Corydoras weitzmani – Weitzman páncélosharcsája

Weitzman páncélosharcsája nagyon különleges helyet tölt be a Corydorasok világában, s egy igazi ínyencfalat e halak kedvelőinek. Már 1949-ben felfedezték, s 1971-ben tudományosan is leírták, mégis, akváriumokba csak a 2000-res években jutott el, Európában 2004-ben kezdett elérhetővé válni. Ára ekkor 36.000 Ft volt, mely természetesen mára mérséklődött, hála viszonylag könnyű tenyészthetőségének, de még ma is több ezer forintot elkérnek példányaiért.

Sajnos az évek során több tévhit is felmerült e harcsák kapcsán – akváriumokba való bekerülése még nem volt régen, így a kezdeti bizonytalan információk még nem tűntek el az irodalomból. Az egyik ilyen tévhit, hogy hideg vízben kell tartani őket. Ez csak részben igaz: e harcsák remekül érzik magukat hűvösebb vízben, de minden további nélkül tarthatóak általános trópusi közegben is. Sőt, egyes tapasztalatok bizonyították, hogy akár még diszkoszhalak mellett is kiválóan megférnek! Az adatok, melyek a tengerszint feletti 3300 méteres lelőhelyről származnak, tévesek, ettől függetlenül az igaz, hogy számottevő populációi fordulnak elő magasabb perui hegységekben. Itt a víz hőmérséklete gyakran valóban csupán 20-22 °C, de a faj alsóbb, magasabb hőmérsékletű vizekhez is ugyancsak alkalmazkodott. Egyébiránt élőhelye valamivel szélesebb is, mint azt eleinte feltételezték. Akváriumi tartásához ennek fényében a 22-28 °C-os tartományon belül gyakorlatilag bármilyen érték megfelel. Előnyös, ha van némi évszakos váltakozás is (például fűtetlen akváriumban, ahol nyáron könnyen 25-26 °C is lehet a víz, télen pedig 20-21 °C környékére csökken).

Ahogy azt a fenti adatok, s egyúttal tapasztalatok is mutatják, e gyönyörű páncélosharcsák ugyanúgy megállják helyüket egy diszkoszhalas – vörös neonhalas akváriumban, mint egy hegyvidéki fajokkal berendezett patakot imitáló biotópban. Mindazonáltal, a perui hegyi életközösség felel meg igazán tartástechnológiájának, a természetben ugyanis kristálytiszta vizű, oxigénben dús patakokban honos. Még egy érdekes élőhelyi adat látott napvilágot az évek során: maga Ian Fuller bizonyította, hogy kavicsos-köves aljzatú patakokban, folyócskákban is előfordul, sőt, ez jellemző környezet számukra. Ez azért érdekes, mert a páncélosharcsák döntő többsége homokos aljzatú vizekből származik (persze e halak is megtalálhatóak ilyen élőhelyeken). Mintázata is alkalmazkodott a kavicsokban gazdag aljzathoz.

Ennek megfelelően akváriumának aljzata lehet finom homok is, de nem baj, ha ehhez vegyül lekerekített kavics is. Arra nagyon ügyeljünk azonban e fajnál is, hogy éles, durva talaj ne legyen medencéjében, hiszen ez az ő bajuszszálait is ugyancsak durván felsérti! A berendezés tekintetében nem kényes, a vízmozgást, közepes áramlást azonban kedveli, akárcsak a magas oldott oxigénszintet. Viszonylag aktív, élénk fajnak számít a páncélosharcsák körében. Mindenképpen legalább 6-8 példányt szerezzünk be belőle, hiszen csapatos halak és így érzik jól magukat. Kiváló társhalaik lehetnek baltahasú és ibolya lazacok, inka törpesügérek. Egyébiránt teljesen békések, nano halakkal is bátran társíthatóak. A vízminőségre ügyeljünk, az elöregedett és bomlástermékekkel terhelt vizet nem kedvelik, sűrűn tartsunk vízcseréket. Feketevizes akváriumba nem valók, a túl savas vizet sem kedvelik. Az ideális számukra a semleges körül mozgó pH, és a lágy, lehetőleg 10 nk alatti víz, de tartásuk terén maximum 15 nk-ig elmehetünk. Ha csapvíz áll rendelkezésünkre, keverjük esővízzel vagy ozmóvízzel.

Etetésük csekély mértékben sem problémás, nem válogatósak. Nagyon kedvelik az élő tubifexet, grindált, vízibolhát és artémiát, akárcsak a fagyasztott vörös szúnyoglárvát, lehetőleg ez alkossa táplálékuk bázisát. Ettől függetlenül, akárcsak a páncélosharcsák legtöbbje, elfogadják a talajra süllyedő, szemcsékre hulló táptablettákat és lemezes eleséget is. A szaporításhoz megfelelő kondíció eléréséhez etessük őket bőségesen tubifexel.

