TUDOMÁNYOS NÉV
- Corydoras treitlii
CSALÁD
- Callichthyidae
MÉRET
- 7 cm
°C
- 22-25 °C
°pH
- 6-7,2 pH
°Nk
- 0-15 Nk
HELYIGÉNY
- 100 liter
VISELKEDÉS
- békés, csoportos
TÁPLÁLÉK
- mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?
- alsó szint
ÉLETTARTAM (év)
- 6-8 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- felméretlen
Külalak és jellegzetességek leírása
Az egyes leszármazási vonal (ln1) tagja, ami kapásból sokat elárul külsejéről. Nagyobb termetű (kb. 7 cm) páncélosharcsafaj, melyre a hosszan előreugró, megnyúlt, homorú arcorr, és az egyenesen lecsapott homlokprofil jellemző. Alapszíne enyhén barnásba hajló piszkosfehér, feje inkább barna. Testének nagy részét egy némi kékes árnyalatot is mutató fekete terület tölti ki, az oldalvonal fölött oldala, háta egyöntetűen sötét színezetű, a gerinc mentén futó világos, alapszínű területet leszámítva. Úszói teljesen színtelenek.
Nagyon hasonlít a kormos páncélosharcsára (Corydoras semiaquilus), a fő megkülönböztető bélyeg, hogy e faj feje nem foltozott, hanem egyöntetűen barnás színezetű, valamint oldaláról is hiányoznak a sötétebb foltok, vonalkák. A kormos páncélosharcsa úszóin nagyritkán előfordulhat minta, ez a Corydoras treitlii esetében biztosan hiányzik.
Valamelyest hasonló fajok még a Corydoras stenocephalus és C. septentrionalis, mindkettő esetében azonban a sötét terület egy szélesebb kiterjedésű szakasszal (C. septentrionalis esetében gyakran háromszöget formázva) kezdődik, majd hamar elvékonyodik. A Corydoras solox, illetve C. amapaensis esetében pedig jól kivehető sáv húzódik keresztül a szemen, és a háton csak vékony a gyakran türkizes árnyalatot is mutató sötét terület.
Tartása és tenyésztése
Treitl páncélosharcsája igazi kuriózum, csak ritkán fordul elő akváriumainkban. Nemcsak Magyarországon, de Nyugat-Európában is ugyancsak elvétve szerezhető be. A kereskedelembe jutó példányok jellemzően vadonfogottak. Terjedését nem segíti elő viszonylag egyszerű színezete, kevésbé tarka megjelenése. Ettől függetlenül viszont ugyanolyan jól tartható és érdekes páncélosharcsa faj.
Robusztus termetű, érdemes legalább 100 literes medencét a rendelkezésére bocsátani. Ha hozzájutunk, minimum 6 példányát vásároljuk meg, mivel csoportos életmódot folytató halakról van szó, akárcsak más páncélosharcsák esetében. Békés halak, könnyedén társíthatóak akár apróbb termetű pontylazacokkal, akár közepes méretű és nem túl agresszív amerikai sügérfélékkel is. Vitorláshalakhoz, földevő sügérekhez, akarákhoz ideális társ lehet. A dús növényzetű medence nem a legcélravezetőbb tartásához: mivel nagyobbacska termetű és sokat túró faj, a nagyon vékony, gyenge növényeket kitúrhatja, de persze az átlagos vízinövényekben nem tesz kárt. Kedveli az úszónövényzet árnyékoló tulajdonságát.
Az akvárium talaja finom homok legyen, lekerekített szélű szemcséket tartalmazó talajt válasszunk, mert hasonlóan más harcsákhoz, az éles szélű kavicsok hamar tönkreteszik érzékeny bajuszszálait. Érdemes lehet pár marék falevelet is dobni akváriumába: azon túl, hogy élethű dekoráció (és a halak szívesen úszkálnak közepette), még a vízminőség beállítását is segítik. A 23-25 °C ideális számukra, amihez párosuljon semleges közelében mozgó kémhatás és lehetőleg lágy víz (kb. 8-12 nk). Használhatunk tartásukra esővizet, ozmóvizet is. A rendszeres vízcserékről ne feledkezzünk meg.
Elfogadják a legtöbb száraz eledelt, talajra hulló pehelytápokat, harcsatablettákat. Ha jó kondícióban akarjuk tudni őket, akkor viszont szükséges az élő eledellel való kiegészítés, vagy akár főeledelként való felhasználás. Legjobb e célra az élő tubifex, de kaphatnak földigilisztát, grindált, televényt, szúnyoglárvát is.
Akváriumi tenyésztése ritkasága miatt nem bevett szokás, de a rendelkezésre álló információk birtokában hasonlóan érdemes próbálkozni, mint rokon fajok, például a Corydoras semiaquilus esetében. A jó kondícióban tartott, ikrás nőstények mellé több hímet helyezzünk ki egy tágasabb szaporító medencébe, melyet lágy, kb. semleges kémhatású, 25 °C-os vízzel töltünk fel. Az ívást indukálhatjuk hideg vizes vízcserékkel: a vizük 60-65%-át cseréljük le legalább 5-6 °C-al hidegebbre, és mindemellett a cserélő víz legyen lágy (esővíz például), és magas oldott oxigéntartalmú. Ha sikerül az ívást kiváltani, az ikrákat jellemzően üvegre, vagy növények közé helyezik, melyeket el kell vennünk a szülőktől, ha nem akarjuk, hogy másnapra falánkságuk áldozatává váljanak. Másik lehetőség a szülők eltávolítása. Az ikrák lerakásától kezdve kb. 6-7 nap szükséges addig, mire megkezdhetjük az ivadékok táplálását. Az ikrák fejlődése során különösen fontos odafigyelni az erős szellőztetésre, vízmozgatásra. A kikelő kishalak kaphatnak frissen kelt artémiát, csak vigyázzunk, hogy a peteburok ne kerüljön be a medencébe, mert végzetes bélelzáródást kaphatnak az utódok azt elfogyasztva. Később vágott tubifexel neveljünk, és a jó vízminőségre folyamatosan ügyeljünk.
Egyéb elnevezések
syn: –
Eng: Hognosed corydoras, Longsnout corydoras
Egyéb köznevei: Grafiittimonninen, Treitls Panzerwels
Képek
Corydoras treitlii - Treitl páncélosharcsája
Biotóp jellemzők - kereső
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
Ian A. M. Fuller, Hans-Georg Evers: Identifying Corydoradinae Catfish
https://www.l-welse.com/reviewpost/showproduct.php/product/1160
https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=507
http://www.scotcat.com/callichthyidae/c_treitlii.htm
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2020-05-02
Frissítve:
2020-05-02 10:05
Katalógus ID:
No. 10235
Oldal linkje: