Corydoras undulatus – La Plata – páncélosharcsa

Az ötös leszármazási vonal (ln5) tagja, az ún. ’Elegans-csoportba’ tartozik. Az ide sorolt harcsák közös tulajdonsága a viszonylag kis méret, robosztus alkat, szürkés tónusú színek rácsmintával variálva, illetve az ivari kétalakúság (bizonyos mértékű) megjelenése.

A Corydoras undulatus valamelyest robosztusabb megjelenésűnek számít rokonai között, de méretével nem lóg ki a sorból. Tömzsi alkatú, lekerekített fejű faj. Alapszíne piszkosfehér, melyen jellemzően fekete hálózatos mintát találunk. Az egyik legintenzívebben mintázott faj a rokonságon belül – bár a C. napoensisnél például ez feltűnőbb a nagyobb fehéres foltok miatti kontraszt alapján, összességében a C. undulatus teste mutatja általában a legtöbb fekete színt. Oldalukon egy markánsabb fehér csíkot figyelhetünk meg az oldalvonal mentén. Az ’Elegans-csoport’ fajaira általában legalább 2 ilyen világos csík jellemző, e fajnál a fölső csík már csupán foltsorrá alakult, láncszerűen, kis fekete megszakításokkal követik egymást a fehér területek. A fej és a hát jellemzően sötét tónusú, helyenként a rácsvonalak között aranyló foltok előfordulhatnak. Az úszók jellemzően nem színezettek, hímeknél egy kevés minta a hátúszón előfordulhat. A nőstények kevésbé díszesek, sokkalta szürkésebb árnyalatúak, mint a hímek.

Több rokon faj is nagymértékben hasonlít rá:

A Corydoras napoensisek hasonlóan kontrasztosabb, erősebb színezetűek, de mint az fent említésre került, náluk nagyobb kiterjedésűek a világos foltok. Oldalukon a fekete sávok kivehetőek (gyakran négy is, de három biztosan), a köztük lévő fehér területek egybefüggőek. A jellegzetes aranyló tarkóterületről és a legtöbb példányon (főleg hímeken) megmutatkozó fekete hátúszófoltról felismerhetőek. Hozzájuk nagyon hasonló a Corydoras bilineatus, de esetükben kevésbé kontrasztos a rácsminta, inkább a szürke különböző (sötétebb-halványabb) árnyalatai jellemzőek, egyes példányoknál a feji rész egészen egybeolvadóan sötétszürkés. A középső, oldalvonal menti sáv a farkúszó előtt néha akár folttá szélesedik, de mindenképpen ez a csík a hangsúlyos. Hímek hátúszóján lehet fekete folt itt is, de az aranyló tarkófolt hiányzik.

A Corydoras elegans esetében a test felső része végig labirintusszerűen mintázott, mely a vértlemezek mentén az oldalvonal alá is húzódhat kisebb csíkok formájában. Nála két csíkot láthatunk, egy vastagabb a háton fut, egy pedig az oldalvonal mentén. Hím példányok hátúszóján jól látható, feketés színű három vízszintes irányultságú csík figyelhető meg. Meglehetősen halványan, de arany terület észrevehető a fejtetőn. A nőstényeinek nagyobb kiterjedésű szürke terület (egy vastag sáv formájában) található az oldalvonala fölött, de alatta csík nem jellemző, rácsminta rajtuk alig látszik.

A Corydoras nanus nyúlánkabb, karcsúbb megjelenésű, alapszíne is sokszor halványabb. Nála legtöbbször jól látszódik 3 sötét csík az oldalon: a háti és az oldalvonal menti vastag, erős színezetű, s a harmadik a hasoldalon vékony, halvány. A hátúszó bázisán (a gerinc tájékán) egy fekete csíkot találunk, de az úszó csak halványan mintázott, barnás árnyalattal.

Több leíratlan fajt is ismerünk, melyek nagyon hasonlóak, ezek a következők: C88, C123, C126, C132, CW018, CW044. Mindközül a C88-at a legfontosabb kiemelni, mely leginkább emlékeztet a Corydoras undulatusra. Fő különbség, hogy nála a felső fehér foltsor összeolvad csíkká, sőt, jól láthatóan hosszabb is, mint az alatta húzódó. Úszói sötétebbek, a test elején nagyobb az összefüggő, nem felszakadozó szürkés terület. A C132 is hasonlít hozzá, de míg a C. undulatus sötétebb tónusú, úgy ezek a halak inkább a szürke különböző árnyalataiban játszanak. Az viszont közös, hogy egy világosabb csíkjuk és fölötte láncszerű mintájuk van, bár utóbbi inkább hullámvonalra emlékeztet, mint szabályos láncmintára.