A Weitzman páncélosharcsájának berobbanása az akvarisztikába, elterjedése és árának mérséklődése köszönhető volt annak is, hogy szaporítása nem különösebben nehezebb, mint rokon fajoké, sőt, bizonyos momentumaiban még tán jobb is, mint egyes gyakoribb fajoké. Az ivarokat más fajokhoz hasonlóan megkülönböztethetjük a nőstények valamivel nagyobb mérete és kerekebb alkata alapján. Elnyújtott ívók, ha beindul az ikrázás, heteken – hónapokon át raknak le néhány naponta fél-egy tucat ikrát. Az ívás beindításához nem feltétlenül csak a hideg vizes vízcsere vezet, hanem a paraméterek még ideálisabb beállítása. Amikor ki szeretnénk váltani az ikrázást, cseréljünk 4-6 °C-al hidegebb, nagyon lágy, kb. semleges kémhatásúra a vízből. Halaink leggyakrabban finom levelű növények közé rakják le ikráikat, ezért a siker egy nagy titka a bőséges jávai moha! Helyezzünk el kis szivacsszűrőt, vékony homokréteget és bőséges jávai moha adagot tenyésztő akváriumukba, ami legyen akár 40-50 literes is, hiszen lehet, hogy hónapokig is itt tarthatjuk őket. Sőt, egyes tenyésztők a halak tartómedencéjében hozzák létre az ideális körülményeket, és innen veszik el az ikrákat.

A Corydoras weitzmani nem egy durva ikrafaló faj, de jobban járunk, ha inkább külön keltetjük és neveljük az utódokat. Az ikrák nagyok, ragacsosak, könnyen begyűjthetőek, sőt, sokszor az üvegre fel is tudjuk óvatosan ragasztani őket. A nevelő akvárium vize értékeiben pontosan egyezzen meg a lerakás helyével! A keltetés során legfontosabb a bőséges oxigénellátás, az ikrákon folyamatosan átáramló friss víz, amit porlasztókővel, intenzív vízmozgatással tudunk elérni. A kelési ideje picivel hosszabb, mint sok más fajé, 4, de nagyon gyakran inkább 5 nap, majd további 3-4 nap legalább, mire táplálkozni kezdenek a porontyok. Viszont utódai egészen nagyok, így minden probléma nélkül indíthatóak artémia naupliákkal, banánféreggel. Arra ügyeljünk, hogy az artémia peteburka ne kerüljön be az ivadékokhoz, mert bélelzáródást okozhat, amibe belehalnak. Később vágott tubifexel és grindállal jó tempóban tudjuk nevelni őket. Gyorsan növekvő faj, sok más közismert páncélosharcsához képes gyorsabban fejlődik. Egy dologra azonban nagyon ügyeljünk, ez pedig a hibátlan vízminőség. Szívjuk le a mulmot, és gyakran cseréljünk vizet, hogy elkerüljük az ivadékok fertőződését, elhullását. Jó szolgálatot tesz egy vékony homokréteg is alattuk. Akváriumokba kerülése után óriási sláger és nagyon sok akvarista hőn áhított, vágyott faja lett, beszerzése mára könnyebbé vált, s a halak elérhetőbbek is, mint korábban.

Természetvédelmi státuszáról érdemes néhány szót ejteni még. A Vörös Lista nem fenyegetett, gyakorlati értelemben gyakori fajként listázza. Ezzel szemben számos irodalom szólt arról, hogy a hegyvidéki elterjedési területét aranybányászat és egyéb ipari tevékenységek erősen fenyegetik, a faj vadonbéli kipusztulását is vizionálták. Természetesen a sötétebb elképzelésekben közrejátszott, hogy nagymértékű vadbefogást feltételeztek irányában – ami szerencsére nem következett be, hiszen könnyedén szaporítható faj. Másrészt miután kiderült, hogy a régi lelőhelyadatok (Cusco város környéke) tévesek, világossá vált nagyobb elterjedése, mely már nem oly mértékben érintett a környezet-átalakítás miatt. S végezetül ebből az is egyértelművé vált, hogy nem azért nem találtak korábbi feltételezett lelőhelyeken a fajból, mert már vészesen megritkult, esetleg kihalt, hanem azért, mert a szakirodalmi adatok voltak tévesek. Jelen pillanatban a faj jövője biztosítottnak látszik.