Corydoras sterbai – Narancsúszójú páncélosharcsa

Lenyűgöző külsejének hála a narancsúszójú páncélosharcsa sokak kedvenc Corydorasa. A leggyakoribb fajok közé tartozik a hazai akvarisztikában is, a kékpajzsos, foltos és panda páncélosharcsát követően tán az egyik leggyakrabban beszerezhető faj. Tartása könnyű, ennélfogva kezdőknek is bátran ajánlható.

A narancsúszójú páncélosharcsák kedvelik a lágy és kissé savanyú vizet – bár az akváriumban született, sokadik generációs halak jól hozzászoktak már a csapvizes körülményekhez is. Mindazonáltal, ha optimálisan akarjuk tartani őket, akkor 6-12 nk, 6,5 pH kémhatású vizet állítsunk be. Aránylag melegkedvelő faj, a 26-27 °C ideális tartásához. Mivel a kicsivel ennél magasabb hőmérsékletet is jól viseli, nagyon gyakori kísérője diszkoszhalaknak, de alapvetően túlfűteni is felesleges őket. A fentieknek megfelelően természetesen a diszkoszhalak jellemző közege (lágy, savanyú víz, kb. 28 °C) megfelel neki, így minden más kísérő fajjal is jól társítható. Remekül mutat vörös neonhalak, vörösfejű pontylazacok társaságában, de más alkalmas pontylazacot, törpesügeret is kereshetünk, vagy akár vitorláshalak, üvegkéshalak is lehetnek társbérlőik. Ők maguk teljesen békések, így csak arra kell ügyelnünk, hogy a társhalak ne tegyenek kárt a páncélosharcsákban. Mindenképpen csapatban tartsuk őket, legjobb, ha 8 példányt is beszerzünk.

Az akvárium berendezésekor nagyon fontos szempont, hogy finom szemcséjű, puha homoktalajt töltsünk a medence aljára. Tartásához a gyöngykavics sem felel meg, de más nagyobb, durva, éles szélű köveken, sóderen és kvarcon is lekopik érzékeny bajusza. E bajuszszálak fontos érzékszervek, melyek a szaglásban, ízérzékelésben és tapintásban is szerepet játszanak, sérülésük kritikus lehet. Máskülönben betegségekre nem hajlamos. Ha sötét aljzatot találunk, az remekül kiemeli színeit. Az akvárium berendezését igazítsuk a társhalakhoz, átlagos növényesítés megfelel, érdemes lehet pár nagyobb tő Echinodorust is betenni akváriumába. Mivel aránylag termetesek és robosztusak, érdemes őket legalább 80 literes akváriumban elszállásolni. A medence élethű berendezését fokozhatjuk falevelekkel (pl.: tölgy, Tebang), melyek búvóhelyet nyújtanak és a vizet is sötétítik, savanyítják, mert szerves savakat adnak le. Hasonló hatást érhetünk el égertobozzal is.

Étkezés terén nem válogatósak, a legtöbb száraz eledelt elfogadják, jól eltarthatóak gyorsan szemcsésedő táptablettákon, aljzatra süllyedő lemezes eledeleken. Azt viszont sose feledjük, hogy teljes értékű etetést kívánnak, nem elég nekik csupán más halak maradéka, mint azt sokszor a közhiedelem tartja. A legmegfelelőbb eleség mindenesetre az élő tubifex. Töménytelen mennyiséget képesek belőle elfogyasztani, és a jó kondícióhoz, a szaporodás elősegítéséhez nagyon is fontos, hogy bőségesen ellásuk őket ezekkel a férgecskékkel. Kiegészítésként kaphatnak blackwormot, artémiát, grindált, televényférget, darabolt földigilisztát és vörös szúnyoglárvát egyaránt.

Mellúszójuk első sugara erős tüskévé módosult, ami könnyen beakadhat a halhálóba, erre ügyelni kell. Sőt, kezünket is megszúrhatja vagy a szállítózacskót is kibökheti. Béllégzők, képesek kiegészíteni oxigénigényüket azzal, hogy a felszínre úsznak, légköri levegőt nyelnek, s annak oxigéntartalmát bélfalukon megkötik. Szállításukkor is levegővel fújjuk fel zacskójukat, ne tiszta oxigénnel! A páncélosharcsák tulajdonsága, hogy szállítás alatti stressz miatt mérgezik a vizüket – vízközt úszó, egyéb fajokkal ne csomagoljuk őket egybe és szórjunk egy kevés aktív szenet zacskójukba.

Tenyésztésük jól megoldott akváriumban, de rejteget magában néhány buktatót, amire ügyelni kell. Az ivarokat könnyen felismerhetjük, hiszen a jól tartott nőstények ikrával betelve jóval kövérebbek a hímeknél és valamivel nagyobbra is nőnek. Ívatni őket a legjobb a tél második felében vagy tavasz kezdetén. Szaporító akváriumuk ne legyen túl szűkös, nyugodtan egy 50-60 literes medencét fogjunk be erre a célra. Hintsünk bele vékonyan finom homoktalajt és tegyünk bele vízinövényeket, ugyanis a Corydoras sterbai előszeretettel ívik növények közé (bár ugyanúgy, gyakran előfordul, hogy csak az akvárium üvegére teszi le ikráit). A növények között legyen finom levelű és nagyobb levélzetű egyaránt, így jávai mohát és Echinodorust is javasolok. Az ívás kiváltására e fajnál a hideg vizes sokk általában nem válik be! Sokkal inkább célszerű a vízminőség egyé értékeit változtatni. Ha beállítottunk egy 27-28 °C-os, kb. tartóvízhez hasonló vízminőségű tenyészvizet, akkor a vízcseréket követően töltsünk be esővizet, vagy ennek hiányában akár 0 nk-s lágy vizet, ami nyugodtan legyen savasabb, 5,5-6 pH. További trükk, hogy az intenzívebbre állított vízmozgás, több oxigén ezzel párhuzamosan segíthet beindítani az ívást. Természetesen a jó tápláltság előfeltétel.

Ha az ívási periódus beindult, a halak akár heteken át ikrázhatnak, akár napi szinten. Ilyenkor érdemes inkább az ikrákat gyűjteni (növények áthelyezésével, vagy az ikrák üvegről történő gilette-pengés leválasztásával), mintsem megzavarni a szülőket egy áthelyezéssel. Az ikrák célszerűen pontosan abba a vízbe kerüljenek, ahol lerakták őket a szülők. A keltetéshez elég egy pár literes kis akvárium, ehhez a vizet a szülőktől vételezzük, és tartsuk ugyanúgy melegen őket, bőséges oxigénellátással. Az ikrák hajlamosak lehetnek a penészedésre, ez ellen xanthakridinnel és égertobozzal tehetünk, valamint a megpenészedő ikrák óvatos kiszedegetésével. A kelés kb. 4 napig tart, és további 3-4 nap kell az elúszáshoz. Ekkor frissen kelt sórákkal, banánféreggel indíthatunk. A sórák esetén figyeljünk arra, hogy peteburok ne kerüljön a kishalakhoz, mert ha azt elfogyasztják, végzetes bélelzáródást kaphatnak. Ahogy nőnek, apróra vágott tubifexel neveljük őket, viszonylag jó tempóban nőnek, ha elegendő táplálékot és rendszeres vízcseréket biztosítunk.