Corydoras zygatus – Kantáros páncélosharcsa

Békés és könnyen tartható páncélosharcsák, nem kell túl nagy gyakorlat az eredményes tartásukhoz. Viszonylag aktív, mozgékony fajnak számít, mely napközben is sokat kutat eleség után, de szívesen gyűlnek össze csoportosan pihenni levelek alatt, gyökerek árnyékában. Mindig csapatban tartsuk, legalább 6 példányukat. Mivel viszonylag termetesre nőnek, 80 liternél kisebb akváriumba nem ajánlom őket. Társas medencébe is kerülhetnek bármilyen olyan – igényeiben hasonló – faj mellé, mely nem bántja őket, a kisebb halakkal teljesen békés. Robusztussága okán kisebb, nem túl támadékony sügérekkel is együtt tartható, de pontylazacokkal, törpesügérekkel, razbórákkal vagy akár gurámikkal is jó társaságot alkot.

Az akvárium talaja apró szemű, finom homok legyen, mert az élesebb, durvább szemcsék lekoptatják érzékeny bajuszszálaikat, amit nem viselnek túl jól. A gyöngykavics sem felel meg tartásukra. Színeiket kiemelhetjük és biztonságérzetüket fokozhatjuk, ha sötét színű talajt választunk számukra. Hagyjunk némi szabad felületet, ahol turkálhatják a talajt. Bátran szórjunk faleveleket akváriumukba, szívesen kutatnak közöttük, és biztonságérzetüket ez is tovább növeli, illetve még a vízminőségre is jótékony hatással van. A víz legyen lehetőleg kissé lágy, és enyhén savas. A túlzott savanyítást sem kedveli, 6-6,5 pH ideális, de egyébként semleges kémhatású csapvízben is hibátlanul gondozhatóak. Betegségekre nem fogékony. A túlfűtött akváriumokat nem kedveli, 23-24 °C már elég neki. Az ívás kiváltásához bátran levihetjük a hőmérsékletet 16-17 °C-ig is akár!

Kedvence az élő tubifex, de jól táplálható szúnyoglárvával, artémiával, televényféreggel is. Utóbbit ne kapja napi szinten, mert hamar elhízik tőle, ami a későbbi sikeres tenyésztést hátráltathatja. Elfogadja a legtöbb száraz eledelt is, például a harcsák számára készülő tablettás tápokat, vagy a talajra süllyedő lemezes, granulált díszhal-eledeleket. Mindazonáltal a legjobb tubifexel táplálni a harcsákat. Társas medencében is ügyeljünk arra, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű élelem jusson nekik, ne csak maradék-eltakarító gyanánt tartsunk páncélosharcsát!

Szaporítása hasonló a többi páncélosharcsához, az ivarokat a nőstények nagyobb mérete, testesebb volta alapján tudjuk megállapítani. Egy nőstény – két hím arányban válasszuk külön a tenyészhalakat egy számukra előkészített szaporító medencébe. Ennek aljára vékony rétegben terítsünk homokot, legyen a víz lágy, és enyhén savas. Betehetünk pár marék finom levelű vízinövényt is, de ez nem szükségszerű feltétlenül. A szűrés szivacsszűrővel történjék. Az ívást hideg vizes vízcserékkel tudjuk kiváltani, napi szinten a víz kétharmadát cseréljük akár 15-17 °C-os hideg vízzel, mindaddig, míg le nem ikráznak az állatok. Ezzel az esős évszakot igyekszünk modellezni, ami meghozhatja az állatok szaporodási kedvét. Természetesen ennek előfeltétele a minőségi táplálás. Az ikrákat az üvegre ragasztják. Termékeny halak, egy nősténytől nem ritka a 4-500 db ikra sem! A kelési idő hozzávetőlegesen 4 nap (függ a hőmérséklettől is), és további néhány nap szükséges az elúszásig, amikor is az ivadékok elkezdenek önállóan táplálkozni. A keltetés idejére a szülőket már távolítsuk el, a vízhez adjunk néhány csepp penészedést gátló vegyszert vagy égertoboz-kivonatot. Indítóeleségnek a frissen kelt artémia naupliák felelnek meg leginkább, de kaphatnak banánférget, walterférget is. Később áttérhetünk a vágott tubifexre. Aránylag jó tempóban nevelhetőek, ha tágas hely, bőséges táplálék és rendszeres vízcserék biztosítottak.