszósugár szintén a Corydoras schwartzi bélyegét idézi. A legbiztosabb megkülönböztető pont a sötét fejtető, és az azt szegélyező, inkább vonalszerű arany terület.
A leíratlan fajok közül fontos megemlíteni a Corydoras sp. CW028-at, melyet gyakran Corydoras sp. „Super Schwartzi” kereskedelmi névvel emlegetnek. Gyönyörű harcsák, markáns fekete oldalcsíkokkal. A legfőbb jellegzetesség az erősen megnyúlt elülső hátúszósugár, mely kontrasztos, nagyon erős fehér színben tündököl.
Tartása és tenyésztése
A Corydors schwartzi egy viszonylag ismert és kedvelt páncélosharcsafaj, köszönhető ez békés viselkedésének és elragadó küllemének. Rokona (vagy variánsa, még nem tisztázott a taxonómiai hovatartozás), a CW028 (Corydoras sp. „Super Schwartzi”) az utóbbi években igen keresetté vált. (Az adatlap képgalériájában a harmadik fotón a Corydoras sp. CW028 „Super Schwartzi” látható.)
Gondozásához biztosítsunk legalább 80 literes akváriumot, mert kifejlett korukra a jól tartott példányok akár a 7 cm-es testhosszt is elérhetik. Az akvárium aljára finom homoktalaj kerüljön, melyben csak kicsi, lekerekített szemcsék vannak. A durva, nagy szemű, éles szélű kavicsokon, őrleményeken és sóderen lekopik bajuszuk, mely nagyon gyorsan fertőzésekhez és akár az állat halálához is vezethet. Átlagos növényesítés megfelelő számukra, érdemes a szegélyek, illetve a hátsó régió mentén elhelyezni kicsit több vízinövényt, melyek közé visszavonulhatnak pihenni. E célra remekül beválnak a nagyobb Echinodorusok árnyékot adó leveleikkel. Szórhatunk pár marék falevelet is akár az akvárium aljára, melyek között otthonos búvó- és eleségkereső helyeket találhatnak állataink.
Mint minden páncélosharcsát, ezt a fajt is tartsuk csapatban, ami 6-8 példányt jelent legalább. Társítsuk őket pontylazacokkal, békés és nem túl termetes sügérfélékkel. Nyugodt halak, melyek társaikat nem bántják. Akár vegyes társas akváriumokba is ajánlható. Tartása során a hőmérséklet igényére fordítsunk figyelmet, gyakori hiba, hogy túlfűtött akváriumba kerülnek. Ezek a halak bőven megelégszenek 23-24 °C-os hőmérséklettel, sőt, ez a tartomány az ideális számukra. Meleg vízben nem érzik jól magukat, diszkoszhalas akváriumba nem alkalmasak. Semleges kémhatás közeli érték megfelelő, de lehetőleg lágy vízben tartsuk őket, a kemény vizet nem kedvelik. Ha tudjuk, tartsuk a keménységet 10 nk alatt, vízcserékkor töltsünk esővizet, ioncserélt vizet is az akváriumba. Rendszeres részleges vízcserékkel gondoskodjunk a vízminőség fenntartásáról. Ha nem fűtjük túl akváriumát és ügyelünk rá, hogy ne kerüljön kemény vízbe, nem lesz különösebb nehézségünk tartásával.
Etetése, hasonlóan más páncélosharcsákhoz, nem jár számottevő nehézséggel. Más halak által meghagyott lemezes tápokat is összeszedi, de ne tekintsünk rá csupán maradék-eltakarítóként, teljes értékű etetést igényel. Kapjon talajra süllyedő, gyorsan szemcsésedő harcsatablettákat, fagyasztott szúnyoglárvát, artémiát rendszeresen. A legkiválóbb eleség azonban számukra az élő tubifex, melyből nagy mennyiséget képesek elfogyasztani. Ha ezt nem tudjuk rendszeresen biztosítani, próbálkozhatunk blackwormmal, grindál- és televényféreggel is.
Szaporítása hasonlóan történik más páncélosharcsákéhoz, nem számít nehezebben tenyészthető fajnak rokonaival összehasonlítva. A nőstények termetesebbek, teltebb alkatúak, mint a hímek. Egy nőstényre két hímet is számolhatunk akár. A szaporító medencébe szórjunk egy kevés homokot és tegyünk be jávai mohát, valamint egy kis levegővel hajtott szivacsszűrőt. A jól kondicionált halakat a vízminőség megváltozásával tudjuk ívásra bírni, mely az esős évszakot imitálja. Az ideális vízminőség a szaporításhoz kb. 23-24 °C-os, semleges kémhatású és nagyon lágy, 0-4 nk-s víz. Néhány fokkal hidegebb vizet töltsünk be a vízcserék során. Az ívás klasszikus T-pozícióban történik, az ikrákat az üveglapokra, esetleg a vízinövények közé helyezik el. Az ikrákat ívás után mindig gyűjtsük be, mielőtt a szülők megeszik azokat (vagy a kifejlett állatokat helyezzük át). Ha az ikrákat vesszük el, azok pontosan olyan vízminőségbe kerüljenek, mint ahová le lettek rakva, és érdemes egy kevés Xanthakridint is adni a vízhez, hogy gátoljuk a penészgombák terjedését. Mozgassuk a vizet az ikrák fölött. A kelési idő 3-4 napig tart, és további hozzávetőlegesen 3 nap szükséges a kishalak elúszásáig, mire felélik szikanyagaikat és megkezdik önálló táplálkozásukat. Ekkor indíthatóak frissen kelt artémia naupliákkal vagy mikróférgekkel, walterféreggel. Az első hónapban különösen ügyeljünk a kiváló vízminőségre. Később vágott tubifexel etetve őket – és elegendő helyet biztosítva – begyorsul növekedésük.
Elterjedési területe - térkép (map)
Dél-Amerika, Brazília. A Rio Purus vízrendszerének endemikus faja.
Egyéb elnevezések
syn.: –
Eng: Schwartz’s catfish
Egyéb köznevei: Schwartz’s Panzerwels, Maskepansermalle, Kirjomonninen,
Képek
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
Ian A. M. Fuller, Hans-Georg Evers: Identifying Corydoradinae Catfish
https://www.l-welse.com/reviewpost/showproduct.php/product/508
https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=293
http://www.scotcat.com/callichthyidae/c_schwartzi.htm
https://www.seriouslyfish.com/species/corydoras-schwartzi/
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2008-06-03
Frissítve:
2020-05-02 12:05
Katalógus ID:
No. 4135
Oldal linkje: