| Megtekintve: 4 212

Corydoras trilineatus – Háromcsíkos páncélosharcsa

LATIN NÉV

Corydoras trilineatus

CSALÁD

Callichthyidae

MÉRET

5-5,5 cm

°C

23-27 °C

°pH

6-7,5 pH

°Nk

2-15 Nk

HELYIGÉNY

70 liter

VISELKEDÉS

békés, csapatos

TÁPLÁLÉK

mindenevő

HOL TARTÓZKODIK?

alsó szint

ÉLETTARTAM (év)

6-8 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

felméretlen

Külalak és jellegzetességek leírása

A fajgazdag ln9 leszármazási vonal tagja. Ide klasszikus küllemű páncélosharcsák tartoznak, melyek viszonylag rövidebb, tömzsibb alkatúak és lekerekített arcorrúak. A háromcsíkos páncélosharcsa alapszíne ezüstös, rajta fekete mintát visel. Jellegzetes, hogy ez a minta kis hullámvonal-alakú sávokból áll össze a háton és a fejen is. A fej alsó területén lehetnek pöttyök, máshol kevéssé jellemző, bár változékony a faj. Nevét az oldalán húzódó sávokról kapta: egy fekete vonalat találunk, mely fölött és alatt fehér csík bontakozik ki, ebből származtatható a három sáv a nevében. Ez a fekete csík a hátúszóig előreér, jellemzően nem szakadozik fel. Nagyon jellegzetes még a hátúszó felső területét elfoglaló fekete folt. A farkúszó vékonyan csíkozott, ez előfordulhat a farok alatti és a zsírúszón is.

Több hasonló fajt is ismerünk, leggyakrabban a gyászfoltos páncélosharcsával (C. julii) tévesztik össze. Esetében hullámvonalak helyett kisebb pöttyöket találunk, melyekkel gazdagon megszórt a test. Az oldalán lévő csík vékonyabb, rövidebb, és eleje gyakran felszakadozik pöttyökké. A két faj változékonysága miatt azonban teljesen bizonyosak élőhely-adatok ismeretében lehetünk!

További hasonló fajok:

C. copei: nagyon hasonló faj, nála is inkább a hullám-minta dominál, de pöttyök gyakrabban előfordulnak. Kicsit kevesebb rajta a minta, összességében világosabb megjelenésű. Oldalcsíkja ritkán áll össze, inkább foltsornak nevezhető.

C.acrensis: akváriumi példányai szinte megkülönböztethetetlenek a C. trilineatustól, kevés és apró különbség mutatkozik. A természetben frissen begyűjtve viszont alig mutatja a hullámos rajzolatot. Nehezíti az azonosítást, hogy egyetlen példány alapján írták le. (Sokan úgy vélték, hogy akár nem is önálló faj, de genetikai kutatások bizonyították, hogy a C. cruziensisszel közelebbi rokon.)

C. punctatus: A C. julii-ra nagyon hasonlít, de általában hiányzik az oldalról a csík (vagy pettyekből áll). Ezt a területet leszámítva egész teste pöttyös.

C. cruziensis: Leginkább a C. punctatusra emlékeztet, de a farkúszón vastagabbak a fekete vonalak, pöttyei általában egyenletesebb elhelyezkedésűek, valamivel halványabbak. A fekete hátúszófolt az úszó felső részén található. Ez fontos bélyeg, mert a C. paragua-tól leginkább ez alapján különböztethető meg, nála a fekete folt a hátúszó alsó részén helyezkedik el.

C. leopardus: legfőbb megkülönböztetési pont a hosszabb, előreugró arcorr, más leszármazási vonalba tartozik (ln8sc4). Inkább pöttyös jellegű a mintája, de a hullámvonalak is előfordulnak fiatalon. A fekete hátúszófolt az úszó kb. középső régiójában van. A nagyon hasonló C. isbrueckeri esetében ez azonban az úszó felső csúcsán helyezkedik el (sőt, az idősebb egyedeknek a hasoldali úszói halványan sárgásak lesznek), míg a C. gomezi esetében egy kisebb és szép kör alakú foltot találunk, oldalcsíkja is kotrasztosabb, nagyobb a fehér kerete.

A leíratlan fajok között is van néhány, mely nagyon hasonló, a legfontosabbak a C120, CW050 és CW060. A C120 inkább foltos mintájú, a legfőbb különbség, hogy kerekebb formájú fekete folt helyett szabálytalan alakban mintázott a hátúszója. A CW050 rendkívül hasonlít a C. trilineatusra, de nála hiányzik a hátúszó fekete foltja. A CW060 inkább C. julii-szerű, de valamivel sűrűbben foltozott, az oldalcsíkja erős és kontrasztos, farkúszója sűrűn csíkozott.

Tartása és tenyésztése

A háromcsíkos páncélosharcsa a hazai akvarisztikában gyakorinak számít, rendszeresen beszerezhető, ismert és sokak által tenyésztett faj. Nagyon gyakori azonban, hogy téves néven kerül forgalomba, általánosan elterjedt rá is a Corydoras julii (gyászfoltos páncélosharcsa) név. A Corydoras julii valójában azonban sokkal-sokkal ritkább, csak keveseknek van szerencséje tartani őt idehaza, leginkább vadonfogott egyedek kerülnek az országba belőle. A tapasztalatok szerint, ha valaki állatkereskedésben C. julii-t vásárol, az esetek nagy többségében C. trilineatusokat kap. Megkülönböztetésükről fent már esett szó, azt azonban érdemes tudni, hogy mivel nagy elterjedésű és variábilis fajok, a legbiztosabb pont megkülönböztetésükre az élőhelyi adatok ismerete. Elképzelhető, hogy hibridjeik is léteznek.

Nem véletlen kedveltsége, hiszen egy dekoratív és könnyen tartható páncélosharcsa, kezdő akvaristáknak is ajánlott. Nem kényes, és akár vegyes társas akváriumban is megállja a helyét. Társítani könnyű, minden olyan hal lehet lakótársa, mely nem tesz kárt benne (és persze igényeik megegyeznek). A legideálisabb lakótársai azonban kétségkívül a pontylazacok és törpesügérek, gyönyörű biotópokat rakhatunk össze vele, melyek az Amazonas felső folyásvidékének életközösségét mutatják be. Mindenképpen csapatosan tartsuk, legalább 6-8 példányát szerezzük be, hogy jól érezzék magukat. Egyébként sokkal szemet gyönyörködtetőbb látványt nyújtanak csapatban. Kiemelhetjük színeiket, ha sötét aljzat fölött tartjuk őket.

A medencébe mindenképpen puha, finom szemcséjű aljzatot, homokot töltsünk. Az élesebb kövek, durva sóder lekoptatja érzékeny bajuszszálaikat, melyet a harcsák nem viselnek jól. A gyöngykavics sem optimális a hosszú távú tartására! Átlagos növényesítésű medence megfelel nekik, de szívesen vonulnak vissza pihenni a növények tövei közé. Napközben is aktívak, folyamatosan az aljzatot túrják táplálék után kutatva. Élethű környezetet varázsolhatunk, ha pár marék falevelet is szórunk az akváriumba.

A vízminőségre nem túl kényes, átlagos szűrésű akvárium elegendő számára, de a rendszeres részleges vízcserékről ne feledkezzünk meg. Egy általános trópusi akvárium hőfoka (24-26 °C) ideális nekik. Semleges körüli pH is megfelelő, nem szükséges túl savas vizet töltenünk akváriumukba. A lágy vizet azonban kedvelik, 5-10 nk lenne a legideálisabb számukra. Ettől függetlenül a beakvarizált példányok csapvízben is jól tarthatóak, tenyésztett halaknak az átlag csapvíz keménysége sem jelent nagy gondot. Betegségekre nem érzékeny. Béllégzőként képes légköri levegőt nyelni, és annak oxigéntartalmát bélfalán megkötni. Ha szállítjuk, akkor ne tiszta oxigénnel töltsük fel ezért zacskóját, s érdemes némi aktív szenet is tenni mellé. Mellúszóinak első sugarai hegyes tüskévé módosultak, óvatosan fogjuk ki őket, mert ujjunkat megszúrhatják és a halhálóba is könnyen beleakadhatnak.

Etetésük teljesen problémamentes, lévén elfogadják a legtöbb akváriumi eleséget. Megeszik a más halak által meghagyott és aljzatra süllyedt tápokat (pl.: lemezes, granulált eledelek), de téves nézet, hogy a Corydorasok maradékokon eltarthatóak. Teljes értékű táplálást kívánnak, legalább számukra készült, hamar szemcsésedő táptablettákat kapjanak. Mindazonáltal a legjobb eleség a páncélosharcsák számára az élő tubifex! Szaporításuk előtt különösen fontos a kielégítő etetés. Tubifex hiányában örömmel fogadják a szúnyoglárvát, blackwormot, artémiát, grindált, televényférget, kisebb földigilisztákat vagy akár a különböző fagyasztott mixeket is.

Az ivarok megkülönböztethetőek az alapján, hogy a nőstények teltebbek és nagyobbak a karcsúbb alkatú hímeknél. Csoportosan ívassuk őket, egy nőstényre két hímet számolva. A szaporító akváriumba töltsünk kb. 25-26 °C-os, semleges kémhatású, lágy vizet. Szórjunk kevés homokot az aljára (főleg, ha itt akarunk nevelni) és tegyünk be egy szivacsszűrőt. Az ívás hideg vizes vízcserével váltható ki, mely az esős évszakot modellezi halaink számára: az ikrarakás bekövetkeztéig naponta kb. 60%-ot cseréljünk le 15-17 °C-os hideg vízre. Az ívás a klasszikus T-pózban történik, ahol a nőstény orrával a hím oldala felé fordul (vélhetően így tereli a hímivarsejteket az ikrák felé). Az ikrákat hasúszói közé fogja, majd elhelyezi a vízinövények levelei között, vagy az üvegen. Viszonylag termékeny faj. Ívás után a szülőket eltávolíthatjuk, a vízhez tehetünk némi penészedés gátló anyagot (pl. Xanthakridin). Az ikrák jó 3 nap alatt kikelnek, további 2-3 nap kell a kishalak elúszásáig. Ezt követően frissen kelt artémia naupliákkal indíthatóak, de vigyázzunk, hogy peteburok ne kerüljön melléjük, mert azt elfogyasztva bélelzáródásban elpusztulhatnak. Banánférget, walterférget is kaphatnak. Idővel térjünk át vágott tubifexre. Bőséges etetés és rendszeres vízcserék mellett aránylag jó tempóban nőnek.

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

Széles elterjedésű faj, megtalálható Peruban, Ecuadorban és Brazíliában is. Peruban a Rio Ucayali mellékfolyóiból, a Rio Ampiyacu, Rio Calleria, Rio Yavari, Rio Nanay, Rio Huytoyacu és Rio Yasuni folyókból ismert, Ecuadorban pedig a Rio Bobonanzaban, Rio Capanuariban és Rio Pastazaban fordul elő. Brazíliában a Rio Acre folyásvidékén él.

Egyéb elnevezések

syn: Corydoras dubius, Corydoras episcopi

Eng: Three stripe corydoras, Leopard cory, Three line cory

Egyéb köznevei: Leopardimonninen, Dreilinien-Panzerwels, Caracha, Corydoras tres líneas, Shirui.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Amerika
Dél-amerika
Kelet-Dél-Amerika
Amazónia
Andok orsz.
Peru
Ecuad.-Kol.
Biológiai jellemzők:
Testmérete: közepes(5-10 cm)
Viselkedése: békés rajhal
Aktivitása: közepesen aktív
Aktivitása: lassú mozgású
Táplálkozása: mindenevő
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: hosszú (6 évnél is több)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: átlátszó
Víz színezete: barna
Víz színezete: fekete
Víz színezete: sárga
Víz kémhatása: félsavas (6-6,5 pH)
Víz Német keménységi foka: igen lágy (0-5 Nk°)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: közepes (50-100 liter)
Kedvelt vízmozgás: közepesen áramló
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: átlagosan beültetett

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

Ian A. M. Fuller, Hans-Georg Evers: Identifying Corydoradinae Catfish

https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=508

https://www.l-welse.com/reviewpost/showproduct.php/product/492

http://www.scotcat.com/callichthyidae/c_trilineatus.htm

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2008-06-03

Frissítve:

2020-04-16 01:04

Katalógus ID:

No. 4140


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Sügérfélék (115) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (120) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (15) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Harcsafélék kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük