Corydoras seussi – Seuss páncélosharcsája

Seuss páncélosharcsájának tartása szinte teljes egészében megegyezik az ibolyás páncélosharcsa (Corydoras gossei) tartásával. Természetesen ez nem a véletlen műve: elterjedési területük azonos (hasonlóságuk is ennek köszönhető), sőt, gyakran közös csapatokba verődik a két faj, mely csapatok egyedszáma akár az ezres nagyságrendet is elérheti! Akváriumban sem szabad tehát 6-8 példánynál kevesebbet tartani belőlük. Egyébként egy teljesen békés páncélosharcsa faj, így társítása sem nehézkes. Remekül illeszkedik egy Rio Mamore biotópba – akárcsak a C. gossei – de jóformán bármilyen, hasonló igényű pontylazaccal, nyugodtabb sügérrel kerülhet egy akváriumba. Mivel a Corydoras seussi még hasonló rokonánál is erősebb, robosztusabb felépítésű, így a nem túl agresszív, de valamelyest termetesebb sügérek társhala is lehet. Igényeinek figyelembevételével akár vegyes társas akváriumba is kerülhet, s mivel tartása nem kimondottan nehéz, kevesebb akvarisztikai tapasztalattal rendelkezők is gondozásukba vehetik.

Mivel kifejletten kb. 7 cm-es testnagyságot ér el, és csoportosan gondozandó, legalább egy 90 literes akváriumot illik számára biztosítani. A berendezés a páncélosharcsáknál jól megszokottak szerint történjék: legyen némi pihenésre, bujkálásra alkalmas terület (gyökerek között, növények árnyékában, vagy legalább faleveleket szórjunk akváriumukba), de szabad hely is, ahol szabadon turkálhatnak. A legfontosabb az aljzat – természetesen a Corydoras seussi esetében is finom homokot kell választani, hogy ne sérüljenek érzékeny bajuszszálaik. Gyöngykavics sem alkalmas tartásukhoz. A rendszeres vízcserékről ne feledkezzünk meg.

A szükséges vízminőségi adatok ugyancsak teljesen megegyeznek a Corydoras gossei esetében ismertetettekkel. Kedveli ugyan a lágy vizet, de középkemény értékig jól tartható, a legtöbb csapvíz alkalmas ehhez. Nem kell túl savas pH, a semleges körüli is elegendő számára. Tartásához a 24-26 °C is teljesen alkalmas, de jól érzi magát 27-28 °C-os vízben is, így kiváló társhala lehet diszkoszhalaknak. Szép színeivel remekül illeszkedik egy mutatós, diszkoszhalas amerikai akváriumba. Béllégzőként képes kiegészíteni oxigénigényét légköri levegő nyelésével, melyet bélfalán tud megkötni.

Etetésük semmiben sem tér el más páncélosharcsákétól – kedvencük az élő tubifex, de szívesen fogyasztanak blackwormot, szúnyoglárvát, grindált, televényférget, sórákot vagy akár kisebb földigilisztákat is. Változatos táplálással biztosíthatjuk halaink egészségét. Ettől függetlenül elfogadják a száraz eleségeket is, úgy, mint a lesüllyedő lemezes tápok, granulátumok, harcsatabletták.

Az ivarokat megkülönböztethetjük a nőstények nagyobb mérete és teltebb alakja alapján. Tenyésztésük hasonlóképpen zajlik más páncélosharcsákéhoz. Készítsünk elő egy ívató medencét, melynek talajára vékonyan finom homokot rétegezünk és helyezzünk el benne némi vízinövényt (jávai mohát például) is. A víz legyen lágy, kb. 6-6,5 pH-jú. Az ívást napi szintű, nagyarányú hideg vizes vízcserékkel tudjuk kiváltani, ami az esős évszakot modellezi állataink számára. Az ivararány legalább 1 nőstény – 2 hím legyen, vagy még néhány további hím akár. Ha lezajlott az ívás, a szülőket távolítsuk el, mielőtt fogyasztanának ikráikból. A kishalak kb. 4 nap elteltével kikelnek, majd további 3-4 nap kell az elúszásukhoz. Ekkor mikroféreggel, walterféreggel vagy artémia naupliákkal táplálhatjuk őket. A rendszeres vízcserékre ügyeljünk a vízminőség fenntartása érdekében.

A hazai akvarisztikában sajnos ritkaságszámba megy ez a dekoratív küllemű páncélosharcsa. Magyar és tudományos nevét Dr. Werner Seuss, ismert német akvarista után kapta.