Corydoras similis – Violaszínű páncélosharcsa

A violaszínű páncélosharcsák a legbarátságosabb Corydorasok közé tartoznak, igazi gyöngyszemek egy dél-amerikai akváriumban. Legcélszerűbb más kisebb termetű halakkal társítani őket, például pontylazacokkal, törpesügérekkel (esetleg más kontinensről razbórákkal, dániókkal). Nem igényelnek hatalmas akváriumot, 60 liter fölött már gondozhatunk belőlük egy kisebb csapatot. Az azonban fontos, hogy minimum 6 példányt helyezzünk el belőlük egy medencében, hiszen csoportos állatok. A természetben sokszor alkotnak vegyes társaságot a hasonló Corydoras ourastigma fajjal is.

Tartása problémamentes, ezért igazándiból már kezdő akvaristák is foglalkozhatnak vele. Az ideális akvárium számára nyugodt némi búvóhellyel, helyenként dúsabb növényzettel. Ezt úgy érhetjük el, ha néhány sarokban vagy szegély mentén sűrűbben ültetjük a vízinövényeket, dekorációs céllal tehetünk a medencébe gyökereket, ágakat is. Szívesen pihennek meg a harcsák nagyobb növények levelein, kövek mellett. A talaj mindenféleképpen apró szemcséjű, finom homok legyen, mert a durvább kövek, élesebb szélű szemcsék felsértik érzékeny bajuszukat. A bajuszszálak fontos érzékszerveik, melyek az ízlelésben, szaglásban játszanak szerepet – olyannyira, hogy látását elvesztett páncélosharcsa is jól tud tájékozódni segítségükkel. A bajuszszálak sérüléseit és megbetegedését viszont nem viselik jól.

Átlagos 24-25 °C hőmérséklet teljesen ideális a hosszú távú gondozásukhoz, és a legtöbb csapvíz szintúgy alkalmas, hiszen a csak kissé kemény, neutrális kémhatású vízben is tarthatóak. Mindazonáltal meghálálják, ha vizükhöz keverünk némi ioncserélt vagy desztillált vizet, amivel lágyítani tudjuk azt. Az akváriumba szórhatunk faleveleket is, melyek között némi búvóhelyre lelnek és a vízminőség javításában is szerepet játszanak, de ne essünk túlzásba. A túl sok falevél, égertoboz megszínezi a vizet, viszont a violaszínű páncélosharcsák inkább tisztább, jobban átlátszó szakaszok lakói. A rendszeres vízcserékre (kéthetente 25 % legalább) ügyeljünk, intenzív sodrásra az akváriumban semmi szükség.

Főeleség gyanánt igyekezzünk élő tubifexet, artémiát, szúnyoglárvát és grindálférget kínálni nekik, de megkínálhatjuk őket száraz eledelekkel is, melyeket ugyancsak elfogyasztanak. A talajra süllyedő lemezes díszhaltápok, granulátumok maradékait is eltakarítják, de téves nézet, hogy pusztán maradékokkal megelégednek! Ők is teljes értékű táplálékot igényelnek, ha élő eleség beszerzésére nincs módunk, legalább harcsatablettákat adjunk nekik. Ha rendszeresen kapnak élő vagy fagyasztott eleséget, gyorsabban nőnek, erősebbek és egészségesebbek lesznek.

Tenyésztésük nem bonyolult, az ivarok felismerhetőek a nőstény teltebb alkatáról. A szaporító akváriumba csapatostul rakjuk ki őket, ahol egy nőstényre legalább két hímet számítsunk. Az íváshoz érdemes lágy, kissé savanyú vizet előkészíteni, de semleges körüli pH-n is sikeres a tenyésztésük. Az akváriumba tegyünk egy kis levegővel hajtott szivacsszűrőt és jávai mohát. Érdemes egy kevés homokkal meghinteni a medence alját, ha itt tervezzük nevelni a kishalakat, ez segít az egészséges fejlődésükben, kevésbé hajlamosak betegségekre. Az ikrarakást hidegvizes vízcserével válthatjuk ki. Az ívás a Corydorasoknál szokott T-pozícióban zajlik, a nőstény a hím oldalát ingerli fejével. A nőstény néhány ikrát lerak, melyeket a hasúszói közé fog, s közben a megtermékenyítés is lezajlik, majd felragasztja ikráit az üvegfalra vagy a vízinövények levelei közé. Az ikraszám változó, függ a halak korától, tápláltságától, 20-100 között variálhat. Ívás után távolítsuk el a szülőket (vagy az ikrákat), az ikrák keltetővizébe csepegtessünk xanthakridint vagy metilénkéket a penészgombásodás megelőzésére. A kelési idő 4 nap, jellemzően 2-3 további napon belül az ivadékok megkezdik táplálkozásukat. Indítóeleségnek banánférget, walterférget és artémia frissen kelt naupliáit használjuk. A növekedés tempója bőséges etetés és elegendő férőhely esetén jó, nem tartozik a lassan növekvő páncélosharcsák közé.

Bár tenyésztőinknél többé-kevésbé rendszeresen előfordul, rendkívül barátságos természete, könnyű tartásmódja és dekoratív külleme alapján nagyobb elterjedtsége indokolt lenne akváriumokban. Kisebb, növényes medencékbe ideális választás